Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-381

381. országos ülés november 16 1871. 3Q3 Valóan nemzeti és hazai körülményre is fölhívni: és ez az úgynevezett székely kivándorlás meg­gátlása és az úgynevezett csángó magyarok át­telepítésének kérdése, melyet a t. ház, mint tör­vényhozó testület előtt első vagyok bátor szóba hozni. (Halljuk!) Előre is bátor vagyok megjegyezni a neta­láni félreértések kikerülése végett, hogy itt tu­lajdonképen nem valami magyarizáló szempont­ról, hanem oly tősgyökeres magyar lakosok át­telepítéséről, illetőleg a nemzeti kormány és törvényhozó testület által azok érdekében ho­zandó intézkedésről van szó: kik több idők óta egy szomszéd idegen államban tartózkodnak. Nem czélom a t. ház figyelmét a székely kivándorlás okainak tüzetes fölfejtésével fárasz­tani ; elég legyen e részben röviden jelezni némely nevezetesebb eseteket, melyek alkalmul szolgál­tak több szórványos kivándorlási a. Ilyenek vol­tak a többi közt az 1764-belierőszakos fegyver föl­adása a székelységnek, midőn a határőrség be­hozatalával, a legdurvább katonai erőszak elől, kénytelen volt több család a szomszéd duna­fejedelemségbe menekülni. Később bekövetkezett az úgynevezett francziák elleni háború, mely elől szintén több család kimenekült; erre jött az 1815-iki devalvatió, mely vagyonilag számos csa­ládot tönkre tévén : kénytelenek voltak azok más hazát, s más keresetmódot keresni. Jött végül az 1817. évi ismeretes nagy éhínség, mely ismét számosokat, de mint mondám, mindig szórványo­san kénytelenített kimenekülni az egyesült Ro­mániába. De legnagyobb mérvet öltöttek ezen kiván­dorlások az utóbbi pár év tized alatt, midőn egyfelől a terület csekélysége, más felül a szé­kely népnek tulszaporasága, a kereset és jöve­delem forrás hiánya, s az ezekkel arányban nem álló adózási rendszer, mind okul szolgáltak, ós szol­gálnak mind a mai napig arra, hogy a székely föld­ről éven át 4—5 ezer lélek vándorol át a dunafeje­delemségbe, kiknek egy része ott megtelepedve s az ott találtató csángó-magyarokkal, mint rokonaik­kal egyesülve, földmüvelés, marha-tenyésztés és kereskedéssel magoknak jobb sorsot szerezni reménylenek. Az utolsó időkben, igaz, csekély Vagyonnal vissza is térnek egyes családok; de ez nem áll arányban a székelyek kivándorlásával. Ez a székely kivándorlás rövid története. A mi a csángó-magyarokat illeti, ezeknek története már sokkal messzebb megy vissza: egész szt. László királyig. Ezek mint ősi földet birták a Duna mentén a két fejedelemségben azon területeket és több magyar helységeket, melyeken már mint tős-gyökeres magyarok az ős időben megtelepittettek. Ezen csángó magyarok később részint nemzetisegök, részint nemzeti vallásuk miatt az idegen tiemi, illetőleg a romániai kor­mány részéről több zaklatásnak, üldözésnek levén kitéve: igyekeztek magukat lehetőleg részint az eléggé nem kárhoztatható olasz papi missió, részint más egyházi mesterkedések utján védeni az elsatnyitó és elnemzetlenitő befolyás elle­nében. E részben tehát kellő és czélravezető esz­közökről nem gondoskodhatván, azon jelenleg 60, 70 ezerre menő magyar elem, jelenleg teljesen kivan téve, nemcsak nemzetisége és vallása meg­semmisítésének; hanem egy idegen elembe való teljes beolvasztás, és igy önállóságuk feláldozása veszélyének is: ha csak a törvényhozás és nem­zeti kormány megmentésökre, illetőleg a magyar haza számára leendő megtartásukra a maga helyén, és idején szükséges lépéseket nem tesz. Uraim! sokkal fontosabb a> kérdés, sem hogy akár közönbösséggel, akár valamely pártszine­zetből kifolyó megvetéssel lehetne azt kisérni, s e tekintetben, fájdalom, eddig a magyar kormány részéről csak annyi történt, hogy ezelőtt pár évvel a belügyminiszter egy körrendeletet bocsá­tott ki, a székely leányok kivándorlásának meg­gátiása érdekében; hogy pedig ezen rendelet minő hatást és eredményt idézett elő: azt megítélhet­jük, ha egy futó pillantást vetünk az ott mű­ködő eonsulságok és starosták működésére, a kik mindent inkább Bécs örömére és Bécs kedvéért a magyar nemzet elnyomására és elsatnyitására tesznek, sem hogy akár az útlevéllel ellátott, akár el nem látott kivándorló magyarok nem­zetiségének és önállóságának megóvására töre­kednének. Ezen irányban a nemzeti kormány és hazai törvényhozás van hivatva első sorban lépése­ket tenni, még pedig: nézetem szerint, kellő te­rületről gondoskodván számukra; mert azon ellen­vetés, hogy a székely sikföldre nem akar jőni, csak erdők, vizek, folyók és legelők közelében telepedik le: nem áll, de ha állana is, mihelyt a törvény­hozás főleg akkor, midőn a magyar államkincs­tár birtokában nemcsak sikföld, hanem erdők is találtatnak, erre nézve törvénynyel intézkednék: bizonyosan inkább fognának a székelyek a haza földén, a haza közelében megtelepedni és mun­kásságokat itt hasznosítani, mint idegen földön, hol munkásságtik igen kevés sikerrel van koro­názva. A terület mellett e népnek még erkölcsi, vallási és nemzeti népoktatás érdekében adandó alkalomra volna szüksége. Erről bővebben ez alkalommal nem szólok; hanem föntartom jogomat, hogy midőn a közok­tatási minisztérium költségvetése tárgyalás alá fog kerülni: ezen keleti testvéreink nemzeti nép­nevelése kérdésében tüzetes indítványt tehessek. Ez alkalommal szorítkozom a napi-renden

Next

/
Thumbnails
Contents