Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-394
394. oj-szágos ülés deezembor i. 1871. 211 is lehetnek? De jó. Ez felfogás, ez vébmény dolga ; de az már nem vélemény dolga, hogy a képviselőházban egy képviselő igy beszéljen, (olvassa Simonyi Ernő beszédéből): „Mindaddig, mig a többség el nem fogadja az incompatibilitás tőrvényét, mely kizárja a házból a tisztviselőket, hivatalnokokat és mindennemű más engedményeseket: addig nem fogom elhinni azt, hogy a kormányt támogató többségnek tiszta hazafias szándéka volna." Ily nyilatkozat után, szemben e házzal és e ház többségével főleg, a képviselő ur nemcsak azokat támadta meg, a kik már ilyenek, hanem azokat is, kik ilyenekké akarnak lenni; nem tudom, hány ember van itt, a kinek hazafias jószándékát nem méltóztatik kétségbe vonni a képviselő ur. Én azt állítom, hogy e házban olyanok, kik már hivatalnokok, igazgatótanácsosok és engedélyesek, vagy azok akarnak lenni: sokkal többen vannak, mint a képviselő ur hiszi. Igen, sokkal többen, és különösen az aspirálók nagy táborát két félre kérem osztatni. (Halljuk!) Az egyik felén vannak azok, a kik általunk, befolyásunkkal, tehát kormányon megmaradásunk feltété alatt aspirálnak, a másik osztályba, és pedig a népesebben meg vannak azok, a kik azon időre várnak és akkorra remélnek, ha mi a kormányon már nem leszünk. (Igaz! jobb felől.) S kérdem: mivel van a képviselő urnák több joga kétségbe vonni azok hazafiságát, kik általunk vélnek valamihez jutni, mint azokét, a kik mellőzésünktől reménylik ugyanazt ¥ Ha a képviselő urnák e tekintetben a hazafiúi jószándék iránt nincs biztositéka : ugy épen annyi joggal lehetne mondani, hogy a túlsó oldalon levő képviselő urak közöl nem egy szavaz ellenünk azért, mert tőlünk nem remél, de bukásunktól igen. {Jobb felől: Igaz!) En nem mondom, hogy ez megengedett okoskodás; ez átkos okoskodás, oly gondolat, melyet ismét nem irigyelek a t. képviselő ur gondolatgazdagságától ; (Taps a jobb oldalon) de azt állitom, hogy annyira jogosult, mint amaz ; és ha a képviselő ur corruptiókról beszél, s ha ennyire megy okoskodásában: vajon érdemes-e akkor, legalább tekintve az elismerést, becsületes embernek lenni ? Vajon nem maga a képviselő ur-e az, a kin semmi sem múlt, a mivel felszínre lehet hozni a corruptiót, mert becsületes emberek becsületes elbánást és méltánylást kivannak ; azoknak, kiknek az is jó, mit a képviselő ur évenként kiosztogat, nem olyan emberek, minőket én akarok a dolgok élén látni, de talán olyanok, milyeneket a képviselő ur keres. (Igás! Élénk helyeslés jobb felől.) Azt egyébiránt nem akarom kétségbe vonni, hogy különösen az engedélyezések terén igen sok mellék- és tilos érdek működött közre; de ez nemcsak itt volt ugy, hanem mindenütt, a hol az a rendszer követtetett, mely nálunk is meghonosittatott. A rendszer természetében van ez, és tagadom, hogy legyen a kormány bármily szigorú, ezen mellékérdekek harcza és tusája elnémuljon mindaddig: mig azon rendszer fennáll. A t. képviselő ur czélzott egy másik rendszerre is. En sem akarok most igy mellékesen erről szólani, csak azt jegyzem meg, hogy ezen másik rendszer épen a mellékórdekek befolyása ellen kezdeményeztetett. A t. képviselő ur már előre is ellene nyilatkozott annak. Jó: de akkor fogadja el a másik rendszer következéseit, és ne panaszkodjék, ha azon segíteni nem bir vagy nem akar. Továbbá a képviselő ur elmondá ugyanazt, a mit Wahrmann képviselő ur elmondott, hogy t. i. miért kellett volna nekem egy kimentő financiális programmot adnom. Elmondá hosszasan és szélesen, bár én nem tudom, hogy miért, mert hisz mindazt Wahrmann képviselő ur már előbb elmondta, és ha a dolog ugy áll, nem áll inkább ugy azért, mert azt Simonyi képviselő ur újra elmondta. A tartalomban nem látok semmi különbséget, csak a módban, és a t. képviselő ur talán csak azért mondta el azt újra, hogy úgyis el legyen mondva, mint azt ő szokta elmondani. (Derültség jobb felől.) Én kétségbe vonom, hogy a közügy vesztett volna, ha azon tételeket, legyenek bár igazak vagy nem: csak azon módon hallottuk volna is a házban, a mint azokat Wahrmann képviselő ur elmondta, és nem egyszersmind ugy is, a mint Simonyi képviselő ur szokott rendesen beszólni. A mit arra nézve jegyzett meg a képviselő ur, mily nagy mulasztás az, a melyet én elkövetek, miután a nemzet egy évig néz elébe azoknak, miket a pénzügyminiszter ily alkalmakkor mond, vagy a miket mondania kellene, ugy gondolkodván, hogy most meghallja mindazt, a mit a pénzügyminiszter egy egész éven át a terhek enyhítésére stb. stbire nézve kigondolt: arra részemről megjegyzem, hogy mi nálunk ez idő szerint e mulasztás talán mégis kisebb; mert az, a mit a nemzet joggal várhatott, az nem a pénzügyminiszter egy évi eszmélődésének szüleménye, hanem nem is egészen öthónapinak eredménye, a mennyiben a múlt évi budget megszavazásától a jelennek beterjesztéséig nem is egészen öt hónap múlt el. S ha sok oly hosszú dissertatiókat tartunk, mint tart rendesen a képviselő ur: akkor szerencsénknek tarthatjuk, ha a törvényhozás tartama lefolyása előtt meg birjuk szavazni a költségvetést. 27*
