Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-391

126 891. fsrszágoe ü és november 30. 1871. lett 134.612,000 frtot, tehát vagy hét millióval i többet, de valósággal bevétetett 144.745,000 I frt, tehát vagy 20 millióval több. Hogy az előirányzat e tételen alul maradt: az onnan van, mert az előirányzat az előévekhez szabatott, melyek még nem voltak magyar gazdálkodási évek, és melyek többre nem jogosítottak. Annyi igaz, hogy ezen év bevételei a kiadásokat, vagy 10.100.000 írttal meghaladták; tehát amilyen bizonyos az, hogy ezen év elő- , irányzata nem volt hiány nélküli előirányzat: olyan bizoűyos, hogy a zárszámadás a nélküli volt, miután a bevételek több, mint 10 millióval haladták meg a kiadásokat. Ismétlem, sem a bevétel, sem a kiadás közt nincs vasútépítés, nincs semmi kölcsön, nincs egy garas a vasúti garantia alapból. 1869-ben már előirányoztatott 9 millióval több kiadás: 136.615,339 frt, bevétel pedig csak 132.030,600 frt, tehát 12 millióval kevesebb, mint az előző év valóságos bevétele volt. — Az eredmény az lett, hogy kiadatott ismét tiz millióval több; de be is vétetett 18 millióval több, s megint több, mint 6 millió többletet mutatott a mérleg. Mindez nem szomoritó tünemény, sőt inkább kedvezőnek mondható. Mindig rendes kiadásokról és rendes bevételekről szólok. 1870-re előirányoztatott 146.808,574 frt kiadás: valósággal kiadatott 155.145,000 frt; ellenben bevétel előirányoztatott csak 131 millió 998,354 frt: valóban bevétetett 158 millió: 363,000 írttal kevesebb, mint amennyi ki van mutatva a pénzügyi bizottság munkálatához csatolt kimutatásban, miután, hogy ismételjem, a vasúti garantia alapjövedelmét nem veszem számba. Mindez azt mutatja, hogy 1868-ban 20-szal, 1869-ben 18-czal és 1870-ben 27 millióval volt több bevétel, mint mennyi előirányoztatott; vagy ha tetszik, azt mutatja, hogy az előirányzat a mondott tételekkel eonsequenter mögötte maradt a valóságnak; egyebet nem semmit bizonyít. Ha pedig azt nézem, hogy mennyivel volt több minden esztendőben a valódi bevétel, mint a valódi kiadás: a zárszámadásokból azt látom, hogy az első esztendőben több volt tízmillió száz ezer frttal; a második esztendőben több volt 3 millió 300 ezer frttal; a harmadik esztendőben, tehát 1870-ben, szintén több volt körülbelül 3 millió frttal. Ha nemcsak a bruttó-növekvést veszem, mert végre is ez nem számit, hanem a netto-növekedés melyen a dolog megfordul: ugy a nettó eredmények is kielégitők. Méltóztassanak figyelemmel kisérni a számokat, mert ezek valóban nagyon tanulságosak. (Halljuk!) 1867-ben mindig csak az emiitettem természetű bevételeket véve, a netto-bevétel 94 millió száz ezer frt; 1868-ban 104 millió 600 ezer frt; 1869-ben 107.900,000 frt és 1870-ben 117.600,000 frt volt. Ha azt gondolnák a t. képviselő urak, hogy az előévek bevételeinek egy-két esztendőn át tapasztalható növekedése praecer és annak állandóságára számitaoi nem lehet: ugy ezen vélemény nem talál támpontot a^ eredményekben; mert 1867-től 1868-ra a bevétel 94 millióról 104 millióra emelkedett, mi — mint a képviselő ur is megjegyezte, — magyarázatát találja az 1869-ki rendkívül kedvező esztendőben, a melyre 6 millió frt adóhátralék irányoztatott elő, amely összeg valósággal be is folyt! 1868-tól 1869-ig már csak 3 millió nettó-növekedés mutatkozik, de az 1869-ki év aránytalanul roszabb volt, mint az 1868-ki év, és ha mégis visszaesés helyett nem ugyanaz ezt megelőzött évhez hasonló, de mégis bevételi növekedés mutatkozott: ez igen biztató. Es ha ezután 1869-től 1870-re az előév 107 millió frt bevétele ellenében 117 millió frtot vehettünk be: nincs ok arra, hogy kétségbeessünk jövedelmeink emelkedésének folytonosságára nézve. De én, t. ház, tovább megyek. Miután szeretek biztosan járni, kimutattattam magamnak a folyó év három első negyedének eredményét. {Halljuk ) A folyó év három első negyedének eredménye az, hogy az előév ugyanazon háromnegyed évének bevételeivel szemben 8 és fél millióval több a bevétel. Én nem tudom, hogy az utolsó negyed milyen lesz; de ha aránylag csak olyan növekedést mutat is, mint az első három évnegyed: meglehetünk elégedve; mert hisz több, mint egyharmada a bevételeknek épen most várható, miután aratás után vagyunk. Ezen több, mint valószínű esetben újra meglesz a már két ízben beállott több, mint 10 milliónyi növekvés. A mi illeti az előirányzat módját: a t. képviselő ur nem ok nélkül jegyezte meg, hogy az én t. hivatalbeli elődöm a bevételeket rendesen alacsonyan irányozta elő, hogy azután a kiadásokat is alacsonyan tarthassa, mint ezt minden óvatos jó gazda tenni szokta. Nem mondom, hogy ezen methodus nem jó, még pedig nemcsak miniszter társak, de bocsánatot kérek, ha kimondom, — maga a képviselőház irányában is, mely saját kezdeményezéséből nem egyszer emelte fel a kiadási tételeket. Egy hibája azonban mégis van: az t. i., hogy sokáig nem lehet folytatni; mert amint egyszer a zárszámadások megvannak, épen ugy, mint az én kezeimben: megvannak minisztertársaimnak és a t. képviselő urak kezeiben is. E körülmény nyomása alatt történt is, hogy