Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-396

3ü6. országos ülés deczember 6 1871. 261 birnak. {Helyeslés.) De az, hogy mindez igaz: nem változtatja meg azon ketsegbevonhatlan tényt, hogy ezen vasúti kölcsön megkötésénél az állam nagy kárt vallott, nagy veszteséget szenvedett. Nem akarok ez alkalommal szemrehányást tenni senkinek. Én csak egy tanúságot akarok kivonni e tényből: azt, a melyre már Vukovics képviselő ur is rámutatott, hogy t. i. még a gyümölcsöző beruházásokra fölveendő kölcsönöknél sem kell oly könnyű szerrel eljárni, a mint a pénzügyminiszter ur előadásai egyikében azt jelezni méltóztatott; mert a leghasznosabb beruházás is károssá válhatik, ha oly áron szereztetik meg, melynek gyümölcsei nem felelnek meg. (Helyeslés.) Wahrmann képviselő ur Szontagh Pál barátomtól és tőlem egy nagyszerű politikai, nemzetgazdászati és pénzügyi programmot várt, a melyben ki legyen fejtve, hogy az évtizedes mulasztások, melyek ez országot sújtották, miképen pótlandók ki, miképen lenne a vasúti hálózat kiegészítendő, csatornák építendők, folyók szabályozandók, népiskolák és mindennemű tanintézetek gombakint felállitandók, ösztöndíjak adandók a tudományok és a szépmüvészetek számára , tökéletesítendő az igazságszolgáltatás, emelendő a kereskedelem, ipar és mezei gazdaság, emelendő az állami uradalmi erdők és bányák jövedelme és a mindezekre szükséges pénzősszeg előteremtendő. T. barátom oly sokat várt tőlünk, hogy ha kívánságára ezt mind egy programmba foglaltuk volna, oly programmba foglalhatónak véltük volna, mely rögtön valósitható is: ő maga, ki magát és méltán per eminentiam practicus embernek tartja, ezen törekvésünket bizonyosan nevetséges szédelgésnek nevezte volna. Szontagh Pál barátom és én bűvészek nem vagyunk, hogy annyi évek mulasztása és négy évi hibás pénzügyi gazdálkodás után, ez állam pénzügyeit egy varázsvessző csapásával virágzóvá tehetnők. Mi csak emberileg lehető eszközökkel rendelkezünk ; csudatevők nem vagyunk. Ugy látszik azonban, hogy Wahrmann Mór képviselő ur e téren jobban bizik magához; mert lehetetlen, hogy ő lehetségesnek ne gondolná az ily programmnak felállítását és keresztülvitelét; különben azt, mit ő maga is lehetetlennek tart, tőlünk sem kívánta volna. (Derültség.) Ha tehát bír Wahrmann Mór képviselő ur ily programmal, ugyan miért nem lép fel vele a nyilvánosság elé ? Hisz pártjának csak előnyére szolgálhatna, ha bírna egy harmadik providentialis férfiúval is, a ki oly programmal bír, melyJyel képes e szegény országot rövid idő alatt Eldorádóvá változtatni. (Élénk derültség és éljenzés bal felől.) Külön-véleményünk, t. ház, nem programm, különösen nem az ellenzék programmja. A mi külön-véleményünk nem akart más lenni, mint az ország figyelmeztetése pénzügyünk jelen nyomasztó állapotáról. Megengedem, hogy pénzügyünk jelen nyomasztó állapota mellett is lehetséges annak javítására nem ugyan oly programmot készíteni, mint azt Wahrmann Mór képviselő ur jelezte; hanem lehet a körülményeknek és a lehetőségnek megfelelő tervet készíteni. De mi azon vélekedésben voltunk, hogy ha valamely betegség meggyógyítandó: szükséges, hogy először annak minősége határoztassék meg, okai kutattassanak ki, s a diagnosis állapíttassák meg, s a betegség orvoslásáról csak ezután lehet ildomosán gondoskodni. A t. ház több tagja nem is hiszi, hogy pénzügyünk beteg, okairól pedig a legkülönbözőbb vélemények vannak; nem tarthattuk tehát czélszerünek, sőt viszásnak tartottuk volna, hogy arról szóljunk először, a mi a második stádiumba való, t. i. a betegség gyógyításáról, mielőtt a t. ház önmagával tisztában lenne a betegség okairól és minőségéről. (Élénk helyeslés bal felől.) Külön-véleményünk nem programmja az ellenzéknek, sőt nem is pártnyilatkozat. Ha az ellenzék kívánna egy ilyen programmszerü nyilatkozatot tenni: abban sokkal több, sokkal jobb, sokkal kimerítőbb foglaltatnék annál, a mit mi külőn-véleményünkben előadtunk. Ezen különvélemény nem egyéb, mint egyéni nézete a pénzügyi bizottság két tagjának. Ha azt elvbarátaink magukévá teszik: nagy örömünkre ós megelégedésünkre fog szolgálni; ha egyben-másban nézeteinktől eltérnek: azért jó barátok maradunk. Az, hogy ezen külön-vélemény a pénzügyi bizottság két tagjának egyéni nézete, világosan meg is volt — ha jól emlékszem, Wahrmann képviselő ur és a pénzügyminiszter ur füle hallatára mondva a pénzügyi bizottságban: — s hogy e körülményre mégis nyilvános nyilatkozataikban nem figyelmezni jónak tartották: erre nézve legkevesebb, mit mondhatok, hogy nem helyes. (Igaz! bal felől.) Egyébiránt uj tan is az, hogy a bizottságokban jelenlevő tagok nem a házat, hanem az illető pártokat képviselik. Hiszen a bizottságba a tagokat nem pártok, hanem a ház maga küldi ki, s a küldetésnek ezen forrása indokolja egyszersmind azon nézetet is, hogy a bizottságok tagjainak a bizottsági tanácskozásokban nem pártjok szempontjából, hanem a közérdek szempontjából kell kiindulniuk. (Helyeslés bal felől.) S ha Wahrmann képviselő ur mint a pénzügyi bizottság tagja e kötelezettséget nem igy