Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-379

319, országos ülés november 11. ISTI. 285 azután nem gondol: előnyösebb lesz-e a drága pénzen instruált gazdaság? csakhogy megmeneküljön attól, kiről azt tartja, hogy az ő vagyonára ásítozik. Ez mind a két félre zsibbasztólag és károsan ható viszony Yagy helyzet meg fog szűnni akkor: hogy ha a törvényhozás a telepitvenyesek kérdését rendezi, és a telepitvenyesek jus quaesitumaikra nézve kielégítést nyernek: akkor azután a birtokos aggodalom nélkül fog nekik hoszonbért is adhatni. De ha nem is volna meg ezen jus quaesituma: még akkor is óhajtanám, hogy a telepitvenyesek egy része megváltás alá essék. Óhajtanám azért, mert szükségesnek tartom ezt arra, hogy a telepitvények fel ne bomoljanak. Elmondom az okokat: Engem a tapasztalás arra tanított meg, hogy a nép azon falvakban, melyekben bírói ítélettel már a külsőségtől elmozdittatott: nem akar megmaradni. Ezek azok, kik évek óta vándorolnak s maguknak helyet keresnek, a hol újból megtelepedhessenek. Hogy eddig el nem pusztultak : azt csak éppen azon reménynek lehet tulajdonítani, melyet a törvényhozásban vetettek. Nem állhat fenn nézetem szerint oly község, melyben még csak annyi földje se legyen az embernek, a hol haszon-marháját tarthatná, vagy a honnan, a mint magyarul mondani szokás, a ház számára teje, vaja legyen; mert a belsőségből nem lesz képes azt sem eltartani. Nem állhat fenn község ott, hol az embernek nincsen módja és alkalma, hogy ha a maga szorgalma által szerzett magának valamit: hogy azt ugyanazon községben be is fektethesse. Mindazon községekben tehát, hol csak belsőségeik volnának az embereknek, ha szerzett valamit, kénytelen volna felszedni sátorfáját s tovább állani, hogy magának egy hold földet szerezzen. Azt hiszem továbbá, hogy. napszámos zsellérek nem is volnának képesek oly községet alakítani, mely az uj községi törvény szerint az állami közigazgatás közvetítésének még a terheit is tartozik viselni. Még egy ok van és ez az : mert nem akarnám, hogy Torontálmegye 168 községéből 66 község, 70—80,000 lélek legyen, kik közt egyetlen egy se volna képesítve politikai jogok gyakorlására. (Simonyi Ernő közbeszól: Ez a fő! Derültség.) Es még csak egy ellenvetésre szabadjon észrevételt tennem, melyet e tárgy előterjesztésénél hallottam. Azt mondják, t. ház, hogy a főrendek nem fognak ezen törvénybe beleegyezni. Megvallom, t. ház: hogy én ezt nem akarom, nem merem hinni, sokkal nagyobb tisztelettel viseltetem a főrendek iránt, semhogy elhihetném azt. Ez, t. ház, az én felfogásom szerint más szavakkal éppen annyit tenne, mint hogy most esendes idők vannak, s ezért a főrendek ellenezni fognák e törvény létrejöttét; ha mozgalmas idők volnának, ha nem tartanák tanácsosnak a szóllást és ellenzést: akkor lehetne belőle törvény. Én ezt nem tudom azon tisztelettel megegyeztetni, melylyel a törvényhozás ama másik tényezője iránt viseltetni tartozom. A főrendek, t. ház, hazaszeretetöknek s áldozatkészségüknek másszor és igen sokszor fényes jeleit adták. Áldoztak, t. ház, és mostnem áldozatról, most adás-vevésről van szó, az érték teljes megfizetése mellett ; sőt, hogy ha arról van szó, hogy talán az áldozat nem áll egyensúlyban a haszonnal: azt vagyok bátor mondani, hogy a haszon a földtulajdonos részén van, mert meg vagyok győződve, hogy a mint ezen kérdés a törvényhozás által kielégitőleg meg íog oldatni a földnek értéke — legalább az én megyémben —• ötven százalékkal fog emelkedni. Egyébiránt, t. ház, a telepitvényes községek tulajdonosai arra, hogy ezen földek meg fognak a telepitvenyesek által váltatni: az államtól, a törvényhozástól már 1848-ban foglalót is kaptak, méltóztatnak tudni, hogy az úrbéri kárpótlásból kezelési költségek fejében egy hatod levonatott. Ezen költségek egy részét tették azon kiadások, melyek az úrbéri törvényhatóság gyakorlásával voltak egybekötve. Az 1848-ki törvényhozás a telepitvényes községek tulajdonairól ezen terhet minden kárpótlás nélkül levette, ós azért mondom, t. ház, hogy foglalót adott rá a törvényhozás, foglalót azon hallgatag kikötéssel, hogy majd elkövetkezik az idő, midőn ezen viszonyok is rendeztetni fognak. Én, t. ház, a központi bizottság javaslatát, mely az általam elérni óhajtott czélnak megfelel: átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, és a mennyiben nézeteim egy vagy más pontjától eltérnének, fenntartom magamnak azokat a részletes tárgjí-alás alkalmával előterjeszteni. [Elénk helyeslés.) Gonda László : T. ház! Feladatom jó részben rövidítve és könnyítve van a t. előttem szólóknak előadásuk által, s azért egy csakis mellékes, nem a lényegre tartozó körülményt kívánok a törvényhozás figyelmébe ajánlani. Miben sarkallik ezen telepitvényesekről szóló törvényjavaslat? ezen kérdésre semmi mást válaszolni nem lehet, mint azt, hogy 1848-ban; és ha kérdik miért éppen 1848-ban? felelet: mert akkor proclamáltatott a szabad föld és szabad polgár. Igaz ugyan, hogy ezen két kiadás ért törvényjavaslat még folyvást nem határozta el azon kérdést: vajon a telepitvenyesek ügye tisztán úrbéri természetü-e vagy sem? így például arra, mint a 809-dik törvényjavaslatnak 1-ső §-ában mondatik, hogy az úrbéri és azzal rokon viszo-