Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-388
888. országos ülés november 24. 1871 71 tekezett; mert hogy ha most ezen feltételeket megszabjuk, melyek következőleg a miniszter ur kezeit megkötik, de nem talál társulatot, mely ily alapon hajlandó e műveletre vagy tán épen a telepitvényesekre kedvezőbb feltételekre volna hajlandó reá állani, s az miután ezeket elfogadni szívesen ígérkeznék; de ezt még sem tehetné, mert a törvényhozás megkötötte kezét. Valamint, midőn valamely vasuttársulattal szerződés köttetik: azt a miniszterek előlegesen szokták megkötni, fenntartván a törvény- I hozás megerősítését: ugy én ez esetben is azt gondoltam, hogy a miniszter ur akként járt el, hogy már valamely társulattal megállapította a kötést. Hanem miután ez nincs ugy : megvallom, nem hiszem, hogy a képviselőház ezen feltételeket változatlanul itt megállapíthassa ; de másrészt igen bajos azon feltételekre is ráállani ily hirtelen, miket módositványkép Wahrmann képviselő úr indítványozott. Én, megvallom, nem érzem magamat hivatva, hogy akár az egyiket, akár a másikat ily rövid utón elfogadjam, s igy felkérem a t. miniszter urat: méltóztassék nyilatkozni, bocsátkozott-e már valamely társulattal alkuba, értekezett-e már valameby társulattal, mely ezen feltételek alatt hajlandó volna a miveletet létesíteni, vagy nem? Ha nem: akkor azt gondolom, minekünk nem lehet ezen feltételeket változatlanul megállapítani, hanem be kell várnunk azt, hogy a miniszter ur valamely társulattal értekezzék. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : T. ház ! Méltóztatik tudni, hogy az eredeti szöveg, melyet a központi bizottság beterjesztett, nemcsak az állam közvetítését zárta ki, hanem átalában minden közvetítést; tehát a bankok részérőli közvetítést is. Ezen szövegezés mellett a kormány nem érezhette magát hivatva az intézetekkel bárminő tárgyalásokba bocsátkozni. Midőn azonban itt a házban az állam-közvetités hozatott indítványba, és annak ellenében én magam a bankok közvetítését hoztam javaslatba, mihez később miniszterelnök ur is hozzájárult : természetes ismét, hogy érintkezéseket kellett keresnem az intézetekkel, hogy tájékozva legyek, nehogy olyan megbízást adjon a törvényhozás, és én elfogadjam, melyet később nem lennék képes sikeresítni. Formaszerü megállapodások tehát nem léteznek ; én azonban tartózkodás nélkül fogadom ! el ezen megbízást, és nem hiszem, hogy később megszégyenüljek az által, hogy nem lesz keresztülvihető. Valamint eredetileg a központi bizottság érszéről ide beterjesztett szöveg 8°/o és legfelebb huszonkét évi törlesztést hozott javaslatba; Wahrmann képviselő urmódositványa végső esetben szintúgy megengedi ugyanezt, de olyan módosítással, hogy ha netalán kedvezőbb feltételek lennének elérhetők : azokat érvényesíthessem, ha akad intézet, mely azok mellett kész az miveletet negotiálni. Azért én Wahrmann módositványát elfogadom, miért 1 mert nekem megengedi, ódáig is menni a terheltetésben, de nem kényszerit idáig menni, mint az eredeti szöveg. Tehát a dolog ott áll, hogy az eredeti szöveg szerint ma már azon meggyőződésem van némileg positiv alapokon nyugvó, hogy azt keresztül vihetem; Wahrmann módositványa mellett ez szintén lehetséges marad, de talán, ha t. i. az intézeteknél szintén gyakorlatinak mutatkozik: kedvezőbb feltételek is el érhetők. Egyedüli aggály, mi e tekintetben támadhat: az, ha vájjon ezen latitude mellett nem lesz-e nagyon rövid a törlesztési idő tartam, különösen a kincstári alapítványi és egyházi birtokokon levő telepitvényeseknek utolsó V 3 törlesztését illetőleg. Ezen irányban az aggály eloszlattatik, annak meggondolása által, hogjr 8%-on tul az annuitásokban nem lehet menni, tehát a kamat, törlesztés költség együtt nem mehet tul 8%-on. A törlesztést nem lehet leengedni; a másik két factorból, nem engednek az illetők, sem a költségből, sem a kamatból; miután pedig a törlesztéssel nemlehet vissza menni, mert az enyémet kell törleszteni : nincs egyéb hátra, minthogy, ha a 8%ot megtartani akarjuk, az évek számával kell megtoldani, azt hiszem tehát, hogy a módositványt minden aggály nélkül el lehet fogadni. Hajdu Ignácz előadó : A központi bizottság részéi'ől én kénytelen vagyok ragaszkodni az eredeti szöveghez. A központi bizottságnak nem csak az volt czélja, hogy olcsón történjék a telepitvények megváltása; hanem, hogy a fönnforgó viszonyok minél előbb megszüntettessenek, és a kellemetlenségeknek vége szakadjon. Azért határozta a központi bizottság, hogy lehetőleg kevés idő alatt, tehát lehetőleg 22 év alatt történjék a törlesztés. A lehetőség meg van adva Wahrmann képviselő ur módosításában is, hogy ezen 22 évnél rövidebb idejű kölcsönre is tehet szert a pénzügyminiszter, ez világosan benne van a 3-ik pontban: hogy „legfeljebb 20 esztendő alatt", tehát ezen javaslat is megengedi azt, hogy oly kölcsön köttessék, mely hamarább jár le. A mi a kamatokat illeti, ezek igy is változnak, a mint az évek száma nevekedik, alább szállanak. Kénytelen vagyok a szerkezet mellett megmaradni.
