Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-406

4:0ft. országos ülés hozatott tavaly különböző javaslat, és mit tett a t. miniszter ur ? Hallottuk ugyan, hogy ősz­szel, szüretkor egy franezia embert járkáltatott a dunántúli vidékeken s felolvasásokat tartatott a szüret alkalmával, a bortermelés és a kezelés módjára nézve. En abban nem kételkedem, hogy a magyar szüret nagyon hires: ez igen alkalmas a dietióra; sok magyar ember is tud dictiózni szüret alkalmával, ezért nem kellett volna fran­eziát behozni. Hanem, ha a miniszter ur ko­molyan azt hiszi, hogy az ily felolvasások által előmozdítja Magyarországon a borkezelés nehéz és fontos mesterségét: akkor nagyon csalódik. En azt hiszem, hogy ha komolyan czélt akar érni : akképen kell intézkednie, hogy bortermelő vidé­keinkről küldjön ki a kormány néhány értelmes egyént Francziaország bortermelő vidékeire: pél­dául Bordeauxba,' hogy ott a kezelést tanul­mányozzák. Tudjuk, hogy a magyar bort szeretik a kül­földön, ezt külföldön létemből tudom. Á baj csak az, hogy a magyar bort nem tudják ugy készíteni, hogy a kivitelt megbírja, hogy meg ne romolják útközben^ Áttérek azon helyes észrevételekre, melye­ket Horn t. képviselőtársam a részvénytársula­tokra nézve tett. 0 oly kimeritőleg tárgyalta e kérdést, hogy szükségtelen ehhez bővebben szólanom ; csak azon egy megjegyzést teszem, miszerint annál szükségesebb, hogy e tekintetben a törvényhozás intézkedjék, hogy addig is a kor­mány felügyeleti jogát ezen részvénytársulatokra kiterjeszsze, minthogy van egy oly dolog, mely nagyon alkalmas arra, hogy a közönséget tév­útra vezesse és fájdalommal vallom be, mint hírlapíró, hogy épen bizonyos hirlapirok alkal­masak arra, kik eladják magokat a legelső társu­latnak, mely megalakul, megdicsérik a társula­tot, rámagasztalják a közönségre; ez bizik benne, belemászik s aztán vele együtt megbukik, oda­vesziti a pénzét. Én jól tudom, hogy erről a minisztérium nem tehet, nem akadályozhatja meg azt, hogy az emberek bérbe ne adják magokat, s hogy mások tévútra ne vezettessenek; de épen ez ma" tatja annak szükségét, hogy a kormány mielőtt valamely társulat alapszabályait helybenhagyja, terjessze ki erre figyelmét, vizsgálja meg, vajon teljesítheti-e azon szabályokat, melyek alapján megalakult. Es midőn társulatról van szó, nem tehetem, hogy a miniszter ur figyelmét ne hívjam fel a társulatok egy ágára, névszerint a biztosító társulatra. Ez — mint tudjuk — Magyarországon még uj intézmény, mindnyájan óhajtottuk, hogy terjedjen; számtalan ember tönkrejutott azért, mert nem volt biztosítva a vagyona; nagy ne­SÉVV. n. NAM.Ó 1854 xix. eczcmber 10. 1871. 249 hezen rá tudtuk venni a szegény sorsú embere­ket is, hogy belássák annak hasznos voltát és most már csakugyan átalánossá vált az or­szágban. ­De mi történik. . Számtalan panasz érkezik csaknem minden elemi csapás után, hol a lapokban, hol — mint értesülve vagyok — a kormányhoz, hogy pél­dául egy ember fizeti 6—-S —10 éven át a meg­állapított járadékot, a mikor aztán megtörténik a csapás, elég a háza, vagya jég elveri a veté­sét: akkor jön a társulat és elkezd alkudozni. (Felkiáltások ! Igaz !) Akkor, midőn a szegény em­ber a legnagyobb szerencsétlenségben van, mikor pénzre van szüksége : akkor kénytelen reá­állani bármely feltételre, melyet a biztosító-tár­sulat eléje szab. Ez valóságos csalás, (Felkiáltá­sok : Igaz!) — ezen segíteni kell. Hiszen a társulat előbb mindig kiküldi ügy­nökéi:, hogy vizsgálja meg: vajon megfelel-e az illető vagyona azon összegnek, melyet az illető bejelentett. Ha ők ekkor helyesnek találják, hogy azon összeg kifizettessék: akkor nem sza­bad alkudozniuk, hanem ki kell fizetniök a pro­portió szerint. Azt igen is, megengedem : mond­hatják, hogy ők értékesíteni fogják a fennma­radt részt és kifizetik a birtokosnak azon egész összeget, melyet bejelentett, ezt helyesnek talá­lom ; de hogy ők abban a perczben alkudozza­nak, midőn a szerencsétlenség után az illető kárt szenvedő kész elfogadni mindent : ez csalás. Csak még egy pár megjegyzésem van. Azon észrevételt tettem átalában ami költségvetésünk­ben, hogy nem ugyan a t. miniszter urak, ha­nem az illető hivatalnokok, kik a budget össze­állításával meg vannak bízva: ugy látszik, ugy járnak el, hogy látnak bizonyos rovatokat, me­lyek évről évre ismétlődnek, odateszik teh át azt ez évben is. Ott látták tavaly ; hadd legyen az ott az idén is. ugyanezt az észrevételt tettem tegnap, midőn Kvassay Lászlő képviselőtársam felhozta, ugy gondolom, a Vágh szabályozásának költségei eiőforclultával, hogy azon 50,000 frtot ma harmadszor szavazzuk meg anélkül, hogy azon összeg az illető czélra fordíttatott volna. A "miniszter ur azt mondta, hogy körülbelül 26,000 frt költetett el az első részletből arra, mire kéretett. Hát a többi hol van? A több­ség mindazonáltal megszavazta. Itt látok rendesen egy rovatot a keleti marhavész elfojtására. Fojtogatjuk már azt éve­ken át és még sincs elfojtva, sőt még szaporít­juk az összeget. Tavaly 47,000 frt volt felvéve, az idén 50,000 frt ; pedig tudjuk, hogy marha­vész most nincs. Nem kétlem, hogy a jövő év­ben, miután ez évben a cholera ellen tétettek intézkedések és ez költségbe került, a jövő év­32

Next

/
Thumbnails
Contents