Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-381

óné 381. országos ülés mak nem lettek összezavarva. A jogi fogalmak pedig azok, hogy a tepitvényesek tartoznak szerződési kötelezettségeiknek eleget tenni, a földtulajdonos pedig nem. mozdíthatja el a tele­pitvényest mindaddig, mig annak teljes és töké­letes kárpótlást, a szerződésileg engedett beruhá­zásokért, nem adott. Ez pedig annyival kétségbe­vonhatlanabb, mert „ab esse ad posse valet ar­gumentatio", s igy épen az előttem szólott kép­viselő ur igen elmésen fejtette ki, hogy a tele­pitvényesek mindaddig, mig a jogi fogalmak zavarba nem hozattak: jólétnek s virágzásnak örültek. Ha tehát a múltra nézve áll ez: kérdést nem szenved, hogy a jövőre nézve is állnia kell, s ezt keresztülvinni annyival inkább, kötelességünk, mert ennek keresztülvitele által sem az egyik, sem a másik fél nem lesz meg­esorbitva jogaiban, és a tulajdonjog sem lesz megtámadva. T. ház! A mi a tulajdonjog sérthetlenségét illeti, t. i. hogy miként lehetne azt leginkább megerősbiteni s biztosan fentartani: arról véle­ményem az, hogy a tulajdonjog csak ugy tart­ható fenn épségében, és biztosan, ha a múltra kötött szerződésekbe soha senki más, mint az illetékes biró bele nem avatkozik; mert mihelyt törvényhozás utján a múltra nézve kötött szer­ződésekbe maga a törvényhozás beavatkozik és a szerződés megsemmisítésével a törvényhozás bárkitől is elvehet valamit és oda adhat ismét bárkinek: akkor méltóztassanak meggyőződni arról, hogy az ilyen eljárással az illetők soha nem lesznek kielégítve, hanem tapasztalás után Ítélve, a tulajdont meg is fogják támadni, és roszul is tennék, ha meg nem támadnák, ha a t. képviselőház a központi bizottság szerkezeté­nek elfogadása által mintegy előzményt állítana fel. Mindezeknél fogva tehát, t. ház, én osztozom előttem szólott egyik t. képviselő társam azon véleményében, hogy miután Magyarországban a fennálló joggyakorlat a telepitvényesek állását ingataggá és veszélyessé nem teszi: ezen kérdés­nek bővebb megvitatása és tanulmányozása vé­gett az ügy a minisztériumhoz küldessék vissza, annyival is inkább, mert méltóztassék fölvenni, mit fog mondani a telepitvényes, ki 30 — 40 hold földet mivelt, ha csak 10 holdnyit tarthat meg a birtokból, ép ugy, mint az, ki csak 10 holdat mivelt, vagy ennél is kevesebbet. Ez még nagyobb jogfogalomzavart fog elő­idézni, mert ennek az önkényen kivül semmi néven nevezendő alapos és törvényes okot tulaj­donitni nem lehet. így állván a dolog, annyival is inkább ké­rem mindkét javaslat visszautasítását, mert ha alapos lenne is azon állítás, hogy a telepitvénye­sek ügyét állami és nem jogi szempontból kell november 16. 1871. elintézni: megtörténhetik, — ez esetben a követke­zetesség igényli, — hogy a telepitvény tulajdonosa ugyanakkor, mikor tőle földbirtoka elvétetik, készpénzzel fizettessék ki; nem pedig, mint a törvényjavaslat tartalmazza, 20 év múlva 5 szá­zalékot kamatozó papírokkal kárpótoltassék : mig neki 5 száztóli kamatra pénzt senki sem ad. (Helyeslés.) De azon álláspont is mindkét törvényjavas­lat elvetését követeli, melyet az utolsó ülésben szólott Dániel Pál képviselőtársam méltóztatott fölemlíteni, hogy t. i. azon telepitvényes birto­kok a hitel-telekkönyvben külsőségeikre nézve egészen a földtulajdonos nevére vannak irva, még pedig mindennemű fentartás és megjegyzés nélkül, és egyedül csak a belső telek képez meg­osztott tulajdont, a mennyiben azon terület, melyre a telepitvényesek épületeiket emelték, csak is ez a telepitvényesek birtoka ós tulajdona. Ha ez igy áll: akkor még egy harmadik jóhi­szemű jogos szerzőnek igényei is sértetnének, és akkor ingataggá tesszük telekkönyvi eljárá­sunkat, akkor megingatjuk összes hitelünket nemcsak magára a birtokosokra nézve, hanem magára a hitelezőnek követelésére nézve is. Eny­nyi zavart minden előző bővebb megfontolás és statistikai adatok összehasonlítása nélkül nem tartom sem az országra, sem a telepitvényesek­re nézve üdvösnek; ennélfogva a törvényjavas­latok egyikét sem fogadom el, hanem kérem a t. házat, méltóztassék azokat az igazságügymi­niszterhez visszautasítani. {Felkiáltások: Tárgyal­juk, tárgyaljuk í Visssa kell adni a miniszternek!) Elnök: Szólásra senki sem levén felje­gyezve : a vita be van fejezve. Nem tudom kí­ván-e a jogosultak közül valamelyik szólani ? Bittó István igazságügyminisz­ter: T. ház! A mennyiben az átalános vitá­nak concret eredménye és igy czélja is csak az lehet, vajon a szőnyegen levő törvényjavaslat elfogadtatik-e a részletes tárgyalás alapjául vagy nem : hajlandó lettem volna, daczára azon nagy és lényeges különbségnek, mely az általam be­nyújtott törvényjavaslat ós a központi bizottság javaslata közt fenforog, minden vita nélkül, t. i. a központi bizottság javaslatát fogadni el a tárgyalás alapjául, a mennyiben még ezen eset­ben is módomban lett volna eltérő nézeteimet érvényesíteni az egyes szakaszok tárgyalásánál. Minthogy azonban most már benne vagyunk a tárgyalásban, és a vita főleg a törvényjavaslat­nak azon lényeges kérdése körül forog, vajon a határozott időre kötött szerződéseknél a kisajá­títás csak magára a belsőségre szorittassék-e, vagy kiterjesztessék-e egyszersmind a külsősé­gekre is: azt hiszem, hogy most már egészben véve a törvényjavaslatnak csak siettetni fogom

Next

/
Thumbnails
Contents