Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.
Ülésnapok - 1869-408
408. országos ülés deczember 18. 1871. 291 Ez által a t. kormány a püspöki kart oly tényezőnek ismerte el, a milyennek magát önmaga sem tartá; ezen tette által a kormány újból felszította a püspöki kar s a képviselők közötti már lecsendesített hadakozásnak tüzét, és ha a szerb episcopatus a kormány ezen egyenes buzdítására merev s megközelithetlen álláspontot foglalt volna el, ha benne nem lett volna több nemzetszeretet, mint ezt benne a kormány föltételezé: — ezen kormány-egyének, mint más népeknél is, egyházunk érdekeinek megbuktatására és önkormányzati szervezkedésünk meghiúsítására törekszenek. Ezek azon voltak s jelenleg is azon vannak, hitetlen és igaztalan támadásokat intézve a congressusi munkálatok ellen, hogy a congressus működését és törekvéseit rágalmazzák, s azt ellenséges indulatukban sötét és leghamisabb színekben tüntetik föl. Vajon ezeknek szenvedélyes kitörései találtak-e viszhangot a kormánynál ? Nem tudom; — de ugy hiszem, — hogy a eongresssusi határozatok kiállták a próbatétet az által, hogy az egyházmegyei gyűlések a eongressusnak bizalmat szavaztak. Ezen körülményre figyelmeztetve a t. kormányt, reménylem, hogy nem les7 tekintettel nemzetiségünknek ama néhány lelkiismeretlen ellenségeire, kik egyházi viszonyaink rendezetlen voltában keresik hasznukat, s kiket a közvélemény mint nemzetiségünk árulóit bélyegzi. Még egy nevezetes körülményt kell azok mellett megérintenem, melyek ez interpellatióra ösztönöztek. A f. é. congressus elemi iskoláiról szóló rendszabályokat hozott létre s négy iskolai referenst választott meg. E referenseket illetőleg a kormány a megerősités jogát főn tartotta magának. A congressus óvást tett ez ellen; azonban opportunitási indokokból rá kellett állnia cautela mellett erre is, csakhogy iskoláinak szükséges közegeihez juthasson. És egy olyan magában véve jelentéktelen, de ránk nézve nagyon is fontos ügy, hónapokig hever még a kormánynál megoldatlanul, iskolaügyünk s egyátalán népnevelésünk nagy kárára. Hiszen annyi ideig egy törvényhatóság sem várakozik ügyei után, ezen esetben pedig e halasztgatás annyival igazságtalanabb, mennyiben a iíormány részéről erőnek erejével fölszitott tűz nagy kárt okozott volna, a mennyiben belviszályok nehezítették volna meg a congressus további működését. A kormány hihetőleg a püspöki kar előszeretetéből épen a püspöki karnak ezen separat-votumát találta alkalmasnak arra, hogy a congressusi eonservativ és clericalis elemekben támaszt leljen a congressusi működés liberális irányzata ellenében, nem gondolva meg azt, hogy ezen külön szavazat nem is létezett akkor, midőn a kormány reá annyi figyelmet fordított, mivel a congressus azt félre tette és sem a congressus sem a püspöki kar azt a kormánynak nem küldte fel és ezen különszavazat a congressus tudtán kivül, szintúgy mint az episcopatus tudta nélkül került a kormány kezeihez, obyatén módon, a melyet nemcsak hogy correctnek nem lehet nevezni, de a melyet ép elitélnünk kell. A t. kormány ezen tettében önkormányzatunknak igazolatlan megsértését látom, mely tetőpontját érte el metropolita-patriarchánk választásának megtiltásában, ezen, privilégiumokkal szintúgy, mint országos törvényekkel biztosított jogunk megszorításában. Ha mindazonáltal mindezen nehézségek leküzdése után a congressus munkálatát a kormánynak jóváhagyás végett felküldi: csak ezután kell évekig, esztendőkig várakoznia, mig a legfelsőbb jóváhagyást nem kapja meg, a kormány pedig kevés tekintettel van arra, hogy a congressusi munkálatok elintézésének halasztgatásával a szerbek élet-érdekei súlyosan sértetnek, és az egyházi s közművelődési téren való haladás feltételei jogosulatlanul általuk rövidíttetik meg. A kormányon kivül magában a népben is találkoznak,egyrészről,akik megtagadják az iskolák igazgatására szükségelt közegek életbeléptetését és ezzel minden lehetséget is elvonnak, hogy aconfessionalis iskolák az 1868. XXXVIII. t. ez. 11. §-a kellékeinek megfelelhessenek; más részről pedig a kormány ugyanezen törvénynek ez iskolákra nézve veszélyes 15. §-ának rendeletét kímélet nélkül alkalmazza. Ez eljárásnak commentárra szüksége nincsen. Mikor a kormány ekképen jár el, nem kell csodálkozni, hogy azon reményt felednünk kell: hogy valahára teljesülni fog eme t. képviselőházban annyiszor hangsúlyozott azonigéret, hogy a nemzetiségeknek a culturai téren való fejlődése előmozdittatni fog; és én nem tudom, hogy azon szemrehányás, melyet e napokban egy igen tisztelt képviselő úrtól hallottunk, hogy t. i. kívánalmainkban mértéktelenek vagyunk, és hogy törekvéseink az állam hitalapjainak megingatása nélkül nem teljesíthetők: ezen törekvésemre is vonatkozik-e? Ezek azon okok, t. ház, melyek engem arra indítottak, hogy ezen interpellatiómat a t. miniszter úrhoz intézzem. Jámbor Pál jegyző (olvasssa as intetpellatiót.) Interpellatio. A vallás és közoktatásügyi miniszter úrhoz; a szerb egyházi congressus 1865. és 1869 — 71iki határozatai elintézése tárgyában, beadja Maximovics Miklós. 37*
