Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-388
*88. országos M«f •ovember 24 1871. gj befolyással van a közjólét előmozdítására és magának az állam jövedelmeinek növelésére. Ha nem csalódom, lehet egy, két vagy harmadfél éve, midőn mint pénzügyminiszter ez iránt ugyan ezen szempontokból kiindulva javaslatot tettem. Mondom, akkor is ugyanezen szempontokból indultam ki, mivel az államnak arról, mi az ő tulajdona, bizonyos feltótelek mellett rendelkezni teljes jogában áll; azonban mi a módozatot illeti, mely javaslatba hozatik Komárom város képviselője által: annak első részét pénzügyminiszter ur elfogadta, s igy igen természetesnek találom, hogy ily körülmények között nem kívánhatja s követelheti a telepitvényesektől. hogy % része kész pénzben fizettessék be, bár elfogadta azon javaslatot, hogy a váltság-kötelezettség elosztva annuitásokra, ekként töröltessék ; de a mi a 2-ik részét illeti az indítványnak, igen méltányos okok harczolnak a mellett, hogy az államnak ne legyen kedvezőtlenebb állása, mint a magánosoknak: mert hiszen a teher, melyeket visel, semmivel sem kevesebb; t. i. a teher, azon kamatláb és a törlesztés ugyanaz, de ez által két nevezetes előny van az államra nézve. Méltóztassanak azt felvenni, hogy az állam ez által igen nagy összegnek jön birtokába, oly ősszegnek, melyről, ha az állampapírok kezeiben vannak, egy bizonyos; vagy mindenkor folyóvá tehető tőkével rendelkezhetik; holott ha annuitásokra osztatott fel a kötelezettség: akkor nem rendelkezik nagy tőke felett, hanem esak az évi jövedelemről. Már pedig méltóztassanak azt felvenni, hogy ha ide egy hitelintézet közvetítése járul és a biztosított papíroknak kamatlába kedvező, mint pl. most látjuk, hogy akkor azon kedvező körülmény áll be az államra, hogy ha netalán egyszer-másszor beruházások czéljából kölcsönt kell kötnie az államnak: akkor rendelkezik nevezetes tőke felett; (Helyeslés.) nevezetesnek mondom pedig azért, mert a mint imént jelzé maga a pénzügyminiszter ur: itt több mint 60 ezer holdról van szó, mely az ottani ár szerint 6—10 —12 millió forintnyi értéket képvisel. Ez oly nevezetes összeg, a melyről a kormány annak idejében, a törvényhozás beleegyezésével, czélszerüen rendelkezhetik (Helyeslés.) Van azonban egy másik körülmény, melyet felhozni bátor vagyok. A tapasztalás azt bizonyítja épen a telepitvónyes községekre nézve, hogy midőn az állam bizonyos követelésekkel fordul az illetőkhez : ezeknek behajtása igen nehéz és ez igen természetes is; mert az állam kíméletesen szokott és köteles is eljárni; holott egy intézet, azt, a mivel neki szerződés utján tartoznak: kímélet nélkül behajtja, ugy hogy pl. a haszonbért közvetlenül a telepitvényesektől beszedi. Tehát miután a módosítás által, melynek egy részét a pénzügyminiszter ur elfogadta, az általa felállított mód folytán a telepitvényesekre nagyobb teher nem háramlik; miután továbbá ez által az állam jelentékeny tőke fölött rendelkezhetik, midőn az Összeg behajtása biztosan éa rendszeresebben és az állam terheítetése nélkül történik: mindezen oknál fogva arra kérem a t. házat, méltóztassék a módositvány első részét elfogadni; de a másik részére nézve csak hasonló eljárást rendelni el, ugy az állami, mint a magán telepitvényekre nézve. (Helyeslés ajobboldalon.) Tisza Kálmán: Szerettem volna ehhez nem szólani; miután azonban én eltérőleg azoktól, mik elmondattak, igen nagy különbséget látok: kénytelen vagyok elmondani nézetemet. (Halljuk 0 Miután maga a t. kormány indítványozta, nemcsak a magánosokra, de az államra vonatkozólag is, vagy helyesebben szólva, nemcsak az államra, de a magánosokra vonatkozólag is, — hogy 22 évi részletekben a telepitvény esek törleszszék le a tartozást, — megvallom meglep, hogy ma a t. pénzügyminiszter ur azt az államra nézve nem akarja elfogadni. Én azt gondolom, hogy arról, hogy az államnak sok terhei vannak, hogy vasúti kamatbiztositásokat kell fizetnie: ezelőtt néhány héttel is birt tudomással, nemcsak ma. Mi lehet tehát oka annak, hogy a mit akkor lehetőnek tartott: azt ma vissza akarja utasítani? vagy. hogy a mit akkor maga a minisztérium ajánlott, ma nem akarja elfogadni; és mi lesz eredménye ? — nem is említve azt, hogy a mi államháztartásunk viszonyai közt én legalább részemről annak, ha nagyon kényelmesen kéz alatt levő elkölthető tőkék vannak: nem örülök; mert azok mindig a könnyelmű költést eredményezik — mellőzve — mondom — ezt: mi lesz az eredmény? Az állam fogja behajtani, — mert benne van — a törvényben a hitelintézet részére is; az illetékeket tehát az állam költségével és terheltetésével fog járni a behajtás, e mellett azzal a — legalább is csekély — összeggel, melyet a hitelintézetnek nyernie kell: többe kerül a telepitvónyesnek; és az állam 100 helyett fog kapni 90-et, ha a legjobb esetet vesszük fel. És mi különbség van még a telepitvényesre nézve? Az, hogy ha az állam 20—22 évi részletben hajtja be a tartozást a maga számára: attól, a ki nem fizet pontosan, igenis exequálni fogja az évi esedéket, kell is, hogy exequálja ; de ha a hitelintézettel köttetik meg a kölcsön azon esetben, ha az illető egy párszor nem fizet: a hitelintézetnek joga van exequálni az egész követelést, elárverezni az illetőnek mindenét. Itt fek-