Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-368

868. országos ölés szeptember 26. 1871. 155 Ezen póttanfolyamok az idén is megtartattak és pedig 39 helyen a kivánt sikerrel, a mennyiben majd nem mindenütt nagy számú tanitó vett részt: és azokra száztizennyolezezer forintot költöttünk eddig ez idén. Ezen tanfolyamra hittak fel a tanfelügyelők a görög-keleti tanítókat is, és mint a püspök urnák kijelentettem, ebben nemcsak törvényszegést nem látok, hanem tökéletesen helyeslem a tanfelügyelők eljárását, kik a püspökkel tudatták, hogy az állam alkalmat akar nyújtani azon tanítóknak, a kik hiányos képzetségüek ismereteik öregbítésére, habár ^ezen tanfolyamra nem volnának is kötelezve. Es miután azt tapasztaltam, hogy a karánsebesi püspök ur ezt autonomicus hatásköre megsértésének veszi : csakis sajnálatomat fejezhettem ki és a felelősséget mindazon káros következményekért, melyek abból, hogy nem használták a kínálkozó alkalmat, közvetlenül a tanítókra, közvetve pedig saját híveire háromolni fognak, reáháritom. (Élénk helyeslés.) Itt tehát — hogy még egyszer ismételjem — nem volt azon kötelező póttaníolyamról szó, melyre a tanítókat szorítani lehet. Ha vajon az aradi püspök ur hasonló intézkedéseket tett-e t arról tudomásom nincs; de azt tudom, hogy más latin és görög szertartású püspökök ezen póttanfolyamot örömmel fogadták ; többen meghagyták a tanítóknak, hogy abban részt vegyenek, mások pedig helyiségek kirendelése által rokonszenvük, részvétüknek kifejezést adtak. Miként indokolom azon intézkedésemet, melynél fogva a községeknek megtiltottam, hogy a tanítók fizetésének minimumát felébb ne emeljék ? ezen kérdésre azt kell felelnem, hogy azt, ha tettem volna, semmikép sem indokolhatnám. (Derültség és helyeslés.) Nem indokolhatnám pedig semmikép azért, mert nekem és az összes minisztériumnak legnagyobb örömére szolgál, ha a községi tanítók fizetését felébb emelik. Minden alkalmat megragadunk arra, hogy a tanítók érdemeinek elismerése és azon igazságtalanságok orvoslása által, melyeket a községek részéről gyakran tapasztalni kénytelenek : segélyezések, kitüntetések által nehéz és fáradalmas állásukat emeljük és igy ezáltal közvetve a népoktatás felvirágzására hassunk. (Helyeslés.) Azt tehát egyátalában nem indokolhatnám, de nem is történt. Egészen más valami van a dologban, t. i. a népoktatási törvény 43. §-a azt mondja: hogy azon községek, melyek a törvény értelmében iskoláik felállítására és fentartására saját erőikből képtelenek: az állam segélyét vehetik igénybe. Ezen államsegélynek miképeni kiszolgáltatása iránt a pénzügyi bizottság már tavaly külön törvényt lótott szükségesneks oda utasította a közoktatásügyi minisztert, hogy egyetértve a pénzügyi miniszterrel, annak javaslatát tegye a ház asztalára. Én eziránti nézeteimet már kollegámmal közlöttem is, s ezen országgyűlés alatt a törvényjavaslatot a ház elé fogjuk terjeszteni. Mig azonban ez megtörténik, szükségessé vált bizonyos elveket a segélyek kirendelése körül megállapittatni azért, hogy a költségvetés selíőleg elkészülve, beterjesztethessék, azért, hogy a fedezetnek szüksége iránt, a tárgyalások kellőleg megindittathassanak. A. számvevőség tehát eziránt javaslatot terjesztett a minisztérium elé, melyben az is foglaltatik, hogy oly községek, melyek az állam segélyét igénybe veszik: költségvetéseikben a tanítói fizetés minimumát vegyék föl és pedig azért, hogy miután a törvény azt mondja, hogy oly községek nyerjenek államsegélyt, melyek saját erejökből iskoláikat a törvény követelménye szerint fenn nem tarthatják, melyek nem képesek arra, hogy legalább azt teljesítsék, a mit a törvénj' tőlük megkíván : tudjuk és határozottan megállapíthassuk, vajon a község többet nem költ-e, mint menynyit a törvény szükségkép az iskolára megszabott. Ezt azért kell tenni, mert számosak a községek, melyek még a minimumot sem fedezhetik. Ha tehát más községek magasabb igényei minden tekintet és kivétel nélkül kielégíttetnének : amazok szükségkép a segélytől annak határozott összege miatt elesnének. És igy az egyes községeknek, ugy szólván, hatalmukban állana még az államsegélynek mérvét is meghatározni azáltal, hogy a fizetéseket magasabbra emelik s ekként kimerítvén az államnak segélyezésre szánt összegeit, a szegényebb községeket megfosztanák azon segélytől, mely leginkább azokat illeti. Nem tagadom,nem tagadhatom, hogy ezen minimalis fizetési összegek, mint azokat a törvény meghatározta, sok helyütt elégtelenek. Talán kívánatos lett volna bizonyos scalát megállapítani, tekintve a helybeli viszonyokat, tekintve a helyet, népességet. Nem történt. De a tapasztalás azt mutatja, hogy leginkább ott elégtelen a minimalis fizetés, hol vagy a hely központi fekvésénél, vagy élénkebb forgalmánál , vagy a föld rendkívüli termékenységénél s igy a lakosok vagyonosságánál fogva az élelmi czikkek árai emelkednek. Ily körülmények közt vagyonosabb községektől csakugyan méltán megkívánhatjuk, hogy ha nem is a közművelődés érdekében, de saját gyermekeik iránti tekintetből, emeljék föl a tanítók fizetését anélkül, hogy az állam segélyét igénybe vegyék. Mert ha azt teszik, elvonják azon ezer meg ezer szegényebb közsé20*