Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-407

276 407. országos ülés deczemix'r 17. 1871. megajánlanék, mert — én ugy vagyok meggyőződve, hogy ha a szabadság megvan is nyirbálva, sőt tőnkre téve; de az egységes Magyarország, a független magyar nemzet, egy nap, egy óra egy perez alatt lerázza rablánezait! De ha mindenféle nyelv és főkép a német nyelv miatt nem emelkedhetünk: ezt elérni nem fogjuk soha! Ennélfogva én magát a virilis szavazatot helyeselném, ha a törekvés oda volna irányulva, hogy magyar nemzetiségünk általa erősíttessék. T. képviselőház! Még csak egy észrevételt kívánok tenni. Nem egyszer hallottam én azt, hogy Táncsicsnak rögeszméje a magyar nyelv. Nem rögeszmém az uraim! Nem! A magyar nyelv és nemzetiség bálvány-istenem; ennek oltárán áldoztam félszázad óta és minden törekvésem oda volt irányozva, hogy Magyarország legyen Magyarország! Ez az, t. képviselőház, a mit el akartam mondani. Mások megvitatták, hogy szükséges-e itt ott, a gazdasági tanintézet, vagy nem; én erről nem szólok; de kötelességemnek ismertem ez alkalommal is a nemzetiség iránti lángoló honszerelmemnek jelét adni. {Helyeslés szélső hal oldalon). Gonda László : T. ház! Átalánosságban a gazdasági tanintézeteknél bátor vagyok azon meggyőződésemet kifejezni, hogy van ott sok hiány és ennek fedezete kevés, a mit a ház a tárgyalás közben beismer. Hanem az átalam eddig hallott fedezeti módozatokra nézve talán valamivel én is járulhatnék, ugy vélem, az eszme gyakorlati kiviteléhez, a szükséglet fedezéséhez. Senki nem vonja kétségbe, hogy ha már az 1872-iki költségvetsében a miniszter által tervezett előirányzat keresztül vitetnék, értem különösen a mi a rendkívüli szükséglet rovataiban foglaltatik, ha a felső és alsó magyarországi gazdasági intézetek létrehozatnak: — senki sem kétkednék abban, hogy ez által tetemesen fedezve volna legalább egy időre e szakbeli szükségletünk. Hanem akkor ismét fölmerülne azon másik kérdés, hogy hát a megfelelő iparés kereskedelmi iskolai oktatásról van-e gondoskodva a jelenkor f culturai szükségleteinek megfelelő arányban? És erre a felelet készen állana a szakértő részéről, hogy nincs. Valóban ily budget mellett, a minővel most is foglalkozik a törvényhozás: vakmerőség hinni, hogy egy hamar lehetséges lesz e nembeli szükségletünk fedezése. De hozzá járul még a hiányok felismeréséhez azon észrevétel, melyet a kisebbségi vélemény ád, mondván : a ház határozata szerint a közoktatás minden ágára nézve rendszeres, öszhangzatos fejlődésünk szempontjából a tanintézetek mind a közoktatási miniszter felügyelete alá helyezendök. íme már ez is egy oly módozat szerintem, t. ház, melynél fogva a gazdasági tanintézeteknél felfedezett hiányok pótlásához közelebb juthatunk. Továbbá épen ezen fölemlített körülményhez csatlakozik azon másik észrevétel, hogy jobban volna fedezve szükségletünk, ha a már megszavazott népiskolai törvényt erélyesebben hajtaná végre az illető minisztérium, igy pedig, midőn az eddig tapasztaltnál, tehát ki nem elégitőnél jobb eredményt nem látunk: bizonyára kétkedve gondol az ember arra, ha bízzon e még többet, nagyobb tanintézeti szervezetet, az ily kevéssé tevékeny minisztérium felügyeletére. Hiszen nem hiányoznak az 1868. XXXVIII. törvényezikk kivitelének módozatára vonatkozólag a miniszteri utasítások. El van beszélve azokban, hogy a népiskolát fölfelé ki kell egészíteni polgári iskolával, sőt a hol lehet, a vidék érdekeire fordítandó tekintetből, szőlőszeti, kertművelési, selyem - tenyésztési, házi és mezei iparban nyerendő oktatásra tért kell nyitni az elemi iskolában. Különben is felfogásom szerint ezen tér, az elemi oktatás, lehet azon előkészítő intézet, melyből midőn a növendék felsőbb kiképeztetésére menend; be fogja látni hasznát, érezni fogja szükségét annak, hogy vagy gazdasági, vagy ipar, vagy kereskedelmi tanintézetben folytassa és végezze be kiképeztetését, szemben azon eddigi bal ítélettel, hogy nálunk ma is leginkább csak a humanisticus tanintézetekben végzett, úgynevezett dnplomás ember tekintetik valamire való mivelt embernek. Ezeknek előadása mellett t. ház én reményteljesen néznék ezen gazdasági intézetek jövője elé: ha ezt megelőzőleg már az adótörvények megszavazásánál arról meg nem győződtem volna, hogy ily kényszer helyzetben, mint a melyben mosván az államháztartás, alig lehet remélni, hogy rövid idő alatt és nagyobb eredményt eléry hessünk. De felszólalásomnak czélja az, hogy ha mi ily módozat mellett is valamit eszközölhetünk: akkor az elemi oktatás tárgyában alkotott törvénynek szigorúbb, erélyesebb végrehajtásában keressük, kereshetjük megoldási kulcsát a gazdasági és egyébb felsőb szakismereti oktatás sikerének. Zsedényi Ede: T. ház! Eltekintve attól, hogy a gazdasági tanintézetek jótékonysága nem függ annyira azok számától, hanem leginkább a tanerőtől és az eszközök gazdagságától, melyekkel a tanítványok subsitdentiája könnyittetik: az itt tett indítványokra nézve arra figyelmeztetem a t. házat, hogy a pénzügyi bizottság és a miniszteri előterjesztés közt az a főkülönbség, hogy a miniszteri előterjesztés Keszthelyen