Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-356

:í5(í. országos öles június ü. 1871 43 nem tettük, azt tettleg bebizonyítottuk. A fölösleges kiadásokhoz én soha hozzá nem járulok; de szívesen hozzájárulok ahoz, a mi szükséges és hasznos. Elismerem, hogy ezen börut szükséges is volna, hasznos is ; de csak egy mód van, hogy ezt létesíthessük, s ez a mód az, hogy iparkodjunk megszabadulni terhes nyomasztó helyzetünktől és förleszszük az adósságot; ennek pedig szintén csak egy módja van : mondja ki az országgyűlés, hogy azon általunk nem, de Ausztria által tett adósságokat, melyek fizetéséhez jó barátságból és szomszédságból utólagosan hozzájárult az ország : nem fogja többé fizetni. Tettük a jóbarátság és jó szomszédság fejében addig, mig jónak láttuk; volt időtök magatokat rendezni; ha nem tettétek, a bukásban nem fogunk követni. Ekkor lesz pénzünk és ekkor megszavazhatjuk a fölöslegből az építkezéseket; de mig ezt nem teszszük, egy garasunk sincs ily ezélokra. A törvényjavaslatot át alánosságban sem fogadhatom el. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : Én nem értek egyet előttem szólott képviselő úrral és részemről a törvényjavaslatot a t. ház által elfogadhatónak tekintem, és egyátalában aggályaim ez esetben nem léteznek. Nem léteznek pedig azért, mert az a kérdés, ha van-e pénzünk vagy nincs, ha rendelkezésünkre áll-e, vagy se azon kilenezszázezer forint, miről itt legközelebb szó van, könnyen eldönthető, miután a 24 milliónyi kölcsön, mely kizárólag Pest városa emelése czéljából vétetett föl, abban a helyzetben van, hogy a kilenezszázezer forintot előlegezheti. Ezt bizton mondhatom. A dunaszabályozás, a híd építése, és a sugárutra vonatkozó munkálatok akkor is akadálytalanul teljesíthetők, ha a kilenezszázezer forint előlegezve lesz, másról pedig nincs szó. Nem arról van szó, hogy az ország végleg bármely összeget fölajánljon, hanem arról, hogy a Pest emelése czéljából fölvett kölcsönből adjon oly előleget, melyet ezen kölcsönnek egyébkénti rendeltetése megenged, s ha lehetségessé teszi ezen 24 millió kölcsön az előleg megadását, akkor a kérdés csak az: ha vajon olyan-e a czél, a melyre az előleg kéretik, mely érdemes arra, hogy az megadassék. A t. képviselő ur maga sem vette kifogás alá, maga is elismerte, hogy a kérdésnek nemcsak szépitési súlya van, hanem forgalmi és egészségi tekintetek is nyomatékosan szólanak mellette. Ha tehát a ezél egyfelől olyan, mely méltánylatot érdemel és másrészről speciális alaphelyzete megengedi az előleg megadhatását, és ha harmadszor biztos kilátás van arra, hogy azon forrásból, a mely itt kijelöltetik, tudniillik a Dunától meghódítandó telkek eladásából az előleg annak idején, mikor reá szükség lesz, vissza is téríttetik: nem látom át, miért kellene az előleget megtagadni. De igenis, ha a czélt akarják, vélemény em szerint, akarni kell az azon czél által feltételezett eszkőzök mindannyiát is, és épen, mert mindannyiát kell akarni, nem szorítkozom csupán arra, hogy kérjem a t. házat ezen előleg megtagadására, hanem kérem a tisztelt házat egyúttal arra is, méltóztassék ezen egész törvényjavaslatot, ugy a mint van, vagy legalább lényeges részeiben, csorbítatlanul elfogadni. Miután az átalános tárgyalást megelőzőleg olvastatott föl Pest városának a t. házhoz intézett kérvénye, nem tehetem, hogy előadásomban ki ne terjeszkedjem az azon kérvény által érintett pontra is. (EaVjuk!) Pest városa kérvényének ezen pontjában kifogásolja azt, hogy ezen körút kiépítése czéljából necsak az ország hozzon áldozatot 1-ör ezen előleg által, 2-or egy kivételesen nagyobb mérvben engedményezendő adómentesség által, ne is csupán az azon börut mentén levő házak birtokosai a kisajátítási költségek egy részének magukra vétele által, hanem maga a város is azáltal, hogy a midőn az ország ily kivételes adómentességet biztosit, a város is járuljon hozzá az ezen házak után különben eső községi pótlék feláldozásával. Ezt mondom a város nehezteli. Különböző okokat hoz tel, a melyek, hogy egyelőre megjegyezzem, ~- nem férnek meg együtt. Egy felől az autonómiát helyezi előtérbe, mondván, hogy törvényhatósági autonomicus jogaiba ütközik, ha az ország a várost megillető jövedelmekről különösen rendelkezik. Azt mondja, hogy eddig nem volt példa hasonló esetre. Én azt állítom, hogy a községek jövedelme éppen ugy igénybe vehető közös ezélokra, mint az egyeseké, és pedig ha a ezél speciális, specialiter is; inig ha a czél generális, akkor a speciális megadóztatás — elismerem — igazságtalan volna. Ámde, itt speciális a czél és igy nagyon természetes, hogy speciális megadóztatás határoztassék el. Ha valami igaztalan lenne, az az lenne, hogy a speciális czélból átalános adóztatás is határoztassék el. Ez igenis kifogásolható lenne, ha nem volna épen ezen különös czél olyan, melynek átalános súlya, r az egész oi*szágra kiható jelentősége is van. És csak, mert ilyen van, nem lehetséges Pest városának kizárólagos terheltetésénél maradni. Egyébiránt, hogy nem áll azon állítás, miszerint ez az első eset, melyben a törvényhozás községi jövedelmekről, és nem az egész országra kihatóan, hanem egyes községekre szorítkozva intézkedik : azt bátor vagyok megmutatni éppen a Pest városa érdekében hozott 1870. X. törvényczikkből, a melynek 4-ik §-ában a többek között az van, hogy „a kölcsön évi járadékának fedezésére első sorban kijelöltetnek többek közt 6*