Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-381

306 381. országos ülés november 16. 1871. Ott igenis el lehet távolitani a bérlőt; de ha a földbirtokos ezt tenni akarja: tartozik megtéríteni mindazon beruházásokat, melyeket a bérlő tett; tartozik megfizetni az épületeket, tartozik megfizetni a pénzt, melyet azon bérlő a bérleti jogért talán másnak fizetett, sőt a megzavarás károsítása miatt egész hét évig terjedhető haszonbér-összeget is tartozik neki kezébe adni mint útravalót, és hogy a kizsaroltatásnak se legyen annyira kitéve: aziránt, hogy nem-e a haszonbér túlságos magasra esigázása oka annak, hogy onnan el akar menni, törvényszék határoz ; és ha ő önként megy is el, de bebizonyul, hogy ennek oka az, hogy a haszonbér túlságosan felcsigáztatott: a törvényszék a földbirtokost a kár megtérítésére ítéli. íme mi van ezzel szemben a miniszteri törvényjavaslatban ? Külsőség nem adatik a telepitvényesnek, hanem arra van utalva, hogy a földbirtokos fog neki haszonbért adni. De ha nem ad neki, vagy túlságosan felcsigázza az árát: mi történik akkor, mi történik a sajátját képező épület tekintetében, mi történik arra nézve, ha ő, ki jogát talán ezerekkel vásárolja meg, abból kidobatik? Semmi; mindezek megtérítésére legkisebb figyelem sínes forditva. És igy valóban talán nem erős, de gyenge szóval élek, ha mondom, hogy azon törvény, mely megfoszthatókká teszi őket mindentől, anélkül, hogy bármi kárpótlást is nyújtana, megfoszthatókká teszi őket oly módon, hogy a belsőséget megadja névleg, de a külsőség tekintetében a földesúr kegyelmére bizza: statáriumot állit fel, statáriumot a földbirtokos kezében a telepitvényes ellen. (Igaz !) Azt monda a t. képviselő ur, hogy ő azért is választja a miniszteri javaslatot: mert az nem alterálja a jövendőbeli megoldást, a mennyiben az a belsőséget megváltatja ugyan, de a többire nézve semmit sem szól. Ugyaü kérdem, ha az eszméket a magánjog és a tulajdonjog szempontjából tisztázni akarjuk, ha annálfogva a kedélyeket megnyugtatni akarjuk: lehet-e, szabad-e oly módon alkotni törvényt, hogy azt mondjuk: „Ezt most megalkottuk, de ha felmerül e különböző helyzet, tovább megyünk!" Epén azon czél, melyet maga elé kitűzött a t. ház: az eszmék tisztázása tévesztetnék el ily eljárással; mert semmi annyira az eszméket összezavarni és a kedélyeket felizgatni nem képes, mint ha ily módon ily feltevéssel alkotunk törvényt, azt mondván: „Csak mozogjatok és perlekedjetek, majd máskép intézkedünk esztendőre !" T. képviselőház! Tagadhatlan, hogy a „Salus rei pubricae" elvét tulságig feszíteni nem szabad ; de én azt gondolom, hogy akkor, midőn az ország egy nagy részében virágzó községek megmentéséről van szó: lehet azt annyira feszitni, mint akkor, midőn egy vasút építéséről van szó; mert én legalább elismerem ugyan a vasútépítés fontosságát, de nagyobb fontosságát ennél elismerni részemről képes nem vagyok. De eltekintve minden egyébtől, a „Salua rei publicae" elvének követelményei vannak és e követelmények abban állanak, hogy az ilynemű birtokjogi villongások ós izgalmak megszüntettessenek; abban állanak továbbá, hogy oly módon szüntettessenek meg — és ezt uraim! épen az állam érdeke mellett a földbirtokos osztály érdeke követeli — hogy a birtokjog szentségével ne ugy álljon az ország, hogy egynehánynak érdeke annak fenntartását és százezreké annak lerombolását követelje; hanem ugy állítsuk a dolgot az ország érdekében is, de ép azoknak, kik érdekeiket féltik, saját érdekében is, hogy azon érdek, mely e tekintetben övék: a nép százezreinek érdeke is legyen! Ha igy állíttatik a kérdés: nem félhető semmi communistieus mozgalom. De állitsukugy a kérdést, hogy a kévéseké legyen a „Minden" és a sokaké a „Semmi", e perczben hozhatunk törvényt, a milyet akarunk: de a jövendő számára a földbirtokot, nem hogy biztosítottuk, de sőt a legnagyobb veszélynek tettük ki. (Élénk helyeslés.) En tehát, t. ház, miután ugy látom, hogy az állam érdeke követeli, hogy virágzó községei oly állapotban maradjanak meg, hogy azok a községi teendőknek a közművelődés tekintetében és minden irányban megfelelhessenek és hogy ez elérethessék, követeli azt is, hogy a telepitvényes községek külsőséggel is elláttassanak, miután arról vagyok meggyőződve, hogy maguk az illetők, ha már azon alternatívát tennők nekik, hogy vagy kellő kárpótlást adva az illetőknek, kergessék el őket, és mi telepítsük le az állam pusztáira, két kézzel ragaszkodnának ahhoz, hogy ugyanily feltételek mellett náluk maradjanak, miután egészben véve azt tartom, hogy a földbirtok szentségéhez mentől több érdek kapcsoltassák, nem pedig azzal szembe helyeztessék; én szemben a miniszteri törvényjavaslattal részemről azon törvényjavaslatot, mely által ez elérhető: a központi bizottság törvényjavaslatát pártolom. (Hosszas éljenzés.) Paczolay János: T. ház! Epén az előttem szóló képviselő ur előadása győzött meg engem arról igen fényesen, hogy az előttünk fekvő két törvényjavaslat közül egyik sem fogadható el, mert egyike sem felel meg a kitűzött czélnak. Az első, és pedig a központi bizottságé nem felel meg azért: mert az minden előleges