Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-350

350 350. országos ülés május 26. 1SJ1. azon gyanú alá vetni, melylyel talán némelyek a másikat akarnák sújtani. És ez mit mond? Ezeket mondja: „Wir beurtheilen die Thátigkeit des königlichen Comissars nach derén Erfolgen und diese sind befriedigend, wenn wir aueh nicht dafür blind sind, dass die Zustánde der Untersuchungshaft und der Gefangenhaltung in Szegedin, manches zu wünschen übrig lassen, was man vom modernen Rechts- und CulturStandpunkte zu fordern allerdings berechtigt wáre." Tehát még ezen ezikkben is, mely egyenesen a biztosság érdekében és annak védelmére van irva : elösmertetik, hogy ott történnek oly dolgok, melyeknek történnie nem kellene. Uraim! Ha erre azt mondja a miniszter ur, hogy tudomása nincsen, ezt részemről kielégítőnek nem tartom. Örömmel hallottam beszédének végén azt mondani, hogy utasítni fogja szigorúan a királyi biztost, hogy magát hatásköréhez tartsa, hogy azon túl ne terjeszkedjék. Igenis ez helyes volt, de elégségesnek ezt sem tartom. Felhozattak mindenféle hírlapok által, és tegnap itt két képviselő által coneret példák. Igaz ugyan, hogy Kiss Miklós képviselő ur nem tud arról semmit, de nem is szükséges, hogy mindnyájan tudjuk, mert akkor nem lenne tanúságra szükség; elég ha egyesek által felhozattak speciális esetek, és ugy hiszem, hogy ez elegendő ok arra, hogy ne azt mondja a miniszter ur, hogy tudomása nincsen, hogy utasítani fogja a királyi biztost, hogy ne alkalmazzon torturát ; hanem hogy tegyen nyomozást, hogy alkalmazott-e torturát vagy nem ; mert a tortura Magyarországon törvények által eltöröltetett, és pedig nem mi törültük el uj törvények által, hanem elődeink az 1790. XLI. törvényczikk által, a mely igy szól : „A kinzó vallatások azon okból, hogy az igazság kinyomozására alkalmas és használható eszközül nem szolgálnak, inkább büntetésül vétethetnek, és addig, mig a büntető gyakorlat tárgyában országgyülésileg más fog megállapittatni : egyszerűen eltiltva lesznek." Ezen törvény eltörülve nincs, ezen törvény ellenére cselekedni senkinek sem szabad, ezen törvény alól magát sem a királyig biztos, sem a minisztérium fel nem mentheti. En, t. ház azzal, hogy a, miniszter ur azt mondja, jövőre utasítani fogja : mondom, meg nem elégszem, hanem azt kívánom, hogy a miniszter ur nyomozást tegyen, és ami ezen nyomozásból ki fog derülni , a szerint cselekedjék. Továbbá azt mondja a miniszter ur, hogy arról hogy hatáskörén tul terjeszkedik és bírósági dolgokba is elegyedik : szintén nincs tudomása; de azt tudja, hogy nemcsak nyomozásokat tesz, de vizsgálatokat is, és ezen vizgálatokat nyert utasítás szerint teszi. Engedelmet kérek, ez igazolásul szolgál arra a királyi biztosnak, hogy ő mit tegyen, és mihez tartsa magát. De ezen utasítást a törvényhozás előtt igazolni nem lehet, mert az tőrvény ellenes utasítás. Az utasítás, mint azt tegnap nekünk a miniszter ur felolvasta : igen helyesen indul ki azon kiindulási pontból, hogy több törvényhatóságokra terjedvén ki a büntettek, azok sikeresen nem működhettek, és igy czélszerünek és egyedül czélravezetőnek tartotta azt, hogy a büntettek szálai mind egy kézbe pontosittassanak össze, és e végből küldte ki a királyi biztost. Nem akarom most fejtegetni, hogy a királyi biztos helyett mi más nem rendkívüli, hanem rendes eszközökhöz lehetett volna folyamodni, melyek szintén ezen czélt elérik ; hanem feltéve, hogy ezen eljárás helyes volt : tul terjeszkedett a minisztérium akkor, mikor a királyi biztost felhatalmazta arra, hogy necsak nyomozásokat tegyen, hanem vizsgálatokat is, mert ezt a törvény egyenesen tiltja, mert ezt a törvény a birói eljáráshoz sorozza; ezen törvény fennáll ma is, és azon törvényekben is foglaltatik, melyeket a mostani képviselőház alakított törvényekké. —Ezen törvény alól magát a kormánynak feloldani, dispensálni nem volt szabad. E részben tehát a kormánynak rendelete törvénytelen. Már most t. ház felhozott a miniszter ur egy magán esetet is. Ezen magán eset, azon Löbl-féle eset, egy idő óta meglehetős zajt ütött az országban. En megvallom, hogy ezen kérdésre nézve semmi véleményem nincs, mert nem tudom bünös-e itt valaki vagy nem. A kérdés csak az, hogy a királyi biztosság eljárása ezen esetre alkalmazható-e vagy sem. Mert kérem bármikép szóljon is a minisztérium rendelete : az ezen királyi biztosságot jóváhagyó, — ha nem is vilá| gos szavakkal — de jóváhagyó törvény, mely j megszavazta rá az első költséget, annak hatásj körét szigorúan körvonalozza. Azt mondja: „hogy [ az ország némely vidékein rablók által megzavart közbiztonság gyors helyreállítása végett szükségessé vált rendkívüli költségek fejében kizárólag e czélra megszavaztatnak stb." Ez tehát kérem kizárólag e czélra volt. Midőn ez esetről beszélt a miniszter ur, azt í mondja, hogy postasikkasztás és illetőleg postarablás gyanújából befogatott két fiatal ember. A sikkasztás határozottan nem tartozik azon vétségek közé, melyekre e törvény kiterjesztette a királyi biztosnak hatáskörét. A rablás igen is tartozik. A miniszter ur volt oly szives — különben én részemről legalább nem tudtam volna, hogy ezen rablás miképen követtetett el — megmagyarázni. Azt mondta t. i. hogy a posta cabriol bejött mintegy 6 órakor a postaudvarba, ott