Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-395
S96. országos ülés deczember 5. 1871. 239 nem kapott más utat, mint Wahrmann felett dicséneket zengeni; s egyszersmind akkor, midőn azt elzengette, azt mondta, hogy jó lett volna az ellenzéknek egy programmal előlépni. De ha fel is lépett volna ilyennel: nem követte volna azt, mert a kormány inkább hajlandó a retrográd lépésekkel tovább kisérleteket merészelni. Ezek azok, melyek által Magyarország felvirágoztatását hidegvérű természetével elérhetőnek véli. Hivatkozott még a pénzügyminiszter ur arra, hogy az országgyűléstől az átalános viták rendén olyas oktatást és elméleti példákat, melyek az ország pénzügyi helyzetének felvilágosítására szolgálnak, nem kész elfogadni, sőt inkábo hajlandó azon praxist érvényesíteni, mely már eddig, ha nem is számaiban, de legalább az adószedés legkinaóbb nemeiben, a bureaui praxis alapján mutatkozik. Szabadjon a pénzügyminiszter ur nyilatkozata következtében egy példát felhoznom. Bizonyos nagyobb földesúrnak régibb hátralékadójának behajtása kerülvén szőnyegre, két vagy három ezer frt adóhátralék fedezhetéseül 10 ezer frt értékű ingóságai lefoglaltattak, és miután senki sem akadt, ki potom áron hajlandó lett volna azt megvenni, szándékoltatott az ingatlanoknak lefoglalása is, mely ingatlan jószág 100 ezer frt becsértékben áll. Ezt észrevevén az adóhátralékos tulajdonos, kérelmezni kezdett időhaladékért, mig a szükséges adóhátralékot lefizetheti az alsóbb közegeknél. Igen természetes volt, hogy elutasittatott, mig végre a pénzügyminiszterhez folyamodott, kimutatván' hogy azon ingatlan jószágok nemcsak hogy lefoglalva nem állanak jelenleg is, következőleg azok felett szabadon rendelkezhetik, hanem azonkívül a lefoglaltatni szándékolt ingatlan jószágok elegendők, 6 vagy 12 havi időhaladékot kért. A pénzügyminiszter erre alsóbb közegeitől azon jelentést vette, hogy a legnagyobb mérvben elesett és az adósságok által túlterhelt egyéniség levén: legkevésbbé sem engedhet azon kívánalomnak, hogy az adóhátralék behajtása iűőhaladékokkal megkönnyittessék. Kitűnt, hogy a pénzügyi hatóságok, szemben a törvényszékkel, szemben a telekkönyvvel, nagyobb hitellel birnak a pénzügyminiszter ur előtt, s azokban teljesen kételkedett, s ez által oda jutott azon adóhátralékos, hogy a jószágaira is betáblázva volt adóhátralék tőle károsan behajtatott, ez — mondom — illustratiójául szolgál azon eljárásnak, melylyel az adózók sorsát még ott is, hol elég fedezet van, nem hogy könnyítené, de ellenben terhesebbé és elviselhetetlenebbé igyekszik tenni. T. ház! Miután az előttünk fekvő költségvetés és a pénzügyi bizottság többségének jelentése mindazon hiányokat, és azon hézagokat, melyek annak a részletes vita alapjául elfogadtatását gátolják: meglehetős színben tüntetik elő, ezért röviden csak azt vagyok bátor eonstatálni, hogy azon kormánytól, mely az ország vagyonával, a nemzet kincseivel akként sáfárkodik: hosszas gondolkozás nélkül bátran kérdheti akárki, vajon őszinte hive-e az ország jólétének, sőt nem lehet-e kitéve az állampolgár azon méltó aggodalomnak, hogy itt ma-holnap azon helyzet fog bekövetkezni, hogy nemcsak a szomszéd államból exequálnak ; de még itthon is crida alávetnek bennünket, melyből sem a pénzügyminiszteri philosophia, sem az atyáskodó kormányzati rendszer, Magyarországot megmenteni nem lesz képes: ily eljárással szemben határozottan kijelentem, hogy a Simonyi Ernő által beadott azon határozati javaslatot, melyet magam is aláirtam, pártolom. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Madarász József: T. ház ! Magyarországot, hazámat, népét, nemzetemet szeretem. Jobb jövőjét, önálló államiságának visszaszerzését hiszem; az osztrák örökös tartományok népeinek irányában hajlandósággal viseltetem; óhajtom, hogy ők is öntörténelmi multjok szerint, önrendelkezési jogaikat önkormányzat alapján élvezhessék. Midőn ezeket azonban hiszem és óhajtom : ki kell egyúttal nyilatkoztatnom, hogy az osztrák állam ezen összegét, az osztrák örökös tartományoknak ezen jelenlegi viszonyát, melyben most vannak, fenntarthatónak nem hiszem ; és mert ezen jelenlegi helyzetökkel jónak látta az 1865 — 68-iki országgyűlés többsége hazám viszonyait is oly szorosan fűzni össze, mely véleményem szerint hazám önálló államiságát adja fel; a jelen helyzetnek mielőbbi felbomlását tiszta szivemből óhajtom ; (Helyeslés a szélső bal oldalon) óhajtom azért, mert ez által remélem minden külrázkódtatás nélkül is elérhetni azt, a mit hazám önálló függetlenségének visszaszerzésére, jólétének anyagi és szellemi fejlődésére elérhetőnek, valósithatónak hiszek. És azért engedje meg az én igen t. képviselőtársam Schwartz Gyula, hogy ha tegnapi kifejezésére nézve óhajtom hinni, hogy ő azért, mert a közjogi alap vitatása bevétetett határozati javaslatuukba: azért nem járulhatott hozzá, óhajtom hinni, hogy ez csakis azért történt, mert határozati javaslatunknak e részbeni indokolását nem értelmezte ugy, mint mi értelmezzük. (Schwartz Gyula: Halljuk!) Mi ez alkalommal a közjogi kérdésből vitát nem indítunk. Mi a közjogi kérdést mint bizalomra, a kormány iránti bizalomra vagy szerintünk bizalmatlanságra leginkább ható, legfőbb indokot vettük határozati javaslatunkba, (Helyeslés a szélső bal oldalon) épen ugy, mint bevettük a többit ; mert a hol az
