Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-387
387. országos HWs november 28 1871. 2? félévre, vagy negyedévre, és hogy a város a cautiót azért tartja kezében, hogy kártalanitsa azon szülőket: ha netalán az iskola az év eltelte előtt bezáratnék, vagy a tanító megszöknék. (Derültség.) Szükségtelen kimutatni, hogy komolyan nem lehet venni ezen okoskodást; mert ki avatta fel a várost a szülőknek gondnokává, ha gondviselést akar játszani: akkor minden iparos és kereskedőtől kellene követelni cautiót kártalanításul azoknak, kik talán az illetőket megbukásuk vagy csalásuk által károsíthatnák, (Igaz! Igás!) vagy lehetne követelni főkép milliókra menő cautiót a hitelintézetektől, hol a közönség milliókat betesz. Szükségtelen ezt hosszasabban indokolni és egyenesen a közoktatási miniszterhez intézem a következő interpellatiót és pedig nem a belügyminiszterhez : hanem a közoktatási miniszterhez intézem és pedig először azért a közoktatásügyi miniszterhez: mert ez közoktatási ügy; másrészről, mert van tudomásom arról, hogy azon levelek, melyek alapján, a növeldék a cautiót kapják: alá van irva az iskola tanács főnöke által; láttam főkép egyet, mely Zichy Antal aláírásával van ellátva. Az interpellatió a következő: (Olvas.) Van-e tudomása a közoktatási miniszternek arról, hogy Pest szabad királyi város hatósága minden növeldótől 1000 frt biztosítékot követel, másrészről, ha van tudomása, szándékozik-e mielőbb véget vetni ezen visszaélésnek, mely homlokegyenest ellenkezik, mind az 1868. XXXVIII. törvényczikk szelleme és betűjével, mind a népnevelés érdekével." (Helyeslés.) Elnök : Közöltetni fog a közoktatási miniszterrel. Pavlovics István : T. képviselőház! A mint tudva van, tegnap nem voltam szerencsés a belügyminiszter ur által adott válasz egy részét hallhatni; a ház engedelmével tehát bátor vagyok most észrevételemet megtenni. Mindenekelőtt kijelentem: nagyon örülök, h°gy °ly hamar megnyertem a feleletet a miniszter úrtól, holott még néhány interpellátióm van, különösen három, melyekre már egy éve hogy választ várok, de eddig nem kaptam. E részben tehát köszönetemet íéjezem ki. Ez legalább vigasz a képviselőre nézve, hogy reményiheti a feleletet; de más részről nagyon sajnálom, hogy a miniszter oly nagyon elhamarkodta a választ; (Derültség a jobb oldalon.) mert a mint meg fogom mutatni, abból az tűnik ki, hogy állításai nem alaposak, hogy nincs jól felvilágosítva az egész ügy állásáról: mert valószínűleg a kérdéses főispántól nyerte csupán felvilágosításait, az pedig érdekelt fél. Nem tudom, meghalgatta-e a t. miniszter ur a városi hatóságot; hanem az tény, a mint be fogom bizonyítani, hogy állításai alaptalanok. Fölkérem különben a t. házat: ne méltóztassék engem legalább ez alkalommal mint nemzetiségi képviselőt tekinteni, hanem mint Magyai-ország alkotmányos érzelmű honpolgárát. (Helyeslés a szélső bal oldalon) és egy magyarországi szabad királyi város képviselőjét, melynek polgársági joga megsértetett. A t. miniszter ur hosszadalmas volt, különösen a második interpellátiómra nézve; de még a nyelv is birtokában van, a mi nálam nincs meg, ámbár mióta interpellátiómra választ várok: legalább annyit megtanultam magyarul, hogy a t. ház megérthet. (Derültség.) De ha nyelvtehetséggel nem birok is, nem is akarom, mint Demosthenes monda, hogy szavak szóljanak mellettem, hanem az ügy. A t. miniszter ur válasza három részre oszlik. Az első részben a főispánok kinevezésére vonatkozólag azt állítja, hogy azok kinevezése a korona elvitázhatbn jogai köz/.é tartozik, és hogy a miniszter a történt propositiórói felelni nem tartozik és felelni nem fog. Azt láttam a válaszból, hogy nem is felelt. Ez pedig kicsinylése a törvényhozó testületnek, kicsinylése egy hivatalnoknak szemben a törvényhozó testület egy tagjával. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Nem tagadom én azt, hogy a kinevezés a korona jogai közétartozik; de a felelősségre nézve egészen más véleményen vagyok. Én különbséget teszek egy absolut és alkotmányos ország közt. Az igaz, hogy absolut országban sem a kormány, sem a monarcha nem felelős; de igen is alkotmányos országban felelős a kormány nemcsak tetteiért, hanem tanácsaiért is, melyeket a koronának ad: mert különben a felelősségnek semmi értelme nem volna. S én részemről, megrovandónak taitom t. képviselőház, ezen kicsiny lést, melyet az által jelentett ki a miniszter ur, hogy kimondotta, miszerint ő felelni nem tartozik s nem is fog. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Máskép tett Pejachevies horvát miniszter ur, ki egy képviselő interpellátiójára azt felelte, hogy a horvát országgyűlés elnapolására igen is ő adta a tanácsot: de az elhatározás a korona joga. Ezt értem; de nem értem azt, ha egy miniszter mondja, hogy felelni nem tartozik és nem fog. Azt monda továbbá a miniszter ur a nemzetiségi törvényre hivatkozva, hogy ő felségének két oly egyént hozott propositióba, kik a szerb ajkú honpolgárok közé tartoznak, nevezetesen Lazarevits Bazilt Temesvárott és Verseczen és Vidíts Lázárt a kikindai kerületben. Ez tény. 4*
