Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-406

260 40<5. orszásros ülés deczember 16. 1871. egyfelől, hogy a gazdászati főelvekre nézve a t. miniszter úrral meglehetősen egyetértek; de az a bizonyos árnyalat, mely köztünk van, e térre is átjátszik, és e miatt tökéletesen még sem érthetünk egyet. 1871. február havában, amint szerencsém volt ezt már felhozni, megkérdeztem a miniszter urat, hogy az akkor, a múlt évi budget tárgyaláskor elhatározott két felső tanintézetet miért nem léptette életbe? és a ház az 1871-iki budgetre vonatkozó határzatát hallgatólag fenn is tartotta, akkor inditványzó társaim s én sem kívánván egyebet a tanintézetekre nézve : én bátor voltam akkor azon nyilatkozatot tenni, hogy egyébnek nem tulajdoníthatom azt, hogy a miniszter ur sem életbe nem léptette azon tanintézeteket, vagy legalább azokról tervezetet nem adott, sem a határozat alól magát föl oldatni nem kívánta: hogy akkor terjesztette a legelső alkotmányos budgetét a ház elé. Ezzel a mentséggel az idén már nem szolgálhatok; mert ez már második alkotmányos budget s ebben sincs sem a ház határozata szerint teljesítve egészen, sem pedig a t. miniszter ur nem jelentette ki indokolásában azt, hogy a háznak már 2 év óta fennálló határozata alól czélszerüség tekintetéből magát feloldatni kéri. En a második alkotmányos budget beterjesztése alkalmával, annyival inkább vártam volna ezt, mert ezen a téren ismét találkoztunk volna. Ugyanis megvallom őszintén, hogy a mit akkor talán épen magam indítványoztam, több képviselőtársaimmal együtt: a maga merevségében úgy amint indítványozva volt, most már helyesnek követendőnek magam sem tartom és igen szívesen csatlakozom ahhoz, hogy ne számát szaporítsuk a most fennálló tanintézeteknek; de igenis, helyezzük el azokat czélszerübben. Teljes meggyőződésből csatlakozom tehát ahhoz, hogy Keszthelyről a fő-tanintézetet el kell vinni, el kell venni azért; mert Keszthely vidékén semmi módja nincsen a fiatalságnak a gazdasági technikának különböző ágait tapasztalás utján is tanulmányozhatni ; el kell vinni onnan azért is, mert a magyar-óvári tanintézetnek közelsége meglehetősen fedezi azon szükséget, a minek fedezésére Keszthely hivatva volt; de el kell vinni a főtanintézetet Keszthelyről harmadszor azért is; mert a jelenlegi tulajdonos, a nagy lelkű első alapító nevének, birtokainak örököse ugyan, de nem örököse nemes lelkének és a helyett, hogy minden módot elkövetne ezen tanintézet emelése körül, — nem hallgathatom el a fölötti boszankodásomat, személyesen volt alkalmam meggyőződni róla — épen az ellenkezőre törekszik és mindent megtesz, tisztségével együtt, hogy majd nem lehetetlenné tegye az intézetnek ottani fönnállását. Ily nagy dolgot kimondva t. ház indokolnom is kell azt. Aki Keszthely viszonyait ismeri: tudja, hogy ' a külső épületek legközelebb szomszédságában mintegy 4—5 hold rétje van az urodalomnak. A tanintézetnek igazgatója elkövetett minden lehetőt és mondhatnám; majdnem lehetetlen módot, hogy a legnagyobb árért megszerezze, vagy legalább haszonbérbe megnyerhesse ezen darabka földet, mely nélkül egy borjut sem lehet jó móddal az intézetből kihajtani, mindamellett e csekély árendát évek óta lehetetlen megnyerni, bár az emiitett réten kívül az uradalomnak sok száz hold rétje van egy tagban. Ez tehát legnagyobb indok előttem arra nézve, hogy a hol egy intézetnek ily ellenszenves viszonyok közt kellene fönnállani: azt jobb onnan elvinni, ily helyen a legjobb igazgatás s legjobb tanerők mellett sem felelhetvén az megrendeltetéseinek. Tökéletesen osztozom a miniszter ur azon nézetében, hogy elvétetvén onnan a felsőbb tanintézet, hagyassák meg a földművelési iskola ós mellé állíttassák fel egy attól egészen különálló és magában egészet képező szőllőszeti, pinczészeti és gyümölcsészeti, szóval egy haszon és kisebb mérvben diszkertészeti intézet. Erről én röviden tavaly is beszéltem, az idén nem akarok annyit sem beszélni; mert hiszen mindannyian érezük azt, hogy kertészeknek mennyire hiányában vagyunk. Mostani legjobb kertészeink is többnyire csak disz-kertészek és így jutott nálunk felszínre a kertészetre nézve azon balvélemény, hogy a kertészetet inkább luxusnak, mint a gazdálkodás egy valóban igen jövedelmező ágának tekintik. Ezen bajon, ezen égető szükségen, t. ház! felfogásom szerint minélelőbb segíteni kell, és én miként a múlt alkalommal kifejtettem, Keszthelyt mind fekvésénél fogva, mind az ottani tanerők tekintetében e czélra legalkalmasabb helynek tartom, és épen azért nem osztozhatom a pénzügyi bizottság véleményében, mert nem tartom törlendőnek a Keszthelyen alkalmazandó 4-ik tanárfizetését és a szükséges egyéb költséget. Ha Keszthelyt át akarjuk alakítani: meg kell adni a minisztériumnak a lehetőséget, hogy még ezen évfolyama alatt megtehesse az előintézkedéseket, melyek ezen intézetnek átalakítását lehetővé teszik akkorra, midőn onnan a felsőbb gazdasági tanintézet, reménylem legkésőbb 1874 -ben el fog vitetni. E tekintetben tehát tökéletesen egy értelemben vagyok a miniszter úrral, csak a hely kérdése forog • még fön. Megvallom őszintén, hogy teljes meggyőződésemből osztoznám Mukics Ernő t. képviselőtársam