Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.
Ülésnapok - 1869-350
350. országos ülés 1871. május 26-díkán. Somssich Pál elnöklete alatt. Tárgyai: Horn Ede az Ünnepnapokra vonatkozólag a vallás és iparszabadság érdekében interpellálja a kormányt. Kérvények bemutatása. Dietrich Ignácz egy miniszteri irodai igazgatónak a kir. kúriához leendő kiueveztetése és átalában a bíróságok betöltése tárgyában interpellálja a kormányt. Lázár Ádám megujitja az erdélyi mezei rendőrség; Janó Julianna és végre a maros-vásárbelyi várkastély és lőpor-torony tárgyában tett interpellatióit. Irányi Dániel határozati javaslatot nyújt be a testi büntetések eltörlése iránti törvényjavaslatra vonatkozólag, melyet visszavonván, az elnök az intézkedéssel megbizatik. A fiumei kikötőről, a zólyom-beszterczei vasútról, a határörridéki utak költségéről szóló törvényjavaslatok végleg megszavaztatnak. A közbiztonsági királyi biztosság póthitelérői szóló törvényjavaslat átalános tárgyalása tovább foly, részletes tárgyalás után elfogadtatik. A főrendek által módosított úrbéri viszonyokról, valamint az irtványokról és telepitvényekről szóló törvényjavaslaslatok gyártatnak és a főrendekhez visszaküldeni ek. tarA kormány részéről jelen vannak : Pauler Tivadar, Szlávy József, Tóth Vilmos, utóbb Kerkapoly Károly. Az ülés kezdődik délelőtt 9 órakor, Elnök : Méltóztassanak a múlt ülés jegyzőkönyvét meghallgatni. Majláth István jegyző (olvassa a május 25-én tartott ülés jegyzőkönyvét.) Elnök: Ha nincs észrevétel: a jegyzőkönyv hitelesítve van. Az elnökségének nincs előterjesztése. Horn Ede: T. ház! Én ugyan igen szabadelvű vívmánynak sohasem néztem az 1868ban hozott felekezeti törvényt; elavult szelleműnek találom, de fönáll ezen törvény, és mig fönáll, azt gondolom: kötelességünk azt tiszteletben tartani és tartatni, és minél kevesebbet enged ezen törvény az uj kor szabadelvű igényeinek, annál jogosultabb azon kívánalom, hogy legalább azon szerény engedmények valóság legyenek, hogy ki ne játszassanak a gyakorlatban egyesek vagy egyes hatóságok középkori intézkedései által, főleg pedig a napról napra növekedő reactionarius papi mozgalommal szemben azt gondolom, a fölött kell vigyáznunk, hogy a polgárhatalom közegei soha se aljasuljanak valamely hitfelekezet eszközeivé, hogy a gyakorlatban azon kevés szabadság ne szoríttassák meg. Ez pedig nem egyszer történik és azt tartom, hogy a hatóságnak ily eljárása sem a szabadelvüséggel, sem a vallásszabadsággal nem egyeztethető meg, sőt homlokegyenest ellenkezik azon igen helyes nyilatkozattal, melyet a vallás- és közoktatásügyminiszter ur csak e napokban egy honvédzászló fölszentelése alkalmával mondott, hogy t. i. államegyház nem létezik, nem is létezhetik Magyarországon. Vannak pedig oly esetek, midőn a polgári hatóságok ugy járnak el, mintha valóban nem a polgári hatalomnak közegei, hanem valamely hitfelekezetnek közegei volnának, midőn még t úlmennek az 1868-ik törvényezikkmegszorításán is. Ily esetre, vagyis inkább ily esetek sorozatára vagyok bátor a t. ház figyelmét fölhívni, midőn az igen t. belügyminiszter úrhoz minden további indokolás nélkül a következő interpellatiót intézem. (Halljuk! Olvassa az interpellatiót.)
