Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-390

98 390. országos ttlét november 27. 1871. vényhatósági háziadó fedezése végett bizonyos szá­zalék szerinti adóelengedés történjék: nem lehet ez mégis chablon szerint kidolgozva mindaddig, mig az adókulcs az ország sok részében nem igazságos. Csak egy példát említek fel t. képvi­selőház, hogy gazdálkodjam az idővel, és ez a példa illustrálni fogja a többi megyékben ha­sonló eseteket. Azt mondja a pénzügyi bizott­ság, hogy pl. Mármarosra nézve —- joggal te­szem fel Mármarost, mert hisz az államnak a Királyhágón inneni megyékhez arányosítva, leg­több kincse Mármarosban van, — azt mondja Mármarosra nézve a pénzügyi bizottság, hogy 44,000 egynehány forinttal kellend pótolni azon összeget, mely a 7 százaléknyi adóleengedés folytán a közigazgatási költségek fedezésére Már­maros javára esik: tehát mintegy 10 százalékkal. Azonban honnan támad ez? A mint már említettem, Mármarosban van az államjavaknak legtöbb része ós ezen államjö­vedelemnek leggazdagabb forrását a só teszi, a só pedig nincs megadóztatva. Ha a só meg volna adóztatva: nem mondhatta volna azt a pénz­ügyi bizottság, hogy 10 százalékkal kellend Már­marosban a törvényhatósági házi adót önmeg­adóztatás utján pótolni. Mármarosban évenként 1.200,000 mázsa, sőt ennél több só is termelte­tik, és ez az államnak évenként 5.000,000 frtot meghaladó évi jövedelmet biztosit, anélkül, hogy ezen 5.000,000 jövedelem meg volna adóz­tatva. Pedig a jövedelmi adóról szóló törvény nem sorolja elő a kivételek sorában a sót, és így a 7 százalék adót nem lehetett mellőzni. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a sót meg kell adóztatni. De midőn adókulcsot aka­runk chablonszerüleg alkalmazni, nem szabad a kormánynak figyelmen kivül hagyni, hogy oly megyében, mint Mármaros, a jövedelem jelenté­keny része elvonatik nemcsak az adó alól, ha­nem elvonatik a kiszámítás alól is. És pedig annyival kevésbé, mert — a mint méltóztatnak tudni, — ott, hol az államnak oly jelentékeny kincse van, a közigazgatási tisztviselők munkás­ságuk legnagyobb részét épen az állam érdekei­nek előmozdítására fordítják. Azonban nem aka­rom más statistikai adatokkal terhelni a t. ház figyelmét, csak egy pár példával akartam illu­strálni és támogatni azon állításomat, hogy le­hetetlennek tartom, miszerint itt oly ehablon­szerü kulcs találtassák ki, mely az ország min­den megyéjére nézve egyaránt igazságos és a közigazgatást egyaránt biztosító lehessen, és ezért nem figyelmeztethetem eléggé a t. kor­mányt arra, hogy midőn ily kiszámítást vesz munkába : méltóztassék ugy intézkedni, hogy a megyék csoportosítása a viszonyok, fekvés, adó­* képesség tekintetbevételévéi, tehát ugy szólván, osztályozás tétessék, mivel ez elébb-utóbb kiké­rülhetlenné fog válni. Csak erre akartam a t. kormány figyelmét felhívni; egyébiránt pártolom a pénzügyi bizottság véleményét Tisza Kálmán képviselőtársam által beadott határozati javas­latával. (Helyeslés bal felől.) Lázár Ádám: Már maga a pénzügy­miniszter ur az előterjesztés alkalmával kife­jezte azon aggodalmát, hogy ezen törvény által, a törvényhatóságok uj adóval fognak terhel­tetni. Feltűnő, hogy a pénzügyminiszter ur már szeptember 28-án nem figyelmeztette a házat arra, hogy ezen törvény nem hajtható végre. De eltekintve ezen előterjesztéstől, a pénz­ügyi bizottság sokkal helyesebben fogta föl a helyzetet, szem előtt tartotta ugyan is, hogy ; ma-holnap a régi megyék, mint az alkotmány védbástyái uj megyékkel váltatnak föl; ma-hol­nap a védbástyákat a régi katonák odahagyják és a virilis ujonczok foglalják el azokat. Szem I előtt tartotta azt, hogy a jelen időben senki in­i gyen vagy hazafiságból szolgálni nem fog; szem | előtt tartotta azt, hogy ma nagyszámú teendők | várnak azon tisztviselőkarra, mely az uj szer­l vezetü megyék szerint hivatva leend az önkor­mányzat feladatát megoldani. Miután mindeze­ket szem előtt tartotta: azon kedvező helyzetbe i hozta a javaslat által azon törvényhatóságokat, melyek a pénzügyminiszter javaslata szerint leg­| főleg V s vagy V 3-ét kapták volna azon javadal­mazásnak, mely szükséges lett volna költségeik fedezésére, mig ellenben a többiek uj adók, ille­tőleg rovatok által lettek volna fedezendők. Hogy az uj adók mint tulterhesek, az adózó népre, mily érzéseket képesek felkölteni: azt mindenki megítélheti, hogy az uj adóval, uj in­tézményieket behozni még terhesebb teendőkkel járván, senki sem kívánja, hogy az uj intéz­mény nyereménynek tekintessék, sőt inkább mindenki ezt terhesnek fogja tekinteni. Ez alkalommal, midőn a pénzügyi bizottság javaslata érdekében, tekintettel Tisza Kálmán indítványára, felszóllalok, különösen bátor vagyok a képviselőház figyelmét három pontra felhívni. Részemről valamint a pénzügyminiszter előter­jesztésében, ugy a pénzügyi bizottság javaslatá­ban is, a többek közt feltűnőnek találtam azon hiányt, hogy ha a szabad királyi városok és rendezett tanácscsal biró városok szükségle­teiről a köztörvényhatóságok azon teendőire nézve, melyek a XLH-ik törvényczikk értelmében az árva- és gyámhatóságra ruháztattak, nem látta czélszerünek gondoskodni: ugy szintén az erdélyi megyék, székek és vidékek, valamint az erdélyi megyei tőrvényszékeknek különleg utal­ványozott költségeket, ugy az erdélyi szabad I királyi városok részére utalványozott segélyt

Next

/
Thumbnails
Contents