Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-389

92 389. országos ölés november 25 1871. mely ezen indítvány alapján benyújtandó lesz, csak egy évre terjesztessék ki érvénye. Én tehát a magam álláspontjából sem ellenezhetem ezt. A mi a másik eltérést illeti: az abban rej­lik, hogy a t. képviselő ur indítványa szerint azon törvényjavaslatban, mely véglegesen lenne ezen kérdést szabályozandó: a méltányossághoz képest tekintetbe veendők lennének a szabad ki­rályi és a mezővárosok is. Én azokra nézve, miket az igen t. képvi­selő ur inditványa támogatására nézve felho­zott : legnagyobb részben egyetértek és csak azt kivánom constatálni, hogy a pénzügyi bizottság csak a jelen állapotot akarta fenntartani; és miután a jelenben a szabad királyi városok nem részesülnek dotatiókban az államtól, azok önma­guk viselik közigazgatási költségeiket; a pénz­ügyi bizottság ezekre nézve ezen okból nem re­flectálhatván, a szabad királyi városok ügyét és azok költségeinek kérdését azon időre vélte halasztandónak, mikor gyökeresen és véglegesen meg lesz oldva e kérdés. Miután már most a beadandó törvényjavas­lat érvénye egy évre volna szorítandó: én össze­egyeztethetőnek vélem a pénzügyi bizottság által elfoglalt álláspontot azzal, hogy azon törvény­javaslatban, mely véglegesen fogja szabályozni e kérdést, a méltányossághoz képest tekintetbe vétessenek a szabad királyi és mezővárosok is; mert t. ház! a pénzügyi bizottság csak azon álláspontot nem vélte elfoglalhatónak, hogy a szabad királyi városok összes költségei az állam által födöztessenek, mert, a mint az igen t. kép­viselő ur helyesen jegyezte meg: nagyon bajosan választhatók el és vonható határ, hogy a sza­bad királyi városoknál a törvényhatósági kiadá­sok hol kezdődnek és a közigazgatásiak hol vég­ződnek : ép azért egész mérvben az államra ru­házni költségeiket nem lehet föladata sen­kinek. Miután a t. képviselő ur által beadott in­dítványban ezen álláspontot megóva látom; mert ott az áll, hogy a méltányossághoz képest ma­gam részéről nem látok ellentétet az általam képviselt álláspont és a t. képviselő ur állás­pontja közt: — én ahoz szívesen hozzájárulok. A mi idősb Bethlen János gróf ur indít­ványát illeti, az sajátlag foly a pénzügyi bi­zottság jelentésének végpassusából. Mert az két­ségtelenül igaz, hogy Erdélyben a közigazgatási költségek másként kezeltettek, mint Magyaror­szágban, hol a törvénykezési kiadások a közigazga­tásiaktól szigorúan elválasztva voltak. Ha Ma­gyarországban pótlókot adunk a megyéknek a végből, mert ezentúl a gyámhatósági kiadásokat is fogják viselni, melyek eddig a törvényhozási kiadások közt foglaltak helyet, az nagyon termé­szetes, hogy az Erdélyben önmagától elesvén — mert nincs semmit pótolni — ha ugyanazon alapra akarjuk fektetni a pótlékot: akkor a gyámhatósági költségeket hozzá kell számítani azokhoz, a melyek az eddigi tisztán közigazga­tási költségeket képezték. Én tehát ezen indítványt, mint a pénzügyi bizottság általjavasolt módból következőt, elfoga­dom. (Élénk helyeslés.) Kerkapoly Károly pénzügymi­niszter : Részemről én is szívesen hozzájáru­lok mindkét kívánság elfogadásához, ugy ahoz, melynek tolmácsa Debreczen városának t. kép­viselője volt, mint ahoz, a mely Erdélyre vonat­kozik. Tökéletesen megnyugszom, hogy azon tör­vényjavaslat, illetőleg a törvény, mely a pénz­ügyi bizottság jelentésében javaslatba hozatik, ha elfogadva lesz: csak egy évre legyen érvé­nyes; elfogadom azt is, hogy az egy év hatá­rán belül oly törvényjavaslat terjesztessék be a kormány részéről e kérdés végleges elintézhetése végett, mely kellő figyelembe vegye a szabad ki­rályi városok és rendezett tanácsú községek mél­tányos igényeit; de mikor azt határozottan, min­den fenntartás nélkül kijelentem: ugyanakkor kötelességemnek tartom megjegyezni, hogy ezt annál könnyebben tehetni különösen a királyi városokra nézve, mert azon munkálatban, mely az 1870. XLVII. törvényczik 9-ik §-a alapján beter­jesztetett : a szabad királyi városok jogos igényei elismerésben részesülnek. De nem tehetem — mert a parlamentális praxis és usus tiltja nekem — hogy midőn ezt kijelentem, meg ne jegyezzem, hogy a motivatióra nézve egyet nem értek; hogy miért ? azt fejte­getni ezúttal időszerűnek nem tartom. Hogy most semmi megjegyzést nem teszek erre : csak annál fogva teszem; mert azt tartom, hogy ennek ideje lesz akkor, midőn végleges törvényről lesz szó. Ezt csak azért tartottam szükségesnek kijelen­teni, nehogy annak idején majd azt mondják, hogy semmi észrevételt nem tettem. Elnök: T. ház ! Ha a följegyzett képvi­selő urak a szótól elállanak, akkor szavazásra föl lehetne tenni a kérdést. (Nem állunk el!) Lónyay Menyhért gr. miniszter­elnök: Miután a jövő héten a költségvetés fog tárgyalás alá vétetni és annak nevezetes pontjára a kormány szükségesnek tartotta és a pénzügyi bizottság is kívánta, és ugy hiszem, a dolog természetében is fekszik: van szerencsém a minisztérium nevében előterjesztést tenni a Határőrvidék 1872-ik évi költségvetéséről. Annak kinyomatásáról már gondoskodva levén: bátor vagyok ezennel benyújtani: kérem annak szét-

Next

/
Thumbnails
Contents