Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-358

S5S. országos iilé^ jnniBS 7. 1871. 67 perlekedő feleknél a személyes vagyonbátorságra nézve, ha a felsőbirói hivataloknál nemcsak elégséges, hanem magasabb képesség is kívántatik meg. Midőn Magyarországban a felső bíróságokat legelőször állandósították az 1492. X. törvény ezikk által, akkor nemsokára a törvény megállapította egyszersmind a bíráknak azon magasabb qualificatióját is, a melyet a felső bíróságoknál, u. m. a királyi táblánál és a euriánál megköveteltek. Méltóztassék megtekinteni pl. az 1498. II. törvónyczikket, mely a bíróságokról szólva ezeket mondja: „praestantiores huius Regni Jurisperiti, üli videlieet: qui sapientia praesunt, ex omnibus quatuor partibus Eegni. per Regiam Maiestatem et Regnnin eligantur, qui semper in iudiciis decernendis interessé debeant." Ugy szintén az 1500: X. törvónyczikket. mely azt mondja: „Quod ultra illos sedecim iuratos Assessores, iudicio interessé debentes ex Dominis Praelatís quatuor, et de Dominis Baronibus totidem Jurisperiti et prudentia caeteris praepollentes, per Regiam Maiestatem eligantur, qui in Octavis magnis, et integris omnes interesfe debeant." Tehát nem volt elegendő, hogy valaki legyen, hanem szükséges volt. hogy a juristák közt kitűnő szerepet viseljen. Már méltóztassék megengedni, hogy ha nem e princípiumot fogják fenntartani a felsőbíróságoknál, hanem követik azon átkozott politikát, melyet követtek Magyarországban a múlt szazadban, midőn nem kívántatott meg. hogy valaki kitűnő tehetség legyen a bíróságoknál : akkor lehet, hogy a bírósági institutió politikai czéloknak mint eszköz meg fog felelni, de akkor Magyarországban az igazságszolgáltatás elveszett. Practice mondom, — a bíráskodást bizonyom kormányok eszközül szokták felhasználni pohtikai czélokra, s én nem tudom, hogy a mostani kormány szándékozik-e ily politikát követni, de igenis — nem akarok neveket említeni — történtek már eddig is némely birói kinevezések, melyek azt látszanak mutatni, hogy ezen kormány is hasonló politikát követ. (Németh Albert közbeszól: Csak véletlenül!) Egy kis munkára bátorkodom hivatkozni, melyet egy azon oldalon ülő kitűnő tudós irt és melyben oly szépen van a birói politika jellemezve, mint sehol. Egy valaki beszélvén a curiáról, azt mondja: „Hogy beszélhet így? A törvény ismerete? önzéstelen igazságszeretet? Hol látta ön ezt? Bizonyosan egy franczia könyvben, és nem Kittonicsban, különben emlékeznék e jelmondatra: „Plus valet favor in judiee, quam lex in codice! Igen, az ifjúság az ujabbkori kárhozatos eszmékkel egészen el van telve, még ön is, a szilárd jellem. így beszél! Nehéz lesz ily eszméket kiirtani, de mégis kiirtjuk, ki kell irtanunk, hogy az állam el ne vesszen. Tudja ön, hogy Bécsben a bírák kinevezésénél különösen arra van tekintet, hogy ne legyen a törvényszékeknél nagyon sok jogtudós. Tökéletesen elégséges, ha az elnök és még egy-két tag jártas a Corpus Jurisban. Néhány bírót csak azért neveznek ki, hogy a kormánynak tett politikai szolgálatait megjutalmazzák. Ez alkotmányos országban szükséges, hogy a megyék befolyásosabb családait megnyerjük. A mágnásoknak gazdagságuk daczára sincs befolyásuk a választásokra; de egy magas hivatallali kecsegtetés kieszközli, hogy a nemes családok mindent elkövetnek a kormány czéljainak előmozdítására. Azután néhány birószéknek szükségképen csendes, tudatlan emberrel kell betöltetnie, hogy az elnök véleményét támogassák. Tudatlan biró nem szavazhat ellene, különben az okokat is elő kellene számolnia, hogy mért nem osztja az elnök véleményét. Domine fráter, ha tekintélyes családhoz tartozván, szolgálni akarunk, nincs jobb ajánlás, mint ha nagyon középszerű tehetséggel bírunk, vagy ha épen ostobák vagyunk. Bécsben ily embereket soha sem gyanusitnak. és ha valamelyik osztálynál hely nyílik, a hol még véletlenül nincs ostoba hivatalnok : azt mondják, hogy egy nem árt. Ha már a testületben benn is vannak, akkor pedig azt mondják, N. N. tanácsos sem tehetséges, és az ügyek még sem akadnak meg." Ezt a munkát irta Pulszky Ferencz. (Derültség a bal oldalon.) Különben én t. ház megvallom, hogy egy pár kinevezésből fájdalmasan tettem azon észleietet, mintha a mi kormányunk is valamiképen azon politikát szándékoznék követni. Gondolkoztam ennek okáról és akkor egy boldogult igen jeles hazánkfiának egyik beszéde jutott eszembe, melyet feltűnőnek tartottam akkor is, de melyet tulajdonkép csak későbben kezdtem érteni. E férfiú br. Eötvös volt. Méltóztatnak emlékezni 1869-ben azon nyilatkozatra, melyet ő a felirati vita alkalmával a reformkérdésekre nézve tett. ö ezeket mondotta : „Minden reformkérdés, mely a mostani közjogi alapon oldatik meg, annál inkább erősiti meg ezen alapot, mennyivel fontosabb a reform maga." Láttam, t. ház, sok reformkérdést, mely itt megoldatott, olyan például a tőrvényhatósági törvény; de azt veszem észre, hogy az igazságügyminiszter urnák reformja is csak azért intéztetik el igy, a mint intéztetik, és olyan természetet visel magán, mintha arra volna szánva, hogy a közösügyes közjogi alapot 9*