Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-355

1 28 355. országos ülés június 3. 1871. bői azt következteti, mintha a kormány ezen kifejezésnek megfelelőleg járna el. Erre nézve bátor vagyok megnyugtatásul kijelenteni, hogy az, hogy ezen monarchiának 2 állama van, a fennforgóhoz analóg esetben, t. i. a honosítási kérdés tárgyánál, a kormány által már is érvényesíttetett , mert a lajtántuli tartományok állampolgárai, ha magyar állam polgárokká akarnak lenni: ugyanazon szabályokat tartoznak megtartani, mint bármely más idegen állam polgárai, és viszont. Ebből láthatja a t. képviselő ur, hogy a kormány a képviselő ur nézeteinek megfelelőleg járt el. A mi a birodalmi kanczellár elnevezést illeti: ennek bővebb fejtegetésébe nem kívánok bocsátkozni; azonban a szerződésből látszik, hogy Beust grófnak abban valamennyi ezime benne van, é's én azt hiszem, hogy ő nem mint birodalmi kanczellár, nem mint belső titkos tanácsos, s nem mint a Szent-István rend vitéze kötötte a szerződést: hanem tudom azt, hogy mint az osztrák-magyar monarchia Külügyminisztere kötötte azt, és e ezime is ott van a többi közt. Én nem képzelem, hogy ezt másképen is lehessen felfogni. (Helyeslés jobb felől.) Tisza Kálmán: Az igen tisztelt miniszter urnák a szerződésnek magyar nyelven is szerkesztése tárgyában tett nyilatkozatával részemről tökéletesen egyetértek, annyiban : a mennyiben áll az, hogy a határozat később hozatott, mintsem a szerződés megköttetett volna; én magam is remény lem, hogy, az ujabban keletkező és idekerülő szerződéseknél, a ház hozott határozata meg fog tartatni. A mi illeti a magyar-osztrák monareniai polgári czimet: erre nézve teljes bizalommal elhiszem, hogy a magyar minisztériumnak nem volt szándéka ez alatt mást érteni, mint azt, a mit a törvény szerint érteni lehet. Ha a honosítási törvény készitésénél a kormány ugy jár el, mint a t. miniszter ur mondani méltóztatott, azt helyesen teszi; de a honosítási törvényt még nem ismerem, mert régebben volt ugyan beterjesztve egy törvényjavaslat, de azt a kormány visszavonta, és uj nem terjesztetett be azóta. Nem is ott látom én a bajt, hogy tán a magyar minisztérium alkotmány ellenes, vagy átaiában rósz szándékkal viseltetnék ily kifejezések alkalmazásánál : hanem szerintem abban rejlik a baj, hogy nekünk — hogy ugy mondjam — itt házilag szabad használnunk azon kifejezéseket, melyek Magyarország önállóságának megfelelnek; de nem mindenütt, nem különösen ott, hol a világ előtt kell szerepelni, mert ily esetekre nézve Bécsben szükségesnek tartják oly kifejezésekkel élni, melyek az egységes monarhia eszméjének felelnek meg. {Élénk helyeslés bal felől.) Ebben rejlik szerintem helyzetünk roszasága; ez azon helyzet, melyet szerintem a magyar kormánynak ugy, mint a magyar képviselőháznak vissza kell utasítania. (Helyeslés.) Én legalább előttem szólott Vidliczkay József képviselőtársammal tökéletesen egyet értek abban, hogy tekintve különösen a jelen szerződés helyes és czélszerü voltát és különösen tekintve azt, hogy ez az amerikai Egyesült Államokkal köttetik: nem kívánok ellene szavazni; de igenis kötelességemnek fogom ismerni, hogy az oly szerződést, mely a világ előtt Magyarország alárendelt helyzetét hirdeti kifejezéseiben: soha többé el nem fogadom. A mi a birodalmi kanczellári czimet illeti, erre nézve a tisztelt miniszter ur azt monda, hogy benne van a szerződésben Beust grófnak összes ezime ; de azt, sem mint birodalmi kanczellár, sem mint titkos tanácsos, s nem tudom még mi, hanem mint külügyminiszter kötötte. Én azt tartom, hogy ezen szerződést nem is ugy kötötte, mint külügyminiszter, — mert hiszen a szerződéseket nem mindig a külügyminiszterek kötik, sőt legtöbb esetben épen nem; — hanem kötötte, mint azon szerződés megkötésével megbízott. Tehát sem egyik sem másik emiitett minőségben nem kötötte ; de akárhogy kötötte légyen, nekem többi ezime ellen nincs kifogásom ; de midőn ily szerződést köt, kifogásom van és lesz mindig, a birodalmi — kanczellár ezim ellen, — melyet én ismét azon fogások egyikének tartok, melyek által Magyarország önállóságának mellőzésével az egységes birodalom eszméje a világ előtt előtérbe tolatni czéloztatik. Egész lelkemből pártolom Vidliczkay képviselőtársam előterjesztését. Helffy Ignácz: T. ház! Ámbár tökéletesen osztozom az előttem szólott t. képviselő uraknak véleményében, mindazonáltal sem a nyelvre, sem az idézett kifejezésekre észrevételt tenni nem akarok; a nyelvre nézve nem, mert tökéletesen megnyugszom abban, a mit a t. miniszter ur nyilvánított, s nem kételkedem benne miként jövőben ezen jogos igényünknek elég lesz téve; a másikra nézve nem, mert meg vagyok győződve, hogy ha nemzetközi szerződésekben fel volna is említve a monarchia helyett két állam, azért őszintén bevallom, hogy szerintem mindaddig, mig a közösügyes alapon állunk mégis csak egy egységes monarchia volnánk. A minisztérium ebben csak az igazat mondta s ezért erre nézve nincs megjegyzésem. De van igen is megjegyzésem magára a dolog lényegére nézve. Belátom tökéletesen a kérdés fontosságát; az állampolgárok kivándorlási és átköltözködési