Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-387

46 387. országi* íiléc november 23. 1871. lapítani soha sem lehet; de a maximumot sem pártolom, mert meglehet, hogy a halál büntetést is maga után vonhatja. Lehet például oly rósz akarat, hogy a gyáros testvérét vagy apját fogja felvettetni a kazán által, csakhogy a sueeessioboz jusson. Hogy ezekre nézve más büntetés ne legyen, mint a fennebb emiitett birság: az absurdum. Méltóztattak volna minden esetről intézkedni, ha pl. hanyagság, szabályellenes cselekvés, — mert ki szabály ellen cselekszik, bűnt követ el, következőleg felelős mindazért, a mi abból ered — ha szabályellenes kazán használtatik, és az elpattanván, megöl embereket: természetes, hogy itt gyilkosság is forog fenn, és a büntető törvényeknek lesz feladata, a büntetés maximumát meghatározni, teehnice a gyáros is vádoltathatik, mert törvényellenes tette maga vonta után azt, hogy emberek éltöket vesztették. Mindenesetre annyit meg kellett volna mondani, hogy ily esetek ki által büntettessenek, nem pedig ott maradni, hogy a legnagyobb balesetek is, melyek hanyagságból erednek: 20—200 frtig terjedő birsággal terheltessenek. Ha igy haladunk, visszahozzuk még azon időt, melyben egy pár ökörrel egy ember élete megváltható volt. Méltóztassanak kimondani, hol mutat e törvény remediumot az ellen, ha a gyáros mulasztása következtében megromlott gépezet valakit agyon üt: hol van a büntetés ? Ha a 15-ös bizottság ugy intézkedett volna, hogy a szabályellenes cselekvény kellőkép megbüntettessék : akkor elfogadtam volna véleményét, igy azonban kénytelen vagyok ragaszkodni Irányi képviselőtársam módosításához. Chorin Ferencz : Szabadjon, mint a 15-ös bizottság tagjának, röviden fejsorolni azon indokokat, melyek a bizottságot arra birták, hogy Irányi képviselő ur módositványát mellőzze. A bizottság mindenekelőtt azon szempontból indult ki, hogy az ipartörvónyjavaslat a codificatio szempontjából csakis * azon kihágásokkal foglalkozhatik, melyek az ipartörvény rendeleteinek áthágását involválják; a második vezérszempont pedig az volt, hogy a codificatio egysége, és a szabadelvüség érdekében helytelen eljárás volna a büntető birák eljárását az ipartörvényben szabályozni, mert az ily ipartörvény korlátozná a birák eljárását és a büntetések kiszabhatását. Azt méltóztatott Irányi képviselő ur felhozni, hogy a csődtörvény is azzal foglalkozik. Igaz, de elég helytelenül. Abból, hogy nekünk nincs büntető codexünk: nem az következik, hogy a codificatio egységének hiányában minden törvényjavaslatban bűntényekről és büntetések megszabásáról gondoskodjunk, hanem az, hogy codificaljuk a büntető törvényeket. Sokkal magasabb érvek harezolnak a mellett, hogy a büntető bírákra nézve csakis a büntető codexban foglalt határozatok legyenek irányadók. Én legalább ugy vagyok meggyőződve, hogy azon aggályok, melyeket Simonyi képviselő ur ép most nyilvánított: nem birnak semmi alappal. Ha egy gyárban felrobbanás történik, és súlyos testi sértés vagy halál esete áll be: akkor a büntető bíróság kötelessége azt hivatalból megvizsgálni és a büntetést kiszabni; és ámbár nincs büntető törvenykönyvünk : nem hiszem, hogy ott, hol vétkes gondatlanság mutatkozik, léteznék büntető bíróság, mely ily gyárosra büntetés ne szabna. Nem szükséges e tekintetben itt intézkedni: intézkedett már a praxis, mely az illető gyárosokat felelősségre vonja. Azt monda Irányi képviselő úr, hogy a kártérések iránt ezen törvény nem rendelkezik. Én ágy hiszem, hogy a kártérítés nem oly valami, a mi ipartörvényjavaslatba tartozik. Ez a polgári jog kiegészítő része, és ha valaki megkárosul: mindig jogában áll rendes keresetet indítani kártérítés iránt. Az ipartörvény csak azon kihágási esetekkel foglalkozik, melyek az iparhatóság elé tartoznak. Az ily súlyos esetek azonban a rendes bíróságok illetékességéhez tartozván: az ipartörvény keretébe nem való. Miután tehát Irányi képviselő úr módositványa a codificatio egységével és más magasabb szempontokkal is ellenkezik : én annak mellőzését kérem. (Helyeslés.) Henszlmann Imre: Exempla docent. Nem tudom, méltóztatnak-e emlékezni, hogy pár évvel ezelőtt a Terézvárosban egy épitési állvány összeomlott, és 8, 9 tótot agyonütött. (Derültség.) Mivel pedig eziránt törvény nem létezik, az építész kicsúszott a felelősség alól. Még egy példát akarok felhozni. Mikor az építészeti szabályok kidolgozásáról volt szó: az illető bizottságban azt indítványoztam, hogy valamint Parisban, midőn a házaknál a harmadik emeletet épitik, az első emeleten hálót terjesztenek ki oly ezélból, hogy ha valamely munkás leesnék, az a hálóba essék, és ezenkívül az arra menőkön se történjék baj: ez nálunk is behozassák. Engem azonban kinevettek és azt mondták, hogy ha nálunk egy pár ember agyonveretik: az nem tesz semmit. (Derültség). Ezen szempontból, melegen ajánlom Irányi képviselőtársam módositványát. Jyázár Ádám: Csodálkozom, hogy a 15-ös bizottság ily fontos kérdésben oly felületesen járt el. A 15-ös bizottság meggyőződhetett volna, hogy itt az iparhatóság elé tartozó eseteken kivül az ipartörvényjavaslatba való esetekről van szó. Ha tekintetbe vette volna, hogy