Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-390

100 880. országos Illés uoreinber 27. 1871. tudom, hogy Fogaras vidékén a választások alkalmával ugyancsa k Erdélybe egy lerándult képviselő, ha a csendőrség nincsen: pórul járt volna. Én ugy gondolom, hogy a csendőrség arra van hivatva, hogy a rendet fenntartsa, és azt tényleg teszi is. A csendőrség, midőn a kémkedő rendszer volt alkalmazásban, mindenesetre viszszahatást idézett elő; de most nem tesz egyebet, mint a rendet akkor állítja helyre, mikor szükséges. Ezt csak megérintettem, de azt hiszem, hogy ezen indítvány nem idevaló; azt meg fogjuk vitatni akkor, midőn a budget tárgyaltatni fog, és azért mellőzzük azt el, és fogadjuk el a pénzügyi bizottság javaslatát. Elnök : Senki sem levén felírva : az általános vita be van fejezve. Széll Kálmán előadó : Minthogy az <e tárgyban eddig felszólalt képviselők mindegyike elfogadta a pénzügyi bizottság javaslatát azon inditványnyal, melyet Debreczen városának érdemes képviselője Tisza Kálmán akkor beadott : én csakis ennek constatirozására és egyúttal annak kijelentésére akartam használni előadói jogomat, hogy, miután a pénzügyi bizottság nevében hozzájárulhatni véltein az igen t. képviselő ur által beadott indítványhoz, valamint elfogadtam az idősb Bethlen János gr. által beadott indítványt is, és miután továbbá a pénzügyminiszter ur a kormány nevében ezen indítványokhoz szintén hozzájárult: a további vitatkozás teljesen felesleges, és igy a t. ház türelmével visszaélni nem akarván, azt hiszem, hogy egy szót is szólni ezen ügy körül nem egyéb időpazarlásnál. A Lázár Ádám t. képviselő ur által most beadott pótinditványhoz azonban mégis egy pár szót kell szólanom. (Ealljuk!) A t. képviselő ur az általa beadott pótinditvány, és a pénzügyi bizottság javaslata és Tisza Kálmán képviselő ur indítványa közt két különbséget lát. Az első az, hogy szerinte a pénzügyi bizottság és Tisza Kálmán képviselő ur javaslata is a törvényhatóságok közigazgatási költségeinek ideiglenes fedezési módját az 1870. alapokon kívánja megállapittatni. mig a t. képviselő ur az 1871-iki alapon kívánja ezt eszközöltetni. A különbség csakugyan fennforog; én azonban még sem járulhatok a t. képviselő ur indítványához, mert az 1870. XLII. törvén yezikk egyenesen kimondotta azt, hogy az állami adókból a törvényhatóságoknak kiszolgáltatandó jutalékul azon fő összeg vétessék fel és állapíttassák meg, melyet a törvényhatóságok 1870ben közigazgatási czóljaikra kaptak. En azt hiszem, hogy nincs semmi ok arra, hogy ezúttal a törvénynek ezen rendelkezésétől eltérjünk, s igy én a t. képviselő ur javaslatát részemről nem fogadhatom el. A másik különbség, mely a képviselő ur indítványa és a pénzügyi bizottság javaslata közt létezik : az, hogy a t. képviselő ur az erdélyi csendőrség költségeit már most akarja az egyes megyémé repartiáltatni és azoknak dotatióját e czélból fel akarja emeltetni. Az erdélyi csendőrség kérdése nem ide való. Az erdélyi csendőrségnek költségei a költségvetésnek egy tételét képezik, s igy a belügyminiszteri költségvetésnek átvizsgálásánál és tárgyalásánál lesz helyén e kérdés felett dönteni. Nagyon természetes, hogy azon határozat folytán, melyet a ház akkor fog hozni : e kérdés eredménye és következése is szabályoztatni fog. Most előre arról szólni, hogy a benyújtott költségvetés egyik tétele iránt miként gondolkodik a ház : azt hiszem, időelőtti. (Helyeslés.) Van azonban még egy másik különbség is, mely a t. képviselő ur indítványa, és a tárgyalás alatt levő pénzügyi bizottsági javaslat és Tisza Kálmán képviselő ur indítványa között fennforog, melyet a t. képviselő ur nem vett észre, de melyre nézve constatálnom kell, hogy csakugyan létezik. A t. képviselő ur egészen mást akar, mint a mit a pénzügyi bizottság javasol s mit Tisza Kálmán képviselő ur is akar. A t. képviselő ur a közigazgatási czélokra utalványozott összeghez a megyék részére a gyámhatósági költségeknek összegét akarja hozzácsatoltatni; mig mi a magyarországi megyékre nézve azt akarjuk, hogy a közigazgatási költségekből ne vonassék le azon összeg, mely az egyik categoriába sem tartozó kiadásokat képvisel. Ilyen a szolgabírói fizetések és több ilynemű kiadások, melyek sem közigazgatásiak, sem törvénykezésiek; de miután ezek Magyarországban mégis bizonyos részben törvénykezési czélokra adattak, mert itt a törvénykezés nem volt a közigazgatástól elválasztva, mint Erdélyben, és innen származhatott a t. képviselő urnák tévedése: — azt javasoljuk, hogy ne vonassanak le ezen költségek annak fejében, hogy ezután a törvényhatóságok viszont oly functiot gyakorolnak, mely eddig tisztán törvénykezési volt, ezután pedig közigazgatásivá lesz és ez az árvakatóság. Ebben lényegileg különbözik a t. képviselő ur indítványa attól, melyet mi proponálunk és már ezen különbségnél fogva is teljesen elfogadhatlannak tartom a t. képviselő ur pótinditványát. A mit még a t. képviselő ur Erdélyre nézve javasol: az benne foglaltatik Bethlen gr. indítványában, melyet pedig elfogadtam. Mindezeknél fogva ajánlom a t. háznak a pénzügyi bizottság javaslatát azon indítványokkal, melye-