Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-416

416. országos ül sióról már elmondottam, t. i. az egyetem jogi karánál fennforgó tanerők elégtelenségét. A t. miniszter ur az átalános discussiónál különösen beszédemre reflecfcálva, azt válaszolá : hogy nem a tanárok számában, hanem a tanárok tudományosságában és jellemében keresi a tanerők elegendőségét. Én, t. ház, ezen szavakat, ezen nyilatkozatot igen szépnek tartom; de válasznak arra, mit én és mások e házban elmondottak, csak akkor fogadhatnám el: ha valaki e házban a miniszter ur felől azt állította volna, hogy tudatlan s jellemtelen tanárokat nevezett ki; miután azonban ilyesmit senki sem állított, a t. miniszter ur azon szép szavait egyébnek, mint szép szavaknak nem vehetem : azok csak akkor bírnának némi sulylyal, ha a t. miniszter ur vagy azt állítaná az általam mondott állítással szemben, hogy az egyetem jogi karánál a tanerők elégségesek : vagy azt állítaná, hogy bár nem elégségesek, de az országban több jellemes, tudományos embert nem talált, — mire azt hiszem, nem fog vállalkozni. (Felkiáltások: Elég!) Én tehát, t. ház, most, mivel e tárgy épen szövegen forog, tüzetesen kívánom bebizonyítani, hogy az egyetem jogi karánál a tanerők száma nem most elégtelen, hanem elégtelen már 12 év óta ós azt elmondani kötelességemnek tartom azért: mert azt hiszem, hogy ennek az ország szine előtt történt elmondása után ezen visszaélésszerű állapotnak további tartama merőben lehetetlen. Csak rövid perczekre akarom a t. ház figyelmét igénybe venni. Az egyetemnél épen az előbb hallottuk, hogy a t. miniszter ur megint hivatkozott a tanszabadságra. Azon tanszabadságról emlékezett a minap, midőn a privát doeenturat újból szabályozván és az előbbi kormány által kibocsátott rendeletet szóról szóra átvévén, már most alkotmányos formában magyar miniszter aláírása mellett tette hatályba: mely intézkedés a tanszabadságnak nem javára, hanem ellenkezőleg a privát docentura szakadatlan pangására vezetne. Az egyetem jogi karánál a tanszabadságot 1850-ben először az osztrák kormány honosította meg, t, i. azon látszólagos névszerinti tanszabadságot, mely most is fennáll. Akkori időben az osztrák kormány a pesti egyetem jogi karánál 12 tanárt tartott. Méltóztassék a számokat, melyeket elmondok, — mert ezen nyugszik az egész rendszer — kissé figyelemmel kisérni. Az osztrák kormány a magyar egyetem jogi karánál 12 tanárt tartott oly időben, midőn a tanulók száma 200— 250-en állott, tartott pedig oly időben, midőn a bécsi egyetem vonzerejét kívánta fokozni ; tudva van mindnyájunk előtt, hogy hajanuár 10. 1872. 93 tározott törekvése volt a magyar ifjúságot Bécsbe vonni, hogy könnyebben germanisaltathassék. Tehát oly időben, midőn a tanulók száma 200 — 250 volt : tartott i2 tanárt. így állott a dolog 1860-ig. Mi tőrtént 1860-ban? midőn az októberi diploma következtében az egyetem a nemzetnek legalább némileg visszaadatott, akkor az történt, hogy az idegeu tanárok mellőzésével és néhány magyar tanár nyugdíjazásával a tanárok száma 6-ra apadt. És ezen állapot két éven át szakadatlanul tartott. 1860-tól 1862-ig 5, és csak 1862-től 1864-ig 6 tanár működött négy éven át. Méltóztassék most tekintetbe venni a jog- és államtudományok terjedelmét: méltóztassék venni, hogy négy éven át 6 tanár működött, 1864-ben neveztetett ki ujabben 2 tanár s ekkor emelkedett a tanárok száma 8-ra. Ezen állapotban 8 tanárral maradt az egyetem egészen az alkotmányos minisztérium helyreálltáig: daczára annak, hogy időkőzben a tanulók száma 250-ről 1200-ra emelkedett. Méltóztassék most a tanszabadságot venni a német kormány alatt, mely 250 tanuló mellett 12 tanárt tartott, s a 60-as években, midőn 1200 tanuló mellett 6, illetőleg 8 tanár működött : s ezen állapot annyival inkább nevezhető visszaélésnek, mert az egyetemnél tanszabadság s avval kapcsolatban tanpénz-kötelezettség áll fenn. A jogi karnál körülbelül 30,000 frt tandíj foly be évenként. Nem lehet megengedni, hogy ezen tandíj legyen oka annak, hogy az egyetem jogi karánál a tanerők elégtelenek. Nem lehet tűrni azt, hogy csupán azért, hogy a 30,000 frtnyi tandij-jövedelemben osztozkodok száma kisebb legyen: a tanárok száma a szükséges mértéken alul tartassák. Ez, t. ház, tény; tény, hogy négy éven át 6 tanár tanította az összes jog- és államtudományokat, s osztozkodott a 30.000 frtnyi tandíjban; tény, hogy ezeknek száma 1864-ben csak kettővel toldatott meg 8-ra. így állott a dolog az alkotmányos minisztérium helyreálltáig. A magyar minisztérium helyreállta után rögtön nem történt e részben változás. Csak az utolsó években látta be a volt eultusminiszter ur ezen állapot tarthatatlanságát; ő belátta, hogy ez nem maradhat ugy, s ha ő nem ragadtatott volna ki közölünk: meg vagyok győződve e bajon már segittetett volna. Ő t. i. rövid idővel halála előtt szaporította kettővel az egyetemi tanárok számát, és én legalább kimondhatom, hogy komoly szándéka volt rövid idő alatt, pár hónap alatt e bajon gyökeresen segíteni.