Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-416

100 416. országos ülés január 10. 1872. hanem nekem részemről, nem mondom, hogy épen ellene : de kivüle ama igen nemes nyilat­kozatnak, van néhány észrevételem. Jgy például az élet és tapasztalás vezet en­gem azon meggyőződésre, melyet az igen t. mi­niszter ur is be fog ismerni, ha azt állítom, hogy nem helyes irány, nem jó oeeonomia a nemzet közművelődésében az, melyről itt értesü­lünk és mely szerint 177 gymnasiumunk, közép­tanodánk és ezekkel szemben csak 28 reáltano­dánk van; és ha ez igazság önmagában; annak súlyát még neveli azon körülmény, hogy a kö­zéptanodai oktatásnál a humanisticus és reál­irányu tanszakoknak egymással eddig czélba vett íüsiója, mely épen az igen t. miniszter ur iu­auguratiója folytán jött létre: nem épen mond­ható szerencsésnek; mert vagy gymnasium lesz belőle s akkor végkép megsemmisül a reálokta­tás; vagy reálintézetté válik; s akkor vége a gymnasiumnak. En tehát egyenesen kifejezendőnek tartom e pontnál azt, hogy a fusio sikerét kilátásba sem lehet helyezni. Ellenkezőleg, mint látjuk, az összes iparos és társadalmi világban, hogy a munka-felosztás tervének alapján igen is tökéle­tesitik a munkát és világra szóló nagy vívmá­nyokat képes felmutatni. Nem természetesen kö­vetkeztethetjük-e ebből, hogy a közoktatás terén is szakmákat és megfelelő szaktanodákat kell felállítanunk és a mindnyájunk beismerése sze­rint helytelen arányoknak lehető elenyészteté­sére kell igyekeznünk. Többek közt arról volt már szerencsém más alkalommal is szólani, igen fontos körülmény az: miként függenek össze egymással ezen okta­tatásügyi közegek; az elemi, polgári, közép- és az ezt befejező legfelsőbb oktatás. En e tekintet­ben azt panaszlom, nincsenek kellő figyelemre méltatva az összekapcsoló pontozatok. Nincsenek mégcsak jő rendbe hozott elemi tanodáink sem, annyival kevésbbé oly tanintézeteink, melyek tel­jes biztonsággal és tájékozottsággal átvezetné­nek a középtanodákba, s ha átviszik azon közép­tanodai oktatást: az megint terv nélkül tör­ténik. Hisz azt sem hallottuk, a t. miniszter úrtól, hogy a tőle elismert, mindnyájunk által tisztelt nagyszerű alapot a népoktatási törvényt kiegé­szíttetni kívánta volna azon alkatrészeivel, a melyek nélkül soha szerves egészet nem képez­het, s igy culturai sikerről, vívmányról nagyban szót sem szabad tenni. Hanem összefüggésben az általam mondottakkal igyekeztem az arány helytelenségét kimutatni; teszem pedig ezt csak azért, mert azon bajnak orvoslását egyenesen ezen minisztériumtól kell várni. Hanem még más panaszt is lehet, sőt kell felhoznom: kimondtam mily mostoha kezelésben részesül a reáltanodái oktatás ; és még szomo­rúbb, ha hozzá teszem, hogy mire a középtano­dákból, a reáltanoda és gymnasiumból felsőbb oktatásra lép a növendék, vagy a műegyetem vagy a tudomány-egyetembe : még csak itt tűnik fel egyszerre ama általam panaszolt helytelen arány­nak minden rósz következése. Tudjuk mindnyájan, mennyire reális korban élünk s hogy mennyire szerencsétlenséggel jár az egyoldalú humanisticus nevelés; s ebből azt vár­nék, hogy a külföld példájára nálunk is neve­zetes lendület fog történni a reáloktatás javára vagy ugy: hogy azon községek, melyek 5 —10 — 20,000-nyi lakossággal bírnak, polgári tano­dát állítanak fel. Es midőn azt tapasztaljuk, hogy a reáliskolák túlterhelve vannak növendé­kekkel; látjuk mily nagyszerű haladás jött létre: íme megértettük a kor lelkét, talán elhagyjuk a classicai irányt és megyünk a reális irányba; de a ki igy számit: nagyon csalódik. Midőn a növendék a gymnasialis 8. osztályt bevégezte és megy a műegyetembe: elég különös, de mindig ei-ősebbnek, talpraesettebbnek találják, mint azt, ki a 6 reálosztályt bevégezte és oda megy. Kíváncsi vagyok azt kérdezni, vajon a 2 osztály különbség hozza azt létre, hogy csak ki­vételes esetben futhatja meg a versenyt, ki a főreált végezte, azzal ki a 8 osztályú gymna­siumból lépett oda át. Ez azt mutatja, hogy nincs eléggé tisztázva azon térviszony, mely a humánus és reális közoktatás körül fenforog, mind a mivelt nyugaton, mind nálunk is. D a . ennél is kegyetlenebb a mostoha arány, melyet van szerencsém bemutatni, hiteles hiva­talos adatok, tehát a statistiea alapján, mely nélkül a közoktatás terén sem lehet alaposan kezdeményezni, ámbár megjegyzem mellékesen, hogy e számok, tények egyikét sokkal inkább a minőség mint mennyiség tekintetéből veszem figyelembe, és a fővárosból leszek bátor idézni. Igen elszomorító adat van nálam a pesti reáltanitók 1870—71-ki tudósításából. Az egyik, kivált mely mutatja azon iskolai évnek tanítási eredményét, még pedig ily eredményt: vizsgát tett összesen 804 tanuló következő osztálylyal — nem részletezem, csak az összegeket sorolom el ? — az összes 6 osztályban kitűnő osztály­zatot nyert 9, megjegyzendő, hogy az első osz­tályban a) b; c) parallel osztály van, épen ugy a másodikban, a harmadikban a) b, a negye­dikben a) b parallel osztály van, tehát 804 nö­vendék tesz vizsgát és csak 9 nyer kitűnőt. A 6-ik osztály növendékei közül 20 az első osz­tályba jut. Ezen eredménynyel, nem hiszem, hogy tan­férfi; nem hiszem, hogy Magyarországon a köz-

Next

/
Thumbnails
Contents