Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-388

'66 388. országos ülés november 24. 1871. A törvényhozó testület tehát előzetesen statistikai adatok nem-ismeretében felteszi azt, hogy megtörténhetik, miszerint a földbirtokosnak semmije sem marad. Mi következik ebből? Az, hogy az országban nincs és nem is lehet más jroletarius, csak az, kinek valamije volt; mert ha valakitől el lehet venni birtokát, anélkül, hogy az arra nézve készpénzben azonnali kárpótlást követelhetne: akkor ez nem tesz mást, hogy egyiktől elveszszük tulajdonát, és azt proletáriussá teszszük; annak pedig, kinek nem volt semmije: adunk birtokot ugy, hogy amazt, kitől elvettük, ez huszonkét év múlva elégítse ki. Méltóztattak felemlíteni a felsőházat. Az kétséget nem szenved, hogy az ott rósz benyomást idéz elő. Ily messze a t. ház lS68-ban sem ment akkor, midőn a szőlődézsma-váltságot méltóztatott megállapitni, mert akkor a törvényhozás respeetálta az ideiglenes szerződéseket és nem tette azokat a megváltás tárgyává, azért, mert nem tartotta magát feljogosítva olynemű viszonyokba elegyedni, melyeknek elintézése a szerződés alapján a bírósághoz tartozik. Hanem ha már ezen is tul mentünk: legalább tegyünk eleget az igazságnak; vagyis hogy ne kényszeritsünk senkit a megváltásra, hanem a ki magát megváltani akarja, ugyanazon alkalommal, midőn a telekkönyvben a birtok nevére iratik, ugyanazon napon és órában tartoznék a birtokát elveszítettetek az érték egy harmadát készpénzben kifizetni. Ha ez megtörténik: akkor először nem lesz a volt földtulajdonos proletárius; másodszor kellő biztositéka lesz a hitelintézetnek a két harmadra nézve, mely 22 év alatt fizettetik le; és harmadszor a kibocsátandó papírokat nem teszszük ingatagokká. Ezen indokokból kiindulva, a következő módositványt ajánlom elfogadásra: „A 6. §. 2-dik bekezdésében ezen szavak után. „eddigi földtulajdonosnak" tétessék: „a telekkönyvi bejegyzéssel egyidejűleg készpénzben kifizetni." Mihályi Péter jegyző (újra felolvassa Paczolay János móclositványát.) Móricz Pál : T. ház! Előttem szóló képviselőtársam Paczolay János ur, odáig ment előadásában, hogy a törvényhozás jogát tagadja, kétségbe vonván azt : vajon ezen megváltást szabályozni lehet-e, vagy sem ? Én a tulajdonjogot soha semmi körülmények közt sérteni nem kívánom és szomorúnak találnám, ha az országgyűlés a tulajdonjoghoz hozzá nyúlna; hanem igen nagy különbség van ezek közt: elvenni valamit, vagy állami érdekből kisajátítani. Állami érdekből naponként történik kisajátítás, pl. vasutvállalatoknál és ha az igen nagy horderejű úrbéri viszonyokat a törvényhozás egy csapással megszüntethette, vagyis ha akkor, midőn az egész ország érdekében mélyen gyökerező intézkedést kellett tenni, nem tartózkodott azt eszközölni: akkor most is fontos, állami érdekben kivin rendelkezni. Nem veszi pedig el a tulajdont, hanem kisajátítja. A kisajátítás közt és a közt, hogy elveszszük a tulajdont: nagy a különbség. Amit arra nézve mondott a képviselő ur, hogy a tulajdont elvevén a birtokostól, proletáriussá tesszük: részben nem áll, mert kárpótlást kapván érte, földönfutóvá nem lesz. Az urbériség megszüntetése alkalmával sok oly tulajdonos volt, kinek csak urbérisége volt; és a törvényhozás elrendelvén ennek megszűnését: a tulajdonosnak megmaradt a birtok helyett a kárpótlás. A mit t. barátom Dániel Pál képviselő ur előadott, az: azt hiszem, csak akkor forogna fenn, ha Tisza Kálmán képviselőtársam indítványa elejtetnék; mert ha a képviselőház elfogadná azt, hogy Vs-ad rész 20 év alatt, vagy adóképen fizetendő ki, akkor nem volna értelme a Dániel Pál képviselő ur indítványának, ha azonban Tisza Kálmán képviselő ur indítványa elejtet tnék : Dániel Pál képviselőtársam indítványához magam is hozzájárulnék. Csiky Sándor: T. ház! Az előttem szólott Dániel Pál képviselő ur azon elvből indul ki, hogy különösen a telepitvényesek ügyének rendezésénél, mentül kevesebb érdek érintessék és ehhez képest mentül több kímélettel kell eljárni. Ha ezen eszme vétetik irányadóul, kérdem: vajon azon esetben, ha azon módositvány fogadtatik el, melyet a 2-ik ponthoz Tisza Kálmán t. képviselő ur tett: nem kevesebb érdek fog-e érintetni és sértetni, mintha Dániel Pál módositványa fogadtatnék el? Én azt hiszem, hogy Tisza Kálmán t. képviselő ur indítványának elfogadása esetében körülbelül 10 ezer anynyi honfitársam érdeke fog kielégíttetni; mintha Dániel Pál, vagy Paczolay képviselő ur módositványa fogadtatnék el ; ugyanis a telepitvényesek nagyobb része magán birtokon levén és magán birtokosoktól használván földeket, melyek megváltás alá esnek: valamennyinek érdeke érintetik az által, ha a megváltásra vonatkozólag a törvényhozás azt határozza, hogy egy, vagy mint Dániel képviselő ur kívánja, 4 év lefolyása alatt kelljen ennek történnie. Az adóbehajtás módjának jelenlegi eszközlése mellett a népnek terhei napjainkban oly magas fokra vannak emelve, miszerint azoknak viselésén tul megtakarítani valamit lehetetlen; azon csekély föld haszonvételéből, mely neki rendelkezésére marad, ha 10 hold külsőség adatik is neki, — hozzájárulván ehhez még az időjárás