Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-386
22 386. orszfigos ülés november 22. !S71. akarja továbbra is alkalmazni a lealázó gyámkodást. Én, t. ház ugy vagyok meggyőződve, hogy a tizenötös bizottság munkálatának ezen pontja ellentétben áll az egész munkálat szellemével és ezen ellentét aonál kirívóbb; mert egyetlen-egy elfogadható ok sincsen, mely ezen kivételt mentené. Mindazon érvek, melyek az iparszabadságot a többi iparokra nézve kiterjesztik, ezen iparokra nézve kétszeres sulylyal birnak, kétszeres sulylyal azért t. ház, mert itt nemcsak azon iparosok anyagi érdekeiről van szó, kik ezzel foglalkoznak, hanem szellemi érdekekről is, melyek ezen ipart felvilágosodottság és művészeti szempontból óhajtotta teszik. Azon akadály pedig, mely az általam elismert elvnek keresztülvitelét nehezíti: valóban kisszerű. Minden akadály abban áll, hogy az igen tisztelt kormány még most sem tud lemondani azon követelésről, hogy az illetők eautiót tegyenek. Követeli a eautiót, mely azért fizetendő, hogy netaláni pénzbirságolás esetében legyen miből levonni a büntetést. De kérdem a t. kormánytól, miért nem kívánja ezt a többi iparostól is? Hiszen a jelen törvényben is egész sorozata van a pénzbirságnak megállapítva, mely pénzbírságok ezen törvénynek áthágása esetében az illetők által fizetendők. Miért nem kívánja a többi iparostól is, hogy mihelyt valamely iparüzlethez fognak: tartozzanak bizonyos összeget lefizetni, a melyből a hatóság a netaláni büntetést biztosan és kényelmesen levonhassa. Ez kétségtelenül igen fonák eljárás lenne; de legalább elmondhatná a kormány, hogy igazságos a kiadók- és nyomdászokkal szemben, a kiket, — nem tudom megérteni, — miért akarjuk a többi polgároknál kevésbbé megbizhatóbbaknak, és gyanúsabbaknak tekinteni. Azután, t. ház, ha a eautió legalább szükséges rósz lenne, ha valami praeticus haszna lenne! De nem hiszem, t. ház, hogy legyen e házban valaki, a ki hosszú évi tapasztalás után egyetlen egy concret esetet tudna felhozni, mely által a eautió helyes voltát vagy legalább polieiális szempontból hasznosságát lehetne bebizonyítani. Már pedig, t. ház, ha valahol ártalmas a szabad mozgást akadályozó bilincs alkalmazása : biéonyára ártalmas az ott, a hol az ipar anyagi zrdekein kívül a szellemi haladásra is kártékony befolyást gyakorol. Nincs semmi értelme, szüksége annak, hogy ezen kivétel az iparszabadság alól e törvényben megalapittassék. Azon kifogás, hogy ne bántsuk most ezen kérdést, mert ez által a sajtótörvény lenne érintve': engedje meg a t. ház, nem egyéb, mint puszta kifogás. Nagyon jól tudom én azt, hogy nem az ipartörvény van hivatva arra, hogy a sajtótörvényt megváltoztassa; de tudom egyszersmind azt is, hogy valamint minden egyes iparág gyakorlatának, ugy a nyomdai és kiadói iparnak is mint iparüzletnek szabályozása, az ipartörvény keretébe tartozik. Tekintsünk át valamennyi európai ipartörvényt: azt hiszem, a kormány alig fog felmutathatni ketőt, mely a nyomdaiparnak szabályozására magát incompetensnek tartja. A sajtótöi-vén3 r nek azon része, mely szorosan véve a sajtótörvényhez tartozik: módositványom által semmi változást nem szenved; egyedül azon szakaszok lennének hatályon kivül helyezve, melyek a nyomdákra és kiadókra mint iparüzletre vonatkoznak. Ez pedig, t. ház, nem lehet nehézség, nem lehet azért sem, mert a 104-ik §-ban kimondatik, hogy valamennyi e törvénjmyel ellenkező törvények, rendszabályok és törvényes szokások érvényen kivül helyeztetnek. Ha tehát más egyéb tekintetben érvényen kivül helyeztetnek mindazon törvények, melyek a szabadipar elveivel ellentétben állanak: nem látom át, hogy a szabadipar eszméjét miért engedjük megcsorbittatni azon egy-két §. által, mely a sajtótörvényben foglaltatik. ^ Azt hiszem, hogy azon képviselőház, mely e törvényjavaslat tárgyalása alkalmával megszavazta a szabadipart minden következményeivel együtt: azon képviselőház a nyomdászok és kiadókra nézve sem járhat el szűkkeblűén, nem maradhat el más országok törvényhozásától. Azért én egész bizalommal kérem a t. házat, hogy a 103. §. n) pontja alól a nyomdászokat és kiadókat kitörölni méltóztassék. Várady Gábor: T. ház! Az ipartörvényjavaslat részben az 184-8. az alkotmányos szabadság és jogegyenlőségnek valósítását képezi, és valamint örülünk annak, hogy az ez által csakugyan megvalósíttatott: fájdalommal kell éreznünk, miszerint még távol vagyunk attól, hogy a jogegyenlőség az országban átalában megvalósítva legyen. Itt vannak pl. a regale jogok, melyek az ipar- és kereskedéshez tartoznak, s melyek továbbra is fenntartatnak. Azért a javaslat e.) pontja ellentéte ugyanezen törvényjavaslat első szakaszának, mely az ipart s kereskedést minden emberre korlátlanul szabadon kiterjeszti. De hátránya ezen é) pont az egész tőrvényjavaslatnak s korlátolja annak jogi hatását azért is, mert azt lehet mondani, hogy a regálék fennmaradása által az ipar és kereskedés nagy része az országban pangani fog. Lehetetlen, hogy ily körülmények között mindnyájunkban azon óhaj ne támadjon, miszerint e kivételnek minélelőbb eleje vétessék. Hogy pedig ez megtörténhessék, okvetlenül azon kell lenni, hogy a kormány minélelőbb terjeszszen elő törvényjavaslatot, mely által ezen hátrány az iparnak és kereskedésnek soká útját ne állja.
