Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-408

298 á08. országos ülés deczember 18. 1871. tazni szokták; — a minek következése: nem ritkán a kormány-formának, s az addig csalhatlanoknak hitt intézményeknek megváltoztatása; ily, részint saját tapasztaláson alapított, részint az ország hatóságai hivatalos felterjesztéséből merített tudomása az országban nyilvánuló átalános elégtiletlenségnek, indította József császárt arra: hogy önkényüleg kiadott rendeleteit visszavonván, hazánk tíz évig felfüggesztett alkotmánya 1790-ben viszaállittatott. Az olasz nemzet eldarabolt részeinek hasonló, kiolthatlan lánggal égett kívánsága ment teljesedésbe akkor, midőn Viktor Emánuel a Ticino folyamon átlépve, előbb Lombárdiát és aLegatiokat, majd Nápolyt ós Velenezét az idegen uralom alól fölmentette, és Olaszországot egyesitette. Ily tapasztalás folytán adatott ki hazánk legutolsó korszakában is az 1860. évi október 20-ki diploma s jött létre az 1867-iki közösügyes alku, miután a nemzet az alkotmányos kormányzás visszaállítása iránti kivánatát tartózkodás nélkül kinyilatkoztatván: az absolut nralomnak nyílt föntartása lehetlennek bizonyult. De míg az 1790-ki korszakban élt őseink minden idegen intézmény és teher nélkül tisztán nyerték vissza az ezredéves alkotmányt : addig a közösügyes alku által a Bach korszakban behozott több gyűlölt adónemekkel együtt a tárgyalás alatti dohányjövedék is ideiglenesen átvétetett, és a folytonos meghosszabbítás által megörökíttetni szándékoltatik. Holott a nemzet képviselői megbízóik kivánatát tartozván érvényesíteni, ha magasztos feladatuknak megfelelni akarnak : ezen nemzetgazdászati tekintetben is káros: adónem eltörlését tovább nem halaszthatják, s ugyan azért a beterjesztett törvényjavaslat elvetendő. Elvetendő e törvényjavaslat nemcsak azért: mert a dohány monopólium a nemzet geniusával ellenkezik, s azt az egész ország kívánja eltöröltetni ; hanem azért is: mert ez mind politikai, mind nemzetgazdászati tekintetben hazánkra kártékony; — politikai tekintetben káros, mert a kémkedés aljas gyakorlásával lévén összekötve, az eddig nyíltszívű magyart képmutatásra, hízelgésre, tettetésre és a csempészet üzésére szoktatván, erkölcsét megvesztegeti, s ősi jelleméből kiforgatja; nemzetgazdászati tekintetben pedig káros : mert a tulajdonost korlátlan birtokának használatában, és földjének haszonhajtó mivelhetésében gátolja, s egyszersmind a földmivelési ipar kifejtését megakadályozza. De ezen törvény igazságtalan is, mert az 1861. évi XXVI: t, ez. 76. §-a folytán kiadott szabályok 103-ik §-a mely így szól: „Dohánycsempészet és dugárusság eseteiben a szabályszerű birságra nézve biztosítékul nemcsak a kihágás tárgya szolgáland, hanem a tettes jármüve és fogata is, melyek a kihágás elkövetésében eszközül szolgáltak s ez utóbbiak, a menynyiben a tettes a szabályszerű bírságot le nem fizetné, vagy nem biztosítaná, vagy pedig azt a kihágás tárgya nem fedezné: szintén lefoglalandók és árverés utján eladandók, a vételre a tettesnek előjoga sem hagyatván, ha megadja az árt, melyet mások beígértek." Dohánycsempészet csak akkép hajtatik végre, hogy a szegény fuvaros lovai és kocsija foglaltatnak le s árvereztetnek el, mivel a dohánycsempészők többnyire vagyontalan egyének, s így az ártatlanok büntettetnek; holott a polgári valamint a büntető törvénykezési végrehajtásnál az idegen tnlajdonos tulajdonjoga szentnek tartatik: itt azonban semmi igénykeresetnek hely nem adatik, S mi azon fontos ok, melyet a kormány ezek ellen a monopólium fenntartása mellett felhoz ? Semmi más: mint azon állítás, mintha a dohány egyedárubói bevett 10 millió frt jövedelem rögtön más módon pótolható nem volna , nidiy állítás alaptalanságát Móricz Pál, a folyó év tavaszán tett indítványa kifejtése alkalmával teljesen bebizonyította : kimutatván, hogy ezen 15 millió forint évi kiadással drágán megvásárolt jövedelem, fejenkénti egyenes kivetés által sokkal könnyebben s az adózók alig érezhető terheltetésével beszedhető, — s ezen utón a dohánytermelés is az azt jelenleg elfojtó tilalom alól felszabadulván, és szabad verseny tárgyává válván: sokkal nagyobb mérvben űzetik, s több pénzt hozand be ezen jelenben kizsarolt, s elszegényült országban s mivel ezek szerint a dohány-egyedáruság eltörlését is egy tényezőnek tartom arra, hogy hazánk újra tejjel és mézzelfolyó Kanahán lehessen. A kisebbségi véleményt pártolom. Almásy Sándor: Én egyedül a pénzügyminiszter ur egy kérdésére és biztatására tartom kötelességemnek válaszolni. Azon kérdést intézte hozzánk, kik a kisebbség véleményét pártoljuk: vajon hiszünk-e, hogy mai nap e monopólium megszüntethető anélkül, hogy a budget hiányt szenvedne vagy a nélkül, hogy valamikép pótolható lenne ? En ezen kérdést bármily élezés és találó legyen: mégis már igen elkopottnak találom. Midőn a dohánymonopoliumot megszüntetni akarták: akkor is ellene szavaztam és rögtöni megszüntetést is akartam; de mégis némi méltányossági tekintetből, ha akkor nem is szüntettetett meg: azt igerték, hogy a jövőben meglesz, és e miatt olyanok is hozzájárultak, kik különben megszüntetni akarták. De megvan-e ennek eredménye ? Ha ez első évben nem is történt meg, soha sem mondta a kormány, hogy fön akarja tartani, sőt megszüntetését minden esztendőben Ígérte