Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-365
126 365. országos ülés szeptember 28. 1871. ügyminiszternek nem volna szabad kölesönt felvenni és szerződóst kötni, mielőtt a ház a kölesönt meg nem szavazta. Én azt hiszem, t. ház, hogy valamint minden más kérdésben, valamint minden más kormányi üzletben, ugy itt is semmiképen nem ártana a verseny, a nyilvánosság ; és ha akölcs ön meg van szavazva : akkor hihetőleg több oldalról fognak ajánlatok tétetni a kormánynak és a kormány nem lesz arra kényszerítve, hogy csak egy eonsortiummal lépjen szerződésre. Meglehet, hogy a kormány a legjobbra talált, de mindenekelőtt hozzá kell szoknia a kormánynak ahoz, hogy csak akkor intézkedjék a kölcsön elhelyezése iránt, mikor az meg lesz szavazva. Egyébiránt bizonyos vagyok abban, hogy azon consortium, mely a kormánynyal a kölcsön megszavazása előtt szerződött, ha a kölcsön valamivel későbben szavaztatik meg : akkor sem vonja viszsza magát. De azt mondják, mit használt volna a verseny, a nyilvánosság, mikor a kormány ugy is már a legjobb feltételek alatt kapta meg a kölesönt. Felelt erre már Péchy Tamás t. barátom; én szintén azt hiszem, hogy, fájdalom, semmiképen nem lehet összehasonlítani a mi helyzetünket Francziaország, Belgium vagy Anglia helyzetével. Ez egészen helyes; de mégis azt gondolom, midőn az ország vállaira uj terheket rakunk, akkor szükséges, hogy az ország legalább ismerje jól és pontosan ezen terhek kiterjedését és valóságát. Azt hirlik a lapokban két, három hónap óta, hogy 5°j 0-es kölcsönt veszünk fel s hogy ez igen olcsó. Ha közelebbről vizsgáljuk meg a dolgot, azt látjuk, hogy a pénz, melyet az előttünk fekvő szerződés szerint felvennénk ,körülbelül 8°j 0-ba kerül. Minden 5°j 0-ot hozó százforintos kötvényért a szerződő fél ad nekünk csak 73 3 | 4 frtot, a mi már 6 3 | 4 °| 0-nyi kamatozást tesz; hozzá jön még az amortisatio, mely ma más országokban csak ritkán alkalmaztatik. Nem mondom, hogy rósz az amortisatio, nagyon óhajtom; de mégis számításba kell hozni. A mostani kölcsönt 32 év alatt fogjuk törleszteni. Ha 32 év alatt sorsolás utján vagy máskép törlesztjük a kölcsönt : ez annyit tesz, hogy átlagosan mindenkinek visszafizetjük a kölcsön adott pénzt 16 év alatt. {Ellenmondás.) Ez az átlag, ha 32 évről van szó. Egyik az első, másik a 20-ik, 3-ik a 30-ik évben kapja vissza a pénzt; az átlag 16 év. Midőn átlagosan 16 év múlva visszaadunk neki 100 forintot az általa adott 73 és 3 | 4 forintért; ez a tökében 26 1 !* forintnyi különbséget tesz. Ezt felosztva 16 évre szintén legalább egy és l 4 perczentet tesz, ós igy összesen 8 perczent. Ez az általános, a pénzvilágban szokott számítás, mikor törlesztési felülfizetés van szóban. Nem akarom állítani, hogy mostani helyzetünkben, Magyarország pénzügyi viszonyai közt, e pénz nagyon drága volna. Sajnos, hogy Magyarország talán sokkal olcsóbban semmiképen nem kaphatna kölcsönt. De azt gondolom, hogy 8 perczentes pénzt nagyon olcsónak semmiképen nem lehet mondani, még Magyarországban sem; semmikópen nem lehet mondani olyan olcsónak, hogy az alkotmányosság ellen el kellene fogadni a pénzt minden formák ellenére is. Felhozatott jogosan az is, hogy lesz talán kamatveszteség azáltal, hogy mi több pénzt veszünk fel, mint a mennyire a jövő évben szükségünk lesz. Erre a nagyon tisztelt pénzügyi bizottság előadója azt mondta, és a nagyon tisztelt pénzügyér ur is tegnap szintén e szellemben nyilatkozott, hogy igaz, odaadjuk a 8%-os pénzt talán 3 — 4 vagy 5 perczentért valamely pénzintézetnek ; de ezen intézet átszolgálja a kereskedelemnek és iparnak és igy sajátképen az országnak nincsen vesztesége. Szabadjon erre azt felelnem, hogy én semmiképen nem fogadhatom el ezen thesist, hogy midőn egy intézet, egy nagy intézet a kormánytól 5—6 százalék mellett kapja a pénzt, s átadja a kereskedelemnek és iparnak 10 száztóli kamat mellett, hogy ezt jótéteménynek nem nézhetem, hogy ezáltal nagy hasznot semmiképen nem hajt az országnak. Azt hiszem, hogy a kormány sokkal jobban jár, ha ő nem fizet 8 százalékot s a kereskedelem és ipar nem lesz kényszerítve, bizonyos bankoknak 10°| 0-ot fizetni ugyanazon pénzért. Bátor vagyok a t. ház becses figyelmét kikérni még csak egy észrevételemre. Én megvallom, hogy nem találom helyesnek átalában, hogy a pénzügyér ur az országgyűlés elébe terjeszti a szerződést, vagy már kötött kölcsönt. Nézetem szerint a szerződés, bármily formában, nem parlament elébe való dolog. A parlament szavazza meg a kölcsönt, de a pénzügyér urat illeti azután ezen határozatnak kivitele, ki olyan szerződést csinál, amilyen neki tetszik. Ez okból részéről szerződést nem látok itt, hanem csak törvényjavaslatot és oly törvényjavaslatot, mely átalános deficit fedezésére szorítkozik, és minthogy a deficitről lelkiismeretesen nem lehet szólani, míg a budget és ezen tőrvényjavaslat a különvéleménynyel nem tárgyaltatik : a kölesön elnapolására szavazok a budget tárgyalásáig. Mondtam már, tisztelt ház, hogy a deficitet s a kölcsönnek szükségét nem tagadom; de épen mivel fájdalom évről évre deficitünk lesz, mivel fájdalom a kölesön most szükséges és hihetőleg ujabb kölcsönre nemsokára megint lesz szükségünk : épen azért azt gondolom, hogy annál szorosabb kötelessé-
