Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-386

22 386. orszfigos ülés november 22. !S71. akarja továbbra is alkalmazni a lealázó gyám­kodást. Én, t. ház ugy vagyok meggyőződve, hogy a tizenötös bizottság munkálatának ezen pontja ellentétben áll az egész munkálat szelle­mével és ezen ellentét aonál kirívóbb; mert egyetlen-egy elfogadható ok sincsen, mely ezen kivé­telt mentené. Mindazon érvek, melyek az iparsza­badságot a többi iparokra nézve kiterjesztik, ezen iparokra nézve kétszeres sulylyal birnak, kétszeres sulylyal azért t. ház, mert itt nemcsak azon iparosok anyagi érdekeiről van szó, kik ezzel foglalkoznak, hanem szellemi érdekekről is, melyek ezen ipart felvi­lágosodottság és művészeti szempontból óhajtotta teszik. Azon akadály pedig, mely az általam elismert elvnek keresztülvitelét nehezíti: valóban kis­szerű. Minden akadály abban áll, hogy az igen tisztelt kormány még most sem tud lemondani azon követelésről, hogy az illetők eautiót tegye­nek. Követeli a eautiót, mely azért fizetendő, hogy netaláni pénzbirságolás esetében legyen mi­ből levonni a büntetést. De kérdem a t. kor­mánytól, miért nem kívánja ezt a többi iparos­tól is? Hiszen a jelen törvényben is egész soro­zata van a pénzbirságnak megállapítva, mely pénzbírságok ezen törvénynek áthágása esetében az illetők által fizetendők. Miért nem kívánja a többi iparostól is, hogy mihelyt valamely ipar­üzlethez fognak: tartozzanak bizonyos összeget lefizetni, a melyből a hatóság a netaláni bün­tetést biztosan és kényelmesen levonhassa. Ez kétségtelenül igen fonák eljárás lenne; de leg­alább elmondhatná a kormány, hogy igazságos a kiadók- és nyomdászokkal szemben, a kiket, — nem tudom megérteni, — miért akarjuk a többi polgároknál kevésbbé megbizhatóbbaknak, és gya­núsabbaknak tekinteni. Azután, t. ház, ha a eautió legalább szükséges rósz lenne, ha valami praeticus haszna lenne! De nem hiszem, t. ház, hogy legyen e házban valaki, a ki hosszú évi tapasztalás után egyetlen egy concret esetet tudna felhozni, mely által a eautió helyes vol­tát vagy legalább polieiális szempontból hasz­nosságát lehetne bebizonyítani. Már pedig, t. ház, ha valahol ártalmas a sza­bad mozgást akadályozó bilincs alkalmazása : bi­éonyára ártalmas az ott, a hol az ipar anyagi zrdekein kívül a szellemi haladásra is kártékony befolyást gyakorol. Nincs semmi értelme, szük­sége annak, hogy ezen kivétel az iparszabadság alól e törvényben megalapittassék. Azon kifo­gás, hogy ne bántsuk most ezen kérdést, mert ez által a sajtótörvény lenne érintve': engedje meg a t. ház, nem egyéb, mint puszta kifogás. Nagyon jól tudom én azt, hogy nem az ipar­törvény van hivatva arra, hogy a sajtótörvényt megváltoztassa; de tudom egyszersmind azt is, hogy valamint minden egyes iparág gyakorlatá­nak, ugy a nyomdai és kiadói iparnak is mint iparüzletnek szabályozása, az ipartörvény kere­tébe tartozik. Tekintsünk át valamennyi euró­pai ipartörvényt: azt hiszem, a kormány alig fog felmutathatni ketőt, mely a nyomdaipar­nak szabályozására magát incompetensnek tartja. A sajtótöi-vén3 r nek azon része, mely szorosan véve a sajtótörvényhez tartozik: módositványom által semmi változást nem szenved; egyedül azon sza­kaszok lennének hatályon kivül helyezve, melyek a nyomdákra és kiadókra mint iparüzletre vo­natkoznak. Ez pedig, t. ház, nem lehet nehéz­ség, nem lehet azért sem, mert a 104-ik §-ban kimondatik, hogy valamennyi e törvénjmyel ellen­kező törvények, rendszabályok és törvényes szo­kások érvényen kivül helyeztetnek. Ha tehát más egyéb tekintetben érvényen kivül helyeztetnek mindazon törvények, melyek a szabadipar elvei­vel ellentétben állanak: nem látom át, hogy a szabadipar eszméjét miért engedjük megcsorbit­tatni azon egy-két §. által, mely a sajtótör­vényben foglaltatik. ^ Azt hiszem, hogy azon képviselőház, mely e törvényjavaslat tárgyalása alkalmával meg­szavazta a szabadipart minden következményei­vel együtt: azon képviselőház a nyomdászok és kiadókra nézve sem járhat el szűkkeblűén, nem maradhat el más országok törvényhozásától. Azért én egész bizalommal kérem a t. házat, hogy a 103. §. n) pontja alól a nyomdászokat és kiadókat kitörölni méltóztassék. Várady Gábor: T. ház! Az ipartör­vényjavaslat részben az 184-8. az alkotmányos szabadság és jogegyenlőségnek valósítását képezi, és valamint örülünk annak, hogy az ez által csakugyan megvalósíttatott: fájdalommal kell éreznünk, miszerint még távol vagyunk attól, hogy a jogegyenlőség az országban átalában megvalósítva legyen. Itt vannak pl. a regale jogok, melyek az ipar- és kereskedéshez tartoz­nak, s melyek továbbra is fenntartatnak. Azért a javaslat e.) pontja ellentéte ugyanezen tör­vényjavaslat első szakaszának, mely az ipart s kereskedést minden emberre korlátlanul szaba­don kiterjeszti. De hátránya ezen é) pont az egész tőrvény­javaslatnak s korlátolja annak jogi hatását azért is, mert azt lehet mondani, hogy a regálék fenn­maradása által az ipar és kereskedés nagy része az országban pangani fog. Lehetetlen, hogy ily kö­rülmények között mindnyájunkban azon óhaj ne támadjon, miszerint e kivételnek minélelőbb eleje vétessék. Hogy pedig ez megtörténhessék, okvetlenül azon kell lenni, hogy a kormány mi­nélelőbb terjeszszen elő törvényjavaslatot, mely által ezen hátrány az iparnak és kereskedésnek soká útját ne állja.

Next

/
Thumbnails
Contents