Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-350

354 350. országos ülés május 26 1871 ják a rablókat, reklamálják a zsiványokat: ez csakugyan megszégyenítő. (Ugy van a szélső bal oldal felől.) Én t. ház, nem fogom azon indítványt tenni, hogy bizottság küldessék ki, mert tudom, bár sajnos, hogy nem fogadtatnék, el ezen indítvány ; hanem csak arra kérem a képviselő urakat, hogy legyenek vigyázók, mert a mily nagy munkával megnyertük ezen parlamentalismust, és az alkotmányt: épen oly könnyedén el fogjuk veszteni azt, ha ugy járunk el, hogy szavazunk, a mint nekünk tetszik, a nélkül, hogy megvizsgálnék komolyan az ügyet. Én ezeknél fogva t. ház, mindaddig, mig nekem megnyugtató felvilágosítás nem adatik ezen ügyben : nem szavazom meg a kórt póthitelt. (Helyeslés a szélső bal felől.) Tisza Kálmán: T. ház! Nekem egyátalában nem szándékom sem a királyi biztosi eljárást védeni, sem mindazokra, melyek itt felhozattak, felelni; de miután itt mintegy lelkiismeretbeli dolognak mondatott a ház, a törvényhozás előtt: az, ha a királyi biztosság költségei ez esetben megszavaztatnak, miután én meggyőződésem szerint ezen költségeket megszavazom, igen röviden indokolni akarom azon álláspontot, melynélfogva ezt teszem. (Halljuk!) Legelőször megjegyzem azt, mert ez is említve volt, hogy én magam is sokkal helyesebbnek tartanám, ha oly esetekben, midőn rendkívüli eszközökhöz kell nyúlni, nem királyi biztosról, hanem kormánybiztosról volna szó, mert utoljára én azt hiszem, hogy éppen ugy a fejedelmi méltóságnak, mint a felelős kormányzat eszméjének sokkal inkább megfelel a kormánybiztosi, mint a királyi biztosi nevezet. (Bal felől helyeslés.) Különben tökéletesen igaz az, hogy szomorú dolog, midőn rendkívüli eszközökhöz kell a személyes vagyonbátorság helyreállítására nyúlni; de ha az eset előfordul, ha egyszer meggyőződöm róla, hogy a személy- és vagyonbátorság oly mértékben van megingatva, hogy annak helyreállítására a biztosi eljárás szükséges: én, mint ellenzéki ember, nem azt tartom feladatomnak, hogy mindenesetben ellenezzem ezen eljárás behozatalát, de sőt őszintén megmondom, hogy bármikor győződjem meg arról, hogy egyik vagy másik vidéken ily biztosi eljárás a vagyon- és személyes biztonság érdekében szükséges lenne, ha a kormány elmulasztja ezen eljárás elrendelését: meg fogom támadni mint mulasztásban vétkest. (Átalános helyeslés.) így tehát a kérdés csak az: van-e a biztosra szükség? Azt, hogy midőn feállittatott, volt reá szükség : körülbelül mindenki elismeri. A kérdés tehát ma, a mint a do]gok állanak, csak az lehet: van-e vagy nincs-e ezen eljárásra most szükség? En legalább részemről, a mennyire ily bonyolult bűnügyi tárgyalások természetét ismerem: erre nézve azt hiszem, hogy ha ma, midőn az eddig kétségbe nem vont adatok szerint, még 600, vagy talán 1000 a megindított vizsgálatok kapcsában kihallgatandó egyénről van szó, ha eltöröltetik azon orgánum, mely által a nyomok felfödöztettek, mely az egésznek szálait egyedül tarthatja kezében, mert a mely perczben nyilvánosságra hozatnék azok összefüggése, vége lenne mindennek : — az annyit tenne, mint az eddig elért eredményeket, határozottan koczkára tenni. En tehát azt hiszem, hogy épen azért, hogy a megindított vizsgálatok befejeztessenek, a királyi biztosságra határozottan szükség van. Itt némelyek dicsérőleg, mások megrovólag beszéltek a királyi biztos eljárásáról. Én részemről sem egyiket, sem másikat a magam részéről tenni nem akarom ; megjegyzem azonban, hogy ha igazak azok, melyek részint Majoros, részint Babes képviselő ur által a torturára nézve felhozattak : akkor igenis én is azt tartom, hogy a ki azokat elkövettette, az többé ezen fontos tiszttel meg nem bizható. Azonban, midőn ezt tartom, engedjenek meg a t. képviselő urak, a kik ezt mondották, az egyik képviselő ur, hogy saját szemeivel látta, a másik épen most Babes képviselő ur, hogy talán márcziusban gondolom szerint szerzett tudomástarról, megnevezvén egyéneket is, hogykövettetett el rajtok ily tortura — engedjenek meg, — hogy csodálkozzam, hogy ők, mint a kiket azon szerintem is helyes meggyőződés vezet, hogy a tortura alkalmazása az országot meggyalázza, a kik emberbaráti nemes érzületüknél fogva attól elszörnyednek: engedjenek meg, mondom, hogy csodálkozzam, hogy azoknak előhozásával a mai napig vártak, a helyett, hogy követelték volna a minisztertől az ily egyének megnevezésével való eseteknek szigorú megvizsgálását. Én legalább biztosithatom, hogy ha nekem volna, vagy lesz ilyenről tudomásom : én nem fogom a biztosi költségek megszavazásának perczét bevárni, hanem rögtön fogok intézkedést követelni a kormánytól, mert nem szabad megengedni, hogy ezen kínzások tovább is folytatta ssanak. Ha azonban, — mit nem akarok hinni — bebizonyíttatnak az ily visszaélések, meggyőződésem szerint: mégis nem az következik belőle, hogy az intézmény költségét nem kell megszavazni, hanem az, hogy az intézménytől azt, a ki hatáskörével visszaélt, roszat tett : el kell távolítani. Mert azt mondja Babes képviselő ur, és többen is mondották, r hogy ők nem tudják, hogy mind az igaz-e ? En még kevésbbé tudom annyival inkább, mert a mire előttem szólott képviselő ur nagy siílyt fektetett: az anonym levelekre én semmi súlyt nem fektetek; mondom