Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-394

224 391. országos ülés deczeraber 4. 1871 régi alkotmánya volt, és hogy ezen alkotmány 1848-ban a nemzet vágyai és érdekei szerint ki volt javitva. Most ezen nézet nem látszik helyesnek az ország uralkodó pártja előtt; ők az országnak közjogáról, a mint nevezni szeretik az alkotmányt, — de ne cseréljük össze a szavakat, — ők az alkotmányról azt állítják, hogy az 4—5 év óta létezik. Mikor az országnak uralkodó pártja szemben a nemzetnek azon pártjával, mely az alkotmányt kielégítőnek nem tartja, sőt épen csak eszköznek tartja, melylyel jogos alkotmányát és 1848. vívmányait viszszaszerezhesse, — midőn (mondom) az országnak uralkodó pártja az ország alkotmányát részint már feldúlta, részint feldúlni ezélozza: ekkor kérdem, lehet-e e nemzet keblében béke? Helyeslés bal felől.) Én igen tisztelem mindazon hazafiakat, a kik az 1867-iki egyezkedést létrehozták; de létre hoztak egy egyezkedést Magyarország és mondhatni a legszorosabb értelemben vett Ausztria közt; de nem Ausztria közt azon értelemben, milyenben Cislajthaniának szeretik azt nevezni. S mig igy egy részről a két fél közt a rendet és nyugalmat ugy a hogy helyre hozták: addig más részről saját körükben, különösen lajthán tul a békét feldúlták. Még egyet akarok megjegyezni. Ne ragaszkodjék a t. kormány oly erősen a consequentiához. Követni az elveket állandóan, nem térni le a kitűzött útról: ez mindenesetre nemcsak férfiasság, hanem a politikai talpraesettség egyik feltétele is; de mégis mikor nagy nemzeti érdekek forognak fenn, mikor látják, hogy a nemzetnek egy nagy része megnyugtatva nincsen: akkor, szerintem, változtassanak egy kissé politikájukon, iparkodjanak megnyugtatni a nemzetet. Ez volna államférfiúi bölcseség. Lépjenek fel Bécsben a trón előtt, mondják meg, hogy Magyarország nincs kielégítve, hogy Magyarországon a megelégedés nyilatkozatai mesterkéltek. (Helyeslés a bal oldalon. Igás! Ugy van!) Hogy ha a nemzetre önmagára akadálytalanul, beavatkozás nélkül hanyatlik a nyilatkozatnak kijelentése; ezen kijelentés roppant nagy mértékben a mostani rendszer ellen történnék. És kétség kivül a trónnál, — mert hiszen a trónról egyebet feltenni nem lehet, mint azt, hogy a nemzet jólétét, javát kívánja: — meg vagyok győződve, hogy a trónnál sikert aratnának és azt hiszem, itthon is oly diadalt ülnének, a mely értékesebb, becsesebb minden más diplomatiai diadalnál. De teszem azt, hogy nem érnének czélt, mert azt hiszem, hogy ily nagy fontosságú előterjesztést tenni máskép nem lehetne, mintha tárczájokat is hozzákötnék, — ha nem érnének czélt és visszaérkeznének törekvéseiknek minden gyümölcse nélkül: legyenek meggyőződve, hogy a nemzet mint egy ember követné őket azon politikában, melyet a trón előtt kijelentettek. De még csak egyet legyen szabad megemlítenem, és ez az adósságokra vonatkozik. A mi igen t. és ügyes pénzügyminiszterünknek végtelen nagy kedve van adósság csinálására; pedig azt hiszem, neki ez nem volna szabad. Ő tulhágja hivatalának korlátait, neki előbb tudni kell nem forma szerint, de lényegesen a nemzetnek, ezen képviselőháznak szándékát s előre birni mintegy beleegyezését és ugy szólván, általa kell pártoltatva lenni. Ne méltóztassék ugy tekinteni az adósságcsinálást, mintha az valami derék lépés lenne. Jólétre képezzük a nemzetet, ne csináljunk adósságokat. A mely nemzetek a jólétet akarják: azok iparkodnak menekülni az adósságtól, ott van pl. Anglia. Angliának államadóssága {Halljuk!) egy nevezetes statusférfi által bolhacsipésnek volt nevezve; mert hisz csak három perczig tart és mégis mindenki, a ki békén akarja élvezni tőkéjének gyümölcsét: inkább abba fekteti bele investitióját, mint más országok papírjaiba. Már most mondom, noha csekély az adósság, csekély a teher érzetére nézve : mégis iparkodik attól szabadulni és nem rég volt a felett a tanácskozás a parlamentben, midőn a katonatiszti állomások vásárlásának megszüntetése iránti bili forgott a házban szőnyegen, hogy kell-e az arra szükséges pénzt kivetni, vagy pedig adósság csinálása által pótolni. Győzött és pedig győzött azon nagy ember, Mr. Gladstone vezérlete alatt azon vélemény, hogy nem szabad a nemzetnek a maga létének alapját gyengíteni, mert a nemzetet nem lehet generatiókra osztani és nem lehet azt mondani, hogy fizesse meg ezen vagy azon generatió az adósságot, hanem gondoskodni kell, hogy a nemzet most is, jövőben is egészséges legyen. Mondom, ez nagyon könnyű adósság és mégis fél esztendő alatt, tudniillik ez idén april 1-től november végéig 736 ezer font sterlinget róvtak le azon adósságból, a mely nem fájt. De áttérek, t. ház, Amerikára. (Halljuk!) A háború előtt Amerikának nem volt adóssága, hanem azon négy esztendő alatt, mig a háború tartott: annyira felrúgott adósságuk, hogy háromnegyedét képezte^ annak, a mit Anglia 1788 —1815-ig csinált. Es t. ház, mit tett Amerika ? Egyébiránt én nem mondom, hogy mi azt tehetjük, a mit Amerika. (Jobb felől helyeslés.) Elbocsátották a hadsereget s egy igen ; kis magot tartottak meg csak, és mióta Grant lépett a kormány élére : évről évre, hóról hóra törlesztettek és most, — a mi a háború bevégzése után majdnem hihetetlennek látszott: — nem