Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-360
8Ö0. országos ülés június 11. 1871 77 Szlávy József: A t. ház utolsóelőtti ülésében azt méltóztatott határozni, hogy elnapolása előtt ujabb tárgyakat nem fog többé tárgyalás végett fölvenni és határozatot hozni, azonban Várady Gábor t. képviselő ur tegnap egy interpellatiót intézvén hozzám a Lloyd hajózási vállalat tárgyában, ezen interpellatióban s az azt megelőző és kővető beszédében oly magyarázatot adott a képviselő ur egy előbbeni interpellatiojára adott válaszomnak és ma ismét megolvasván ezen beszédet, annyiszor fordult elő benne a „törvényszegés" szó, mikép nem mulaszthatom el, legalább néhány szóval arra felelni. Nem tudom a t. ház kiván-e határozatot hozni a felett, (Közbeszólások: Ed már nem lehet!) hanem mondom, hallgatással nem mellőzhetem. (Halljuk!) A képviselő ur interpellatiójának és beszédjének, ugy látszik, az 1867. VIII. törvényezikk szolgált kiindulási pontul, mely a birodalom, az öszszes monarchia diplomatiai ügyeiről szólván , azt mondja, hogy nemzetközi szerződések a közös külügyminiszter által a két minisztérium hozzájárulásával köttetnek; ezen szerződések azonban az illető törvényhozó testületek elé terjesztendők. Hogy ezen törvénynek eddigelé ugy a közös külügyminisztérium, mint a magyar minisztérium által elég tétetett: arról tanúságot tesznek azon számos nemzetközi szerződések, melyek törvényeink közé már eddig is beczikkelyeztettek. Csakhogy azon szerződés, melyről Várady igen t. képviselő ur említést tesz, t. i. a Lloyddal kötött és kötendő szerződés nem tartozik ezen szerződések sorába ; mert itt nem nemzetközi szerződésről van szó, nem olyan szerződésről, melyet az osztrák-magyar monarchia más külállammal kötött: hanem az eddig létező, vagy ezután létesítendő olyan szerződésről, melyet a kormány egy magánvállalattal a tengerentúli posta kezelése végett kötött, és mint ilyen azon szerződések sorába tartozik, milyeneket ugy a közös külügyminisztérium, mint a magyar minisztérium egyenkint már számosakat kötött anélkül, hogy éhez az országgyűlés előleges jóváhagyását kikérte volna. Igen természetes, hogy az illető alkotmányos testületek, valamint minden okmányoknak, ugy ezen szerződéseknek előterjesztését is kívánhatják, és igen természetes, hogy akkor, midőn a költségvetés tárgyaltatik, akár itt, akár ott: az országgyűlés ezen szerződésekből az államra háromló terheket vagy költségeket megtagadhatja. Ez igaz; de mint volt szerencsém mondani, e szerződés nem tartozik azon szerződések közé, melyekhez a törvényhozó testületek előleges jóváhagyása, vagy ratifieatiója szükséges. Hogy történhetett az, mint a képviselő ur monda, hogy a külügyminiszter most, midőn a Lloyddaí kötött szerződés lejárt : mindennek daczára felvette a maga költségvetésébe az eddig fizetett 2 milliónyi subventiót; ez egyszerűen kimagyarázható az Ausztria és Magyarország közt kötött kereskedelmi szerződésből, mely az 1867. XVI. törvényezikk 6. §-ában foglaltatik, hol az van mondva, hogy a Lloyd mint közös kereskedelmi és postaintézmény a külügyminiszter vezetése és intézkedése alá tartozik és az állam által neki nyújtott segély a közös külügyminiszter költségvetésébe foglalandó. Ezen czikkely alapján foglalta be a közös külügyminiszter mostani budgetébe is a Lloydnak nyújtandó segélyt. Nem szükség mondani, hogy ha átalában és a mennyiben a magamrészéről az uj szerződés megkötéséhez járulni fognék: azért ugy, mint minden tettemért annyiban, a mennyiben a szerződéshez járulni fognék, a t. ház előtt készséggel elvállalnám a felelősséget. (Helyeslés.) Csak ennyit kívántam az interpellatióra .válaszolni. Elnök: T. ház! Az előbbi határozat következtében tán mellőznők e kérdés tárgyalását. (Eüenmondásoli bal felől.) Várady Gábor : Engedelmet kérek t. ház, én nem kívántam, hogy a miniszter ur ma feleljen, de miután felelt, azt hiszem, hogy válaszszal tartozom. {Helyeslés és ellenmondás.) T. ház! Én nem az 1867. XII. törvényczikk 8. §-át, mire a miniszter ur hivatkozott, vettem interpellatióm alapjául, hanem vettem épen a miniszter ur által idézett 1867. évi XVI. törvényczikket; de miután a miniszter ur hivatkozott magára az 1867. XII. törvényczikk 8-dik §-ára : elfogadom alapul azt is. A 8-ik §ban világosan nemzetközi szerződésekről van szó, és erre nézve elismeri a miniszter ur, hogy a nemzetközi szerződéseket alkotmányos tárgyalás végett a képviselőház elé kell terjeszteni. És mit mond a t. miniszter ur által idézett XVI-dik törvényczikk, a Lloyddaí kötött szerződésre nézve. Azt mondja: „Az osztrák Lloyd czime alatt működő és mindkét fél forgalmi érdekeit előmozdító nemzetközi tengeri postaszállítási és hajózási vállalat!" Tehát nemzetközi szerződés kétségtelenül a Lloyddaí kötött szerződés is. és igy a kereskedelmi miniszter okoskodása szerint is, ezen szerződés hasonlag az 1867. XII. töivényczikk 8-dik §. actusa alá esik. A t. kereskedelmi miniszter ur azt méltóztatott mondani, hogy én oly magyarázatot adtam a miniszter ur múlt alkalommal tett nyilatkozatának, mikép ezen szerződést ide kell terjeszteni, mielőtt még a delegatiók a Lloyd 1872. évi és azontuli segélyezése tárgyában tárgyalást kezdenének.
