Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-376

876. országos ülés Botember 8, 1871. 227 szint teljesen megsemmisíttettek, részint oly lényeges változás alá vettettek, hogy az egésznek alapul vett elv illusoriussá vált. Poroszországban 1850. márezius havában egy Potzdamban kelt udvari rendelet azon, nézetem szerint, nagyon is silány indokolással, hogy ezt ausRüeksiehtderöffentliehe Sicherheit und Gemeinwohles cselekszi, a vadászat önálló gyakorlatát már csak 300 holddal biró földtulajdonosnak engedi meg. Ámde t. képviselőház, én épen ezen körülményt tartom aggasztónak, hogy azon körökben, melyek hivatva vannak arra, hogy a magyar törvényhozás által feldolgozandó anyagot előkészítsék és a javaslatokat bemutassák: oly szellem uralkodik, a mely ily kietlen és mondhatnám a reactiónárius időknek alkotásait és példáját tartja utánzandónak. Én részemről megvallom: aggasztónak tartom azt, annál is inkább, mert ezen irányzatot nemcsak a vadászati törvényben találom fel, hanem ennek estek áldozatául alkotmányos életünk védbástyái a törvényhatóságok, ezáltal lettek sugalmazva a virilis szavazatot és ennek érvényesítése fog megkísértetni a választási törvénynek revisiójakor. Hogy a franczia törvényhozás által proclamált azon elvet, hogy a vadászati jog a földbirtok tartozékát képezi, ezen törvényjavaslat szerzője is beismeri: az kitűnik abból, hogy annak mindjárt az l-ső§-ban kifejezést ad. De kérdem: nem épen oly természetes kifolyás i a tulajdon jog fogalmának az is, a mit a franczia törvényhozás az általam idézett törvényben szintén kimondott, hogy t. i. a tulajdon e tartozékának kizárólagos használata a birtok nagyságára való tekintet nélkül, minden körülmények közt egyedül a földtulajdonost illeti; mégis már mindjárt a 2-ik §-ban az mondatik, hogy a birtok ezen tartozékának személyes használatára a tulajdonos csak azon esetben van jogosítva, ha az egy tagban vagy egymással összefüggő részletekben legalább 1600Q ölével számított 100 holdnyi terütet képez. En gonddal tanulmányoztam ezen törvényjavaslatot, hogy kinyomozzam, mik lehetnek azon okok, melyek a tulajdon szabad használatának ily korlátozását indokolnák: de megvallom ilyeneket nem találok. Tisztelt barátom Wirkner Lajos ur a túlsó oldalról súlyt fektet különösen a nemzetgazdászati tekintetre; én azonban azt ilyennek el nem fogadhatom: azért, mert ha figyelembe veszem azt, hogy Csehország, a hol pedig a vadászat az egész continensünkön a leggazdagabb és pedig a leggazdagabb nemcsak azért, mert ott a tilalmak a feudális időtől kezdve napjainkig a legnagyobb szigorral fenntartattak, hanem leggazdagabb egyszersmind azért is, mert ott a vadnak tenyészete okszerűen és a nagy birtokosok részéről hozott tömérdek áldozatokkal mesterségesen előmozdittatott, és hogy ezen ország egész területén az összes vadak az 1861. évi vadászati idény alatt 789.227frtotés 70V*krt, az 1861 — 62-ki években pedig már csak 749,046 irtot és 65 krt jövedelmeztek, a mi kitűnik azon statistikai kimutatásokból, a melyek évente rendesen a sehusz-liszták után összeállittatnak. Még azon esetben sem tulajdoníthatnék a vadászatnak e tekintetben nagy fontosságot, ha helyet adnék azon feltevésnek, hogy magoknak ezen vadaknak fenntartására semmi olyan uem fordíttatott, a mi különben értékesíthető; sőt még azon esetben sem, ha megengedném, hogy ezen vadak soha semmi kárt nem tettek volna, mert ha én ezen összegeket holdak szerint reducalom Csehországra, melynek 956• mértföldnyi területe van: azon eredmény tűnik ki, hogy egy catastralis holdra a vadászat nyers jövedelme 8 osztrák krajczárt tett. Már kérdem ily eredmények indokolhatják-e azt, hogy mi a tulajdon korlátolásába bele bocsátkozzunk ? Én megvallom: azt nem fogadhatom el. De kétségessé teszi előttem azon körülmény is, hogy bár nagyon sokan voltak azok, kik a vadászattal, mint szaktudományával irodalmilag foglalkoztak, az első vadászati iró Ariustól kezdve Ujfalvy Sándorig soha sem állítottak egyebet, mint azt, hogy a mérsékelt vadállomány okszerű mezőgazdászat mellett fennállhat, és összeegyeztethető; azt azonban, hogy azon mezei gazdaságnak nemzetgazdászati szempontból kiegészítését képezze: még e bátor vadászok sem vitatták, s igy neKem még kevesebbet kell reá súlyt fektetnem. Wirkner t. barátom arra is súlyt fektetett, hogy a kényszeritett bérrendszer mellett az egyes kisebb birtokosoknak némi jövedelem biztosíttatik. Bocsásson meg, de ha soha ós sehol nem látta szükségét a törvényhozás annak, hogy a magán birtok jövedelmeztetése tekintetéből gyámkodjék, ha pl. soha és sehol nem kényszeritette a tulajdonost arra, hogy földjét parlagon heverni ne engedje, hanem elegendőnek tartotta erre az illetőnek saját jól felfogott érdekét: akkor ily jelentéktelen tárgyban mint a vadászat, melynek haszna legalább is kétes, még inkább elegendőnek kell azt tartanunk. (Helyeslés.) Politialis tekintetből megvallom szintén igen ferde felfogásnak tekintem, legalább ugy vagyok meggyőződve, hogy ez az igazságügyminiszteriumnak nem lehetett szándoka, hogy közrendészetüüket habár részben is a vadászati törvények által akarja szabályozni. Én tehát megvallom, hogy a törvényjavaslatban nem látok egyebet, mint azt, hogy azon megszorítások által, melyekkel a vadak tenyésztése előmozdittatni czéloztatik, magát a vadászatot ezen különben szép, úrias szenvedélyt és