Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-406

40fi. országos ülés lUezember 1(J. 1871. 245 den tervezett iparvállalatnál, minden alakulandó részvénytársulatnál a kormány hónapokon át magánál tartja az alapszabátyokat; midőn a közönség azt hallja, hogy minden társulat alakításánál az alapszabályok négy minisztérium által megvizsgáltatnak és pedig a kereskedelmi minisztérium által, az igazság-, pénz- és belügyi minisztérium által; akkor a közönségnek joga van azt föltenni, és azt hiszi is, hogy a kormány minden tekintetben megvizsgálta a vállalatoknak alaposságát, a szervezet helyességét, a mivelet életrevalóságát, annak jövőjét és a közönség azt hiszi, hogy a kormány megtette helyette a vizsgálatot, ő csak oda mehet: pénzét oda adhatja, mert a kormány már mindent megtett. Ha ez nem volna: akkor a közönség kötelesnek érzené magát, saját szemeivel nézni, saját szemeivel vizsgálni és követni a vállalatnak menetét, mielőbb oda adná pénzét az aláírás alkalmával és a részvények vásárlása által. De bármikép legyen ezen engedélyezési rendszerrel : annyi bizonyos, hogy semmit sem használ és nem akadályozza meg azon bukásokat, csalásokat és hibákat, melyeket megelőznie kellett volna. Itt más valamire van szükség és éppen arra vagyok bátor a tisztelt miniszter ur figyelmét fölhívni. Ha komolyan azt akarja, hogy ezen csalások, botrányok, veszteségek ne ismételtessenek napról napra: akkor két dolgot kell a törvénybe bevezetni, az első a szigorú és komoly nyilvánosság. Mncs senkinek joga a magán ember üzletkönyvébe bele nézni; de egészen máskép áll a dolog a társulatokká]. A társulat csak erkölcsi személy, és mint erkölcsi személy a törvénynek köszöni létét. Ennek következtében a törvénynek joga van meghatározni a föltételeket, melyek alatt a társulat alakulhat, fenállhat s épen első feltétel, melyet a társulat elé szabni kell: a szigorú és komoly nyilvánosság ; mert a társulatoknak nem egyes emberekkel, hanem a nagy közönséggel van dolguk és azért kívánni lehet tőlök, hogy heti vagy havi komoly kimutatások által értesítsék a közönséget, miként folynak, miként állnak a társulat dolgai. (Helyeslés bal felől). A második feltétel, melyet sokkal fontosabbnak tartok: a felelősség. Ez még nem létezik minálunk. Ma még mindig azt hiszi az igazgató választmány, hogy mivel nem egyes emberrel van dolga, mivel a nagy közönség ügyeit intézi, mivel nem egyes ember tőkéjét, hanem száz és ezer ember megtakarított filléreit kezeli, hogy a felelősség csak papíron szükséges és elégséges: hogy a tantiéme-okat felveszi, a czimet viselheti és ha rosszul mennek a dolgok, — csalásokról most nem szólok, hanem csak hanyagságról és más ilyfélékről: — akkor keressék a részvényesek pénzöket, a hol tudják, ő elmegy, demissionál és a veszteség a közönségé. Én, t. ház, azt gondolom, hogy a törvénybe felvenni és határozottan kimondani kell azt, hogy ki mások péazét, a közönség tőkéit kezeli: ép annyira felelős, mintha egyes emberek tőkéjét kezelné. Az igazgató választmány személyével és vagyonával legyen felelős azért, mi alatta történik és akkor azt gondolom, lesznek becsületesen és figyelmesen vezetett társulati vállalataink, és mind Magyarország hitele, mind a társulati szellem átalában fön fog tartatni. Elismerem azt, hogy ennek kimondása inkább a kereskedelmi törvénykönyvbe, mint külön törvénykönyvbe való ; de miután fájdalom! azon tapasztalatok után, melyeket a törvényalkotásban, főkép a codificatio ügyében eddig szereztem: egy részről föl nem lehet tenni, hogy néhány év alatt lesz kereskedelmi törvénykönyvünk ; és minthogy más részről a múlt budget tárgyalása alkalmával a nagyon tisztelt miniszter ur maga azt monda, hogy a részvénytársulatokrói szóló törvényjavaslat majdnem kész már: arra vagyok bátor fölszólítani a t. miniszter urat, ha ezen botrányoknak, melyek Magyarország nemzetgazdászati előhaladását nagyon akadályozzák, valóban véget akar vetni: legyen szives még ezen ülésszak alatt a ház elé terjeszteni a rész vénytársulatról szóló már készen levő törvényjavaslatot, és vegye föl ezen részvénytársulati javaslatba két főelvülja szigorú és komoly nyilvánosságot, a szigorú és komoly felelősséget. {Helyeslés bal felől.) Áttérek most a másik pontra, melyet figyelmébe akarok ajánlani a t. miniszter urnák. Oly pont ez, hol a t. miniszter úrtól csak akadályok elhárítását kívánom, elhárítását oly akadálynak, mely a nemzeti munkálkodást nagyban gátolja. Ezen akadály pedig az ünnepek sokasága. T. ház! kinek alkalma volt körül nézni kissé Európában, a múltban vagy a jelenben tanulmánj^ozni e kérdést: lehetetlen, hogy figyelmét ne vonta volna magára azon tünemény, hogy mennél kevesebbet fáradozik és dolgozik valamely nép hétköznapon, annál nagyobb az ő kívánsága a nyugnapok után, annál számosabbak lesznek ünnepnapjai. Feltűnőnek látszik ez első pillanatra; de mégis nagyon természetes, mert azon nép, mety hétköznapon keveset dolgozik : az által tanúbizonyságot ád arról, hogy a munkának mind anyagi mind erkölcsi becsét nem ismeri; tehát mi sem természetesebb mint az, hogy a munkától mintegy átoktól, tehertől, minél gyakrabban törekszik menekülni; míg ellenkezőleg az előre haladt nép sokkal jobban ismeri a munkának sok oldalú áldását, sem hogy