Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-386
24 386, országos ülés november 22. 1871. meg lehet tenni a 103-ik §-ban a Győrffy t. barátom által javasolt kihagyását az irodalmi vagy művészeti iparágaknak azon kötelezettség alól : hogy azok szabad iparágaknak nyilváníttassanak. Abból, hogy a sajtótörvényben más szabályok vannak: nem következik, hogy ezen egy lánczszemet ugy szorítsuk be, s a későbben hozott szabadelvű törvény mintegy szégyenfoltjául hagyjuk fenn, hogy ezen törvény t. i. fenntartsa a eautiót és kivegye a sajtót a szabad iparhatóságok közül. Ha szükségesnek látnám t. ház, hosszasan indokolni vagy védeni a sajtót a cautió nyűge ellen: akkor egyenesen ezt venném beszédem alapjául. így igen röviden csak igazságtalansága, méltánytalansága és gyakorlatiatlansága ellen szólok. Jogosság szempontjából —a mint ezt Győrffy képviselő ur itt kifejtette — a sajtót az iparágak közül kivenni: valóban megbélyegzése lenne e törvénynek. De különösen nagy az ellentét nemcsak az iparágakkal, hanem minden más polgári intézménynyel szembe állítva. Azt kérdezem, hogy ha a sajtó köteles az államnak garantiat nyújtani az erendendő bűn ellenében, melyet róla feltesznek: vajon mért nem teszi ezt a miniszter? mért nem teszi ugyan ezt a lelkész ellenében ? Azt mondják a cautió védelmezői, hogy hisz a sajtóra nagyon nevezetes közérdekek vannak bízva, félrevezetheti a közvéleményt. Vajon nincsenek-e a miniszterre az ország anyagi és szellemi érdekei bízva? Nincsen-e a lelkészekre bízva a hívek vezetése és nem lehetséges-e mindkettőnek félrevezetése ? Vajon micsoda cautió tétetik le itt? A felelősség. Az a felelősség pedig ép ugy terheli a sajtó munkásait, mint a minisztert. A méltányosságról nincs is miért szólanom ; mert a kik itt vagyunk, azoknak 9 Ao-ed része bizonyosan tudományát a sajtónak köszöni. De inpracticus is, a mint t. barátom Győrffy kimutatta; mert ha a legrosszabb esetet veszszük fel, vajon ha egy Catilinája lenne az államnak, ki a sajtó utján akarja felgyújtani az államot, az állam érdekei ellen vezetni a polgárokat: azon egy pár ezer frt, mely deponálva van, megakadályozza-e ezen támadást ? Nem ; sőt ellenkezőleg, azt hiszem, hogy ez épen ürügyet szolgáltat neki arra, hogy a bündijat megsokszorozhassa mások által. Tehát a dolog practicumát véve fel: semmi nevezetes előny nem háromlik az államra. Hasonlít ezen előleges feltevése a bűnnek, melyet a cautió jelez, azon triviális példához, midőn a csizmadiamester a csizmadiagyermeket minden reggel megverte, hogy valami hibát ne kövessen el napközben. Csakhogy, ha ez nevetséges példa f még nevetségesebb lesz azáltal: ha kimondjuk, hogy itt a „tanonez", a „sajtó", és az „állam", a „mester"; miután azon állam, mely e mester szerepét akarja vinni, azon mesterét, ki a tanonczot előre megveri: legtöbbet köszönhet a sajtónak; mert az, hogy az államok oly fejlődésre jutottak, melyen ma állanak: az kétségtelenül a sajtóérdeme. Én tehát, t. ház, azt hiszem, hogy nem áll az, mintha csak mellékes dolog lenne egy ily nevezetes és nagy teher, mely, megjegyzendő, az államnak semmi tekintetben hasznára sem válik; mert mig a bélyegnél bevétele van az államnak : addig ennek föntartása a kezelési költségeknél fogva csak terhül szolgál. És mindazon teher, ezen bilincs, mely a sajtó és azon megsokszorozási eszközökön fekszik, melyeknek a 19-ik század műveltsége leginkább köszönhető, csak bélyege lenne ezen törvénynek, mely szabadelvűnek állíttatik : annálfogva Győrffy Gyula barátommal az n) pont kihagyására szavazok. {Helyeslés bal felől.') Elnök* T. ház! A főrendiháztól érkezett egy üzenet, méltóztassanak azt meghallgatni. Csáky Gyula gróf a főrendiház jegyzője: Mélyen tisztelt elnök ur, tisztelt képviselőház! Megbízatásomhoz képest van szerencsém értesíteni a tisztelt házat, hogy a főrendek folyó hó 18-án tartott 128-ik ülésében, a „bírói végrehajtókról", valamint „a büntetőtörvények gyakorlására vonatkozó némely intézkedésről," nemkülönben „az 1848-iki törvények által megszüntetett úrbéri kapcsolatból fölmerült birtokviszonyok rendezéséről" és „az irtványokról" szóló törvényjavaslatokat tárgyalván, a t. ház által tett módositványt elfogadta, illetőleg az üzenethez hozzájárult; miről a t. képviselőháznak a jegyzőkönyvi kivonatot van szerencsém tisztelettel átnyújtani. Széll Kálmán jegyző (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot.) Elnök: E szerint az úrbéri kapcsolatból fennmaradt jog- és birtokviszonyok rendezéséről, az irtványokról, valamint a büntető törvényekés törvényszéki gyakorlatra vonatkozó némely intézkedésekről szóló törvényjavaslatok mindkét ház által el lévén fogadva: ezen törvények illő hódolattal ő felségéhez fognak felterjesztetni szentesítés végett. A bírósági végrehajtókról szóló tőrvényjavaslaton pedig a főrendiház némi módosításokat tevén: ezek ki fognak nyomatni és napirendre fognak tűzetni. A fennforgó §-hoz még több szónok lévén felírva: ugy hiszem, czélszerű lesz a vita további folytatását holnapra halasztani. (Atalános helyeslés.) Ennélfogva az ülést bezárom, (Az ülés végződik d. u. 2 órakor.)
