Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-387
:87. országo- Ülés november 23. 1871. 29 veztettek ki. Nem tudom mi értelme legyen ennek, milyen elvek szerint történt ez, és mily alkalmazása ez a nemzetiségi törvénynek ? Ezek az én észrevételeim. És miután a t. miniszter ur az első pontot illetőleg a törvény és a törvényhozó testület ellen vétkezett, megtagadva a feleletet; miután egész határozottsággal kimondotta azt, hogy Lénárd Máté ur a törvény értelmében tökéletes nyelvjártassággal bir; ez pedig nem áll: bátor vagyok indítványozni, hogy ezen tárgy tárgyalás alá vétessék, hogy igy a ház többi tagjai is hozzászólhassanak. (Ellenmondás.) Tóth Vilmos belügyminiszter: A t. képviselő ur beszédének csak néhány részére kivánok kiterjeszkedni, nevezetesen arra, melyben azt áliitja, hogy én informátiómat egyedül csak Lénárd Máté főispán ur jelentéséből vettem. Igenis abból vettem, csakhogy Lénárd főispán jelentése mellé Novics Pál városi kapitánynak a főispánhoz intézett jelentése is mellékelve volt. E jelentés előttem fekszik, és ugyancsak Novics városi főkapitány jelentésében foglaltatik az, a mit én a demonstratió menetére nézve felhoztam, (Pavlovics István közbeszól: Ez a másik interpe-Uátióhoz tartozik. Zaj.) Kérem méltóztassék engem, kihallgatni: én a képviselő nrat egész nyugodtsággal halgattam végig. A mi azt illeti, hogy mi köze van ezen ügyhöz annak, hogy én Temesvár és Versecz sz. k. városok főispánjává és a nagy-kikindai kerület főkapitányává szerb ajkú honpolgárokat jelöltem ki ő felségének kinevezés végett: arra nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy az igen is igen nagy összefüggésben áll ezen kérdéssel; mert én ezzel beakartam bizonyítani azt, hogy a törvény intentióinak és rendeleteinek lelkiismeretesen feleltem meg akkor: midőn szerb ajkú honpolgárokat jelöltem ki főispánoknak, kiket ő felsége kegyes volt kinevezni. Léuárd Máté főispán urat illetőleg azt mondja a képviselő ur. hogy nem tud szerbül. Meglehet; de alig hiszem hogy igaza volna: mert a szerb nemzeti szinház ügyében nálam volt deputátió köszönetét fejezte ki azért, hogy Lénárd Máté polgármester urat főispánnak proponáltam ő felsége előtt, köszönetet mondott mint tapintatos eljárásért, különben hiszen a képviselő ur maga tudja, hogy a főispán ur szerb nyelven válaszolt szerb nyelven tartott beszédekre Újvidéken. Azt mondja továbbá a képviselő ur, hogy megsértettem a ház határozatát az által, hogy Szabadkának nem adtam külön főispánt, hanem 3 városnak egyet. Azonban nem emlékszik a képviselő ur, hogy azon előterjesztésben, mely az előbbeni belügyminiszter ur által a háznaK bemutattatott: Magyarország és Erdély részére j 23 főispán kineveztetése terveztetett. A pénzügyi bizottság véleménye alapján azonban a ház csak 18-at szavazott meg, és igy miután nem 23, hanem csak 18 főispán volt kinevezendő: előállott természetszerűleg azon szükségesség, hogy több város részére egy főispán neveztessék ki. Ennyit voltam bátor megjegyezni. (Helyeslés.) Elnök: Tudomásul veszi a ház a miniszter ur válaszát? (Igen! Nem!) A kik tudomásul veszik: méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi. Pavlovics István: T. ház! (Zaj.) Bátor vagyok az én második interpellátiómra adott válaszra észrevételeimet megtenni. (Zaj. Ralijuk!) Rövid leszek t. ház! (Halljuk /)Pontonkiut fogok felelni a miniszter ur válaszára. A miniszter ur mindenekelőtt köszönetét fejezte ki, hogy én magam hivatkoztam egy táviratára, melyet Újvidék szabad királyi városa polgármesteréhez intézett, és melyben kijelenté, hogy nem ellenzi azt, hogy dr. Miletics képviselő urnák barátja! és tisztelői tanácskozmányt tartsanak a felett, mily ünnepélyeket rendezzenek számára akkor, midőn ő fogságából kiszabadul, mi ellen nem lehet kifogása, miután feltette, hogy ezen ovátiók által csakis dr. Miletics képviselő ur iránti rokonszenvüknek akarnak kifejezést adni. Az nagyon jó volt eddig, csak szavának ura maradt volna a miniszter ur: hanem az nem történt. Hozzá teszi ugyanis a miniszter ur, hogy volt alkalma ezek ellenkezőjéről csakhamar meggyőződni, felemiitvén egy kiáltványt. — kérem azt nagyon figyelembe venni — {Halíjuk!) mely kiáltvány, t. ház ! non est, nem létezik, de ha létezik is, létezik talán az antiquariumban és oda is való, a választmányban nem létezett. (A miniszter közbeszól: „Nyomtatva volt.") Igy áll a dolog : néhány egyén, — de nem a választmány — összebeszélt, hogy meetinget tartsanak Miletics elfogadása czéljából. Ezen kiáltvány tehát ezen két—három személy által bocsáttatott ki. Mi ellene voltunk, ellene voltunk egész irányának: mert nem akartunk demonstratiót előidézni, hanem csak tiszta őszinte barátságunknak akartunk kifejezést adni. Azon kiáltvány czélja az volt, hogy meeting tartassák Miletics fogadása czéljából: de mivel az illetők látták, hogy ez nem talál viszhangra a többi szerbeknél; elállottak attól, és jelenlétemben visszavették kiáltványukat; tehát az úgynevezett választmány nem vett et-ben részt, és ezen kiáltvány abbanhagyatott. Midőn tehát a t. miniszter ur hivatkozott ezen kiáltványra : bebizonyította, hogy nincs jól felvilágosítva és nincs jól értesülve; mert ha tovább megy és megkérdezi a polgármestert, a
