Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-408

408. országos ülés deczember 18. 1871. 311 épen az volt, hogy ezen hiányra figyelmeztessék a t. ház. E részben a t. miniszter urat nem vá­dolhatom, mert el kell ismernem, hogy már a korábbi időkben is ez volt a gyakorlat; de nem tartom helyesnek, hogy ezen gyakorlat állandó­sittassék. Én szükségesnek tartom, hogy ugy, mint ez más hivataloknál, más kisebb állomásoknál is követtetik : minden felállítandó postaállomásokat és távirdai vonalokat vegyen fel a miniszter ur a költségvetésbe, és azokat csak akkor állíttassa fel, midőn az azok iránti költségvetést a tör­vényhozás elfogadta. Nem lehet mondani, hogy például vasutaknak időközi megnyitása teszi szüksé­gessé a sürgős intézkedést. Igen is a vasutak meg­nyitása szükségessé teszi a sürgős intézkedést; de hogy mikor nyíljék meg valamely vasút: ar­ról a miniszter idejekorán lehet értesítve, és ah­hoz képest az előirányzatot bemutathatja a ház­nak és ennek jóváhagyása alá terjesztheti. {He­lyeslés bal felől.) Én azt gondolom, hogy azon indítvány, me­lyet teendő leszek, magában annyira megegyez a parlamentalis rendszerrel, és a költségvetési tárgyalás természetével, és ugy vagyok meggyő­ződve a miniszter urnák e tekintetbeni gondol­kodása módjáról, hogy ázt hiszem, maga sem fogja ellenezni azt, hogy határozati javaslatomat a t. ház elfogadni méltóztassék. Ennek árán a külön-véleménytől — ugy hiszem, ebben kimond­hatom Szontagh Pál barátom nézetét is — szí­vesen készen volnánk el is állni. {Olvassa) Határozati javaslat: A földmivelési, ipar­és kereskedelmi miniszter azon postahivatalokat és távirda-vonalokat, melyeket felállíttatni kíván: vegye föl költségvetésébe és azokat csak költ­ségvetésének a törvényhozás általi jóváhagyása után állíttassa fel. {Helyeslés bal felől.) Wahrmann Mór előadó: T. ház! En csak néhány rövid észrevételt akarok tenni, nem mint a pénzügyi bizottság előadója, hanem mint előadója azon nagy tömegnek, mely épen a postaügy fejlődésében tekinti szellemi és anyagi jólétének előmozdithatását. Egy néhány oly el­lentét van a külön-véleményben, a melyekre csak figyelmét akarom kiterjeszteni. Azt állítja Ghyczy t. barátom, hogy ne állítsuk föl ezen 100 uj postahivatalt, hanem javítsuk a már létezőket, és mégis meg akarja tagadni a 368 ezer forin­tot. Mint már a miniszter ur is előadta, ezen uj 100 postahivatal 50—60 ezer forintba fog kerülni; tehát 300 ezer forint azon tételből,me­lyet nem akar megszavazni, épen a létező pos­tahivatalok tökéletesítésére esik. Szállítási költ­ségekre 190 ezer írtnál nagyobb összeg kéretik. Az lehetetlen, hogy ha a postaszállitmány oly nagy mérvben fokozódik, a szállítási költsé­gek is ne fokoztassanak, ez minden üzletnél ész­lelhető. Mint itt említtetett és kimutattatott: 4 millió írtról egészen 12 millióra rúgtak két óv alatt az utánvételek és utalványok; hogy ha mindezeket ki akarjuk fizetni, átvenni, nyugtat­ványozni és ellenőrizni: okvetlenül szükséges, hogy több tiszt alkalmaztassák, hogy a közegek száma szaporittassék. Itt semmi okoskodás sem használ. Ha egy. üzlet nagy mértékben növeke­dik : a növekedésnek megfelelő közegekről is kell gondoskodni; ha nagyobb és több szállító-kocsi­kat kívánunk: szükséges azokra a költségeket is megszavaznunk és itt ellentétet látok Lázár kép­viselő ur panaszában, hogy egylovas rósz taligán szállíttatnak a pénz- és értékküldeménj^ek, ós mégis meg akarja tagadni azon összeget, mely épen uj kocsik vételére és fölszerelésére kí­vántatik. Ezeket az ellentéteket hogyan akarják a külön-vélemény t. szerkesztői összeegyeztetni ? ar­ról még csak fogalmam sincs. Csak azt akarják, hogy a posta saját jövedelméből tartsa fen ma­gát. A pénzügyi bizottság ez évben és a múlt évben ugyanezen elvet alkalmazta. Azonban téves azon felfogás, hogy az előirányzott bevéte­lek illusoriusak. Minden ilyen előirányzat illuso­rius; elégséges az, hogy a kormány előirányza­tát már a tapasztalatok nyomán tette; ha nem azt mondja, várja a nagyobb eredményt, hanem azt állítja, tudomása van, hogy 1871-ben oly nagy mérvben növekedtek a jövedelmek, ésjog­1 gal feltehető, hogy 1872-ben nem fognak apadni. I Hogy ha tehát elhalasztjuk akkorra, mikor a zár­! számadások ki fogják mutatni, hogy ugyanannyi bejött-e: egy-két évet elvesztünk; már pedig egy­két év sajátságos viszonyaink közt na ö yon is jelentékeny veszteség és oly roppant nagy kár. hogy az számokkal ki nem mutatható. Itt mindig anyagi része hozatik fel ezen uj postahivatalok felállításának, pedig ennek oly nagy culturai momentuma van és oly szellemi hatással bir, hogy épen Csernatony képviselő úr­tól nagyon csodálom, hogy nem terjesztette M figyelmét arra. Például eltöröltük a hirlapbélye­get, a cautiót, mert azt mondtuk, hogy a hir­lapolvasás szükséges és azt emelni, fokozni kell; de minden uj postahivatal, mely az ország kü­lönböző zugaiban felállíttatik : szintén a hirlap­olvasást nagy mértékben előmozdítja és ennél­fogva azt hittem, hogy épen e szempontból Cser­natony képviselő ur a külön-véleményt tüzesen meg fogja támadni. Hogy ha azt vesszük tekintetbe, hogy mos­tanában minden faluban, minden helységben, minden kisebb városban takarékpénztárak és ön­segélyző egyletek alakulnak : e takarékpénztárak

Next

/
Thumbnails
Contents