Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-368
S68. országos ülés szeptember 26, 1871. 163 Törvény tehát van. Már most, t. ház, én a kormány állását e tekintetben ugy fogom fel: a magyar törvények szerint a magyar király az egyháznak fópatronusa, főkegyura. Ezen főkegyúri jog szerint vannak jogai, de vannak kötelességei is; ugy ezen jogait, mint kötelességeit alkotmányos kormányforma szerint egy miniszter ellenjegyzése és felelőssége mellett gyakorolja. E szerint tehát minden visszaélés és minden mulasztás e joggyakorlatot illetőleg, felelőséggel jár, s azon törvény alá esik, mely a miniszteri felelősséget elrendeli. A királynak, mint főkegyurnak kötelessége az I790|91-iki XXIII. törvényczikk szerint: „Majestas sacratissima, ut supremus ecclesiarum patrónus, ecclesias Dei in suis juribus conservabit et fundationes cujuscuűque uominis ad mentem fnndatorum administrari faciet." E szerint a királynak mint főkegyurnak kötelessége az egyház bármiféle alapitványait, minden néven nevezendő alapitványait az alapitók intézkedése és azok intentiója szerint kezeltetni és az általuk kijelölt czéiokra fordíttatni. Kérdem, t. ház, ha vajon a kath. egyház alapitványai szólhatnak-e oly hitre, mely csak a múlt évben keletkezett 1 Szólhatnak-e oly hitre, mely oly tanokat állit fel, milyenek a keresztény vallások egyikében sem léteznek, mely az ember és Isten közt közép lényeket állit föl? Ilyenek eddig semmiféle keresztény vallásban nem, hanem igenis a régi pogány vallásokból ismeretesek. Ez, t. ház, nem lehetett azok intentiója, kik a magyar egyház alapitványait tették. Ez alapítványokat tehát az előbbi híveknek, azon kath. híveknek, kik a régi vallás mellett megmaradtak : megtartani, a királynak mint az egyház fökegyurának kötelessége. Miután tehát a kormány e részben az egész eljárás által sem a kath. vallás híveinek érdekeit, sem a királyi rendeleteknek, sem a királyi jogoknak, sem a kormánynak, sem a törvénynek, sem általában az államnak tekintélyét fön nem tartotta: én a miniszter ur válaszával megelégedve nem lehetek. [Helyeslés bal felől.) Azon eljárás, t. ház, melyet a fehérvári püspök irányában követett, megvallom, hogy többet ne mondjak, a kormánynak tehetetlenségét mutatja ki inkább, s megmutatja azt, hogy képtelen a magyar állam tekintélyét, a törvények méltóságát fenntartani : annálfogva én ezen kérdés tárgyalását kívánom. (Helyeslés a hal oldalon.) Elnök: Tudomásul veszi a t. ház a miniszter ur feleletét? (Tudomásul! Nem!) Méltóztassanak azok, kik tudomásul veszik, felállani. (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi. (Ellenmondás. Föíh'áltás: Ellenpróba!) Méltóztassanak azok, kik nem veszik tudomásul, felállani. (Megtörténik. A jegyzők összeszámítják a szavasókat.) A feleletet tudomásul veszi 66 szavazat, nem veszi tudomásul 55 szavazat. E szerint helyesen mondtam ki a többséget. Patay István: Tisztelt ház! Pauler miniszter ur ma tartott beszédének kezdetén oly nvilvánitást tett, melvet a házban hallgatással mellőzni nem 6 szabad. O azt monda, hogy az interpellátiók mind ez ideig vele hivatalosan nem voltak közölve. Ez engem megdöbbentett, először azért, mert igy minden interpellátióra a feleletet ad graecas calendas lehet elodázni. Másodszor azért, mert itt hivatalos kötelesség mulasztása történt, a mi felett, mikor ez itt a házban nyilvánossá lesz, roszalást kimondani kötelességünk. Hogy ezt tehessük azon kérdést intézem a ház t. elnökéhez, miért történt e hiba ? és ha hiba történt, ki által történt ? (Nevetés, Pauler Tivadar szólani akar.) Elnök: Hozzám lévén intézve az interpellátió, köteles vagyok én válaszolni. Tökéletesen igaza van a miniszter urnák, ha azt állítja, hogy forma szerint jegyzőkönyvi kivonat mellett boríték alatt nem küldettek be hozzá az interpellatiók; de mindjárt más nap küldetett meg neki a hiteles másolat Széll Kálmán jegyző aláírásával, az illető irodatisztet pedig, ki a forma hibát elkövette: máris megfeddettem. Csernatony Lajos: Kötelességemnek tartom pár szóval nyilatkozni, miután én voltam bátor kérdést intézni, a melyre ma a felelet rögtön megadatott az által, hogy a miniszter az interpellátiókra felelt. Ezt illetőleg, nekem semmi ' észrevételem nem volna, annyival kevésbbé, mert a miniszter ur által adott felelet nagyrészóvel tökéletesen ki lettem elégítve, és ezt a magam részéről hajlandó lettem volna tudomásul venni; a másik részre nézve ugyan nem. Engedelmet kérek, hogy két észrevételt tehessek. A miniszter ur, ugy látszik, hogy az interpellátiókra adandó válaszával készen volt régen, mit bizonyított az, hogy minden aeták kezében voltak, és, hogy mindenre részletesen megfelelt. így lévén az én felfogásom szerint a dolog : én azt egy kissé különös eljárásnak tartom, hogy az interpellátiókra, melyekre a válasz zsebében van, egyik napról a másikra halasztatik annak elmondása, mintha váratnék az alkalom, hogy ne kelljen nyilatkozni, hogy elmúljék azon néhány nap, a meddig még együtt leszünk, ugy, hogy ha nem bolygattatik a tárgy : későbben kényelmesebb lesz választ adni. 21*
