Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-393

168 35)3. országos filé< d^ezem ber 2. 1871. miniszter nevében aláirta, tehát vagy Tóth Vilmos miniszter megtagadja Tóth Vilmos államtitkárt; vagy pedig ha nem tagadja meg, kérdem : miként lehet bűnt csinálni abból, ha e szabályok alajrján ide jővén Bécsből néhány ember, és felolvasást tart a munkásegyletben a productiv társulatokról ? A rendőrség ettől megijedt. Igaz, hogy azért ijedt meg, mert ez épen akkor történt, midőn a külföldről ama borzadalmas dolgokat lehetett hallani; de a rendőrség ijedtsége magában nem ok arra, hogy e polgárok börtönbe vettessenek. Legyen éber a rendőrség, hogy azon perczben, melyben a törvénysértés elkövettetik : az illetőket elfoghassa, ez ellen senkinek sem lehet kifogása. De praeventiv fogság ellen tiltakoznom kell. Befejezem megjegyzéseimet, azon kérést intézve a belügyminiszter úrhoz, ne szaporítsa az ngyis számos és bajos kérdéseinket oly kérdéssel, mely nálunk, hál' isten, nem létezik, és melynek létezési oka sincs; hanem forditná gondját arra, hogy elejét vegye annak, hogy Magyarországban legyen munkás kérdés, a mi ugy fog megtörténni, ha a munkás kérdés fejlődésének nem állja útját, hanem ellenkezőleg azt irányozni iparkodik egyúttal. Idézhetnék tényeket, de nem akarom a t. ház türelmét tovább fárasztani ; de miután a munkás kérdés felállítása, ugy a mint az felállíttatott, egyátalában nem mentheti, hogy a munkásokkal a lehető legnagyobb szigorral kell bánni, mert ezt egy alkotmányos országban egy osztályra kimondani nem lehet; hanem inkább kérném, kövesse egyik bölcs királyunk példáját, s küldjön körlevelet a rendőrfőnökökhöz, hogy Magyarországban nem szabad munkáskérdésről szólni, mert nem létezik. Rövid megjegyzéseim vannak az igazságügyminiszter előadására. Megvártam volna egy igazságügyminisztertől, hogy felelt volna azon kérdésre, hogy micsoda bíróság ítélt azok fölött, kik szabadon bocsáttattak, és kinek a parancsára utasíttattak ki az idegenek. Ez igazságtalanság és túlságos kegyelem volt a kormány részéről; mert tudta, hogy ez importált mozgalom volt. Maga a kormány állítja és mégis az importálók kibocsáttattak, természetesen Ausztriában a törvényszék nincs felhatalmazva megbüntetni őket olyasmiért, a mit Magyarországban elkövettek; s igy azok, kik szülő okai a bajnak, sokkal fényesebb állapotban vannak, mint azon szegény emberek, kik tévútra vezettettek: erre sem az egyik, sem a másik miniszter nem felelt. Ami a per folyamát illeti, erre semmi észrevételt nem teszek, tiszteletben tartom és tiszteletben óhajtom tartatni a mi bíróságainkat; erre nézve tehát semmi észrevételt nem teszek : csak egyre vagyok bátor fölkérni a t. igazságügvminiszter urat, ne feledkezzék meg azon szenvedésekről, melyeken e szegény emberek már csaknem 6 hónapon át keresztülmentek. Alig néhány napja, hogy a t. jobboldal egyik érdemes tagja, Érkövy Adolf, itt e házban hangoztatta ama szép és igaz szavakat, hogy „a legértékesebb gyöngyök verejtékcseppek, melyek a munkás arczárói legyöngyőznek." Szent és igaz szavak. Igen ám; de e gyöngyökkel szemben vannak más gyöngyök is, melyek nagyon fájdalmasan hatnak minden érző emberre: az ártatlanul szenvedő asszonyok és gyermekek arczairól lefolyó könycseppek. Szárítsuk föl ezeket, hadd folyjon minél több verejtékcsepp Magyarországon, ezektől hazánk föl fog virágozni; — de szárítsuk fel az asszonyok és gyermekek könnyeit. Ezt ajánlom a miniszter ur szives figyelmébe. Tóth Vilmos belügyér: T. ház! Hogy miként és mikor fog a munkás kérdés Európa törvényhozásai által rendeztetni: az, azt hiszem, a mai interpellatió és az arra adott válasznak tárgyát nem képezheti, és épen azért ezen térre a t. képviselő urat követni nem fogom. Az általa elmondottak egy részére azonban kell, hogy megjegyzést tegyek. Nevezetesen vádolt engem azért, mert nem bizonyítottam be: vajon alaposak voltak-e a vádak, melyek a befogottak ellen tétettek. Engedje meg a t. képviselő ur, ez nekem nem feladatom. Én a törvényes hatóság intézkedéseit tudomásul vettem és ennek jelentése alapján mondtam el azt, a mit épen a t. képviselő ur által tett interpellatióra válaszolni szerencsém volt. A királyi ügyésznek kötelessége immár a bizonyítékokat felhozni a bíróság előtt és a bíróságnak lesz kötelessége majdan ítélni a felett, hogy ezen bizonyítékok helyesek-e vagy nem, és ennek folytán az illető vádlottak elitélendők-e, vagy felmentendők. A t. képviselő ur továbbá azon vádat emelte ellenem, hogy én a Simonyi Ernő képviselő ur által tett interpellatióra adott válaszomban szóval sem emiitettem meg azt, hogy az eljárás gyorsittassék. Engedelmet kérek, én válaszomban felemlítettem, hogy akkor, midőn a munkások felfolyamodást intéztek hozzám, hogy a börtönből kibocsáttassanak: azt feleltem, nekem erre jogom nmcs; de igenis megtettem kötelességszerűig azt, hogy a városhatóságot utasítottam, miként a vizsgálatot a lehető gyorsan teljesítse és fejezze be. Hogy 38 ember kihallgatása több heti időt igényelt, arról én nem tehetek. A belügyminiszter Tóth Vilmos az államtitkár Tóth Vilmost egyátalában nem szándékozik desavoualni, és igén köszönöm a t. képviselő urnák, hogy felolvasta azon valóban liberális el-