Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-361

361. országos tilé* szeptember H. 1871. 85 béli illetmény kiszolgáltatását: hanem még azon látszatot is kölcsönzi a kormány politikájának, mintha a kormány az 1868. XXXVIII. t. ez. szellemével ellentétben a szabadversenyt a közös iskolák és a felekezetiek közt lehetetlenné tenni, sőt magukat a közös iskolákat elnyomni akarná ? A kormány a múlt évben jótékony kezdeményezéssel inditá meg az egyetemes tanitó gyűlést, az idén ez is elmaradt : mintha csak a kormány attól tartott volna, miszerint az egyetemes magyar tanitó gyűlés nyilatkozványai ellentétbe jöhetnének saját politikájával. A tanítótestületek szervezését sem kezdte meg a kormány: noha az 1868. XXXVIII. t. ez. ezt határozottan rendeli. Végül nagyon sok gondolkodót nyugtalanít azon gondolat, hogy tán az egyetem, jogakadémiák s gymnásiumok reformjával is azért késik annyira a kormány, mert nem óhajt szembeszállni azon mozgalommal, mely a tetszvényjog megsértésében, s a „kath. politikai easinók" alakítása által oly jellemző modorban nyilvánult. Kérem a minisztert, oszlassa el a kételyeket, nyugtassa meg a kedélyeket, s minél rövidebb idő alatt feleljen következő interpellatiómra. (Helyeslés a baloldalon.) Interpellatió a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Miután a vallás- és közoktatásügyi miniszter f. évi márczius 15-diki ülésében tett interpellatiómra adott válaszában a kir. tetsz vényjogon ejtett sérelem ellenében az állam valódi jogkörének megfelelő jogorvoslást igért, a képviselőház azonban a lefolyt ülésszak alatt ily jogorvoslatról nem értesült, — sőt az ország aggodalommal néz következményei elé azon mozgalomnak, melyet bizonyos elemek szövetsége a vallás ürügye alatt az úgynevezett katholikus politikai easinók alakítása által hazánkban megindított, s a melyet az 1868. XXXVIII. t. ez. ellen tervszerüleg intézett merényletek által egyre szitogat: Kérdem a minisztertől, mit tett a kormány a nemzet megnyugtatására? Van-e tudomása a kormánynak arról, miszerint az ó-aradi és karansebesi g. k. püspökök a hitfelekezetökhöz tartozó elemi tanítókat a miniszter által a törvény értelmében elrendelt póttanfolyambani részvéttől letiltották ? Mivel indokolja a miniszter azon rendeletét, mely 2872/871 sz. a. keltezve nemcsak az 1868. XXXVIII. t. ez. rendeletein ejtett sérelmet, midőn a községet letiltja arról, miszerint a községi tanítók fizetését az 1868. XXXVIII. t. ez. 142. §. által megállapított minimumnál fölebb emelhessék, — midőn a községeket oda utasítja, miszerint ezek közse'gi tanítóknak lakás- és kertbéli illetményeiket természetben szolgáltassák ki, s midőn tekintet nélkül a községi iskolát látogató gyermekek szüleinek vagyonos vagy teljesen szegény voltára, minden gyermekre fölvételi dijt szab, melyet a törvény nem ismer, hanem ama szabad verseny helyett, melyre az 1868. XXXVIII. t. ez. törekszik, oly kényszer-helyzetbe hozza a közös iskolákat, mintha csak a kormány a felekezeti tanodák kedveért a közös iskolák elnyomására törekednék ? Ezzel kapcsolatban kérdezem. Mért nem intézkedett a kormány, miszerint az egyetemes tanitógyülés ez évben is megtartathassák, vagy ha ezt a megindult „kath. politikai" mozgalommal szemben ezélszerűnek nem tartotta, mért nem kezdte meg már valahára az 1868. XXXVIII. t. ez. értelmében a tanitó-testületek megszervezését ? Végül kérdezem, szándékozik-e a kormány az egyetem, műegyetem, jogakadémiák, gymnásiumok, reáltanodák reformja érdekében oly intézkedéseket, s előterjesztéseket tenni, miszerint fensőbb közoktatásügyünk elszomorító pangásának még ez országgyűlésen törvény alkotása által vége vettethessék ? Es ugyan oly irányban-e, mely szemben a megindult u. n. kath. politikai mozgalommal, Magyarország állami, közművelődési, közerkölcsiségi érdekeinek kellő biztosítékokat fog nyújthatni ? Bátor vagyok ezen interpellatiómat a miniszter űrhöz azon kéréssel intézni, hogy arra, minélelőbb méltóztassék válaszolni, (Helyeslés.) Bujanovics Sándor jegyző (újra felolvassa az interpellatíót.) Elnök: Közöltetni fog az illető miniszter úrral. -—-""""""" Simonyi Ernő: T. ház! Magam és elvbarátaim nevében én is egy kérdést leszek bá- | tor intézni a vallás- és közoktatási miniszter úrhoz. Az imént felolvasott interpellatiónak egy része ugyan magában foglalja ezen kérdést; de mert sem egészen ki nem meríti, mint én kívánnám, sem, mert különválva nem adatik elő, hanem más kérdéssel vegyítve, holott én a placetum kérdését oly fontosságúnak tekintem, hogy azt különállókig tárgyaltatni óhajtom, — ámbár nem kétlem, hogy Schvarcz Gyula kezében jó kézben van ez ügy, —• mégis magam és elvbarátaim nevében bátor vagyok a következő interpellatíót benyújtani. Nem fogom hosszasan indokolni, csak annyit mondok, hogy miután a miniszter ur két izben kijelentette azt: először, hogy el van határozva a placetum jogát fenntartani, másodszor: hogy ezen placetum joga ellen vétett székesfehérvári püs-