Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-372

873. országos ülés október 30, 1871. 178 inkább, mert én legalább azt hiszem és attól tartok, hogy ha szintén maga a miniszter-krizis rövid idő alatt befejeztetik is, mégis a válság nem fog oly könnyen befejeztethetni, ez hosszú küzdelemnek első phazisa, és attól kell tartani, hogy amik eddig Ausztriában minket érdeklőleg is történtek: még csak kezdetét képezik az ezután történendők hosszú sorának, és az ily válság természeténél fogva az, a ki két fél közt mint egy közbiró föllép, rendesen oly helyzetbe jővén, hogy egyszer az egyiknek másszor a másiknak ad igazat, egyszer az egyiket másszor, a másikat kénytelen megsérteni, a végeredmény bármi legyen Ausztriára nézve : ránk nézve az lesz, hogy nemcsak az egyik félnek barátságát fogjuk meg nem nyerni a másik fél gyűlölete árán, de mind kettőt ellenségeinkké tesszük. (Helyeslés bal felől) Én t. ház nem képzelem, hogy legyen valaki, a ki helyesnek tartsa, hogy Magyarország alkotmányos életének folytonosságára Ausztria belügyi változásai döntő befolyással bírjanak, és nem hiszem, hogy valaki azon ejmemer dicsőségért, hogy ime a magyar kormány dönt, még Ausztriát illetőleg is, ki akarja tenni Magyarországot annak, hogy másik eshetőségben osztrák miniszter döntsön Magyarországot illetőleg. Én nem hiszem, hogy legyen valaki, a ki rosznak, veszélyesnek ne tartaná ránk nézve azt, hogy Ausztria népeinek gyűlölete mi ellenünk ingereltetik fel. Ha pedig veszélyesnek tartjuk, és ha, miként ez ma már alig tagadható, a jelen alapon a dolgok logikája kényszeritette a kormányt oda, hogy azt tegye, a mit tett: akkor nincs más mód, ha a veszélyeket elhárítani akarjuk, mint hogy gondoskodni kell arról , hogy azon helyzet, melynek következtében ezen veszélyek felidéztettek, megváltoztassék. (Helyeslés lál felől.) Ezen czél az, a melynek érdekében én ma az igen tisztelt miniszterelnök úrhoz interpeliátiót intézni akarok. Mielőtt azonban a t. ház engedelmével interpellátiómat felolvasnám, csak is egyet kívánok határozottan megjegyezni, és ez egy az, hogy én, midőn a beavatkozást a magyar kormány részéről bajnak, rosznak, veszélyesnek tartom, egyátalában nem az irány fölött akarok itélni. melyben a beavatkozás történt. Történt volna a beavatkozás épen az ellenkező irányban, épen ugy bajnak, rosznak és veszélyesnek tartanám, mint a hogy most rosznak, veszélyesnek tartom. (Élénk helyeslés bal felől.) Nem minket illet itélni a fölött, a cseh declaransoknak vagy" az osztrák németeknek van-e igazuk', nekünk azon kell lenni, hogy saját belügyeiket ők magok intézhessék a nélkül, hogy a mi érdekeink érintetnének, és a nélkül, hogy mi kénytelenek lennénk a köz-biró szerepét magunkra vállalni. Nem az irány fölött ítélek tehát, mert a felett véleményt mondani sem tartom magamat hivatva; elitélem azonban a beavatkozást most épen ugy, a mint elitélném, ha ellenkező irányban történt volna, mert magában a beavatkozás tényében fekszik Magyarországra nézve a veszély. (Élénk helyeslés bal felől.) Ennek kijelentése után bátor leszek interpellátiómat felolvasni. (Olvassa.j Interpellátio a miniszterelnök úrhoz. Magyarországra nézve nem lehet közönyös az, mint az ő felsége többi országai és tartományaiban lefolyt és még most is folyamatban levő események is bebizonyították, hogy önállásának és beikormányának kérdése, az azon országok és tartományokban felmerülő törekvések és változások által veszélyeztetik, kétségessé tétethetik, és viszonyainak és kormányának változása is az azon állam belügyeit illetőleg történtek által idéztetik elő ; Dem lehet közömbös, hogy oly viszonyok állhatnak elő, a melyek között a magyar kormány, mint ilyen, hivatalosan részt vesz egy más állam belügyeinek elintézésében ; nem, mert midőn ezt teszi: előkészíti az utat arra, hogy amaz állam kormánya, adott alkalommal, épen ugy jogot követeljen magának a mi belügyeinkbe avatkozni; nem, mert a beavatkozás, mint a jelen példa is mutatja : előidézi azt, hogy az ama belbonyodalmakban sértett, vagy ki nem elégített érdekek gyűlölete, mindenek fölött Magyarország ellen irányul; az pedig méltó nyughatatlanságot szül, hogy a felmerülhető eseményekkel szemben, nincs az országnak olyan helyzete és olyan ereje, a mely az ezen másik államban lehető vagy jövőben előálható válság által nem érintetvén, a magyar államnak és a magyar trónnak minden esetben biztos támaszául és védelméül szolgálhatna. Ily körülmények közt kérdezem a t. miniszterelnök urat: hiszi-e hogy a most fennálló közjogi alapon Magyarország alkotmányos életének folytonossága az ö felsége másik államában történtek ellenében biztositható ? Hiszi-e, hogy az ő febége többi országai és tartományaiban el nem tagadható izgalom és átalakulási forrongás káros következményei elháríthatok hazánktól akkor: midőn a magyar kormány beavatkozása egy felől előzményül vétethetik a mi ügyeinkben beavatkozásnak, és másfelől ellenségévé lévén hazánknak, hol az egyik, hol a másik rész arra ingerli az elégedetleneket, hogy ellenünk mint legveszélyesebb ellenségük ellen törekedjenek mindenek előtt? Nem hiszi-e inkább, hogy itt lenne az ideje a personal unió alapjára visszaállván, lehetővé tenni, hogy ő felsége másik államának belváltozásai miatt, saját alkotmányos