Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-349

Sá9. országos ülés május 25. 1871, 339 ződéssé vált, és nem hittem, hogy legyen valaki, ki ezen indokolás után a királyi biztos működése, vagy a 140,000 forint megadása ellen fel szólaljon. Az ember bámul, hogy ily rövid idő alatt annyi eltitkolt bűneset derittetett fel egy oly területen. Az ember szegy enli, hogy ez Magyarországon történhetik, és ez indokolás szolgáljon válaszul. Madarász barátomnak ellenvetésére, midőn azt mondja, hogy megengedi, hogy a királyi biztos rendkívüli esetekben működjék. Tehát Madarász képviselő ur azt normális állapotnak tartja, hogy 111 rablás és 546 betörési eset — összesen 2000-en fölül — eltitkoltathassék : akkor nem tudom, mi a rendkívüli eset; ez olyan eset, mely bizonyosan megkívánja a rendkívüli intézkedést. Én is azon a vidéken születtem, azon a vidéken neveltettem, gazdálkodtam, ezen vidék lakosságát ismerem és saját tapasztalásom után mondhatom, nem ugyan a rablásokban, (Derültség) igen is oly annyira veszélyeztetve volt a közbiztonság , hol az ember gazdaságának megtekintésére nem mert minden időben vállalkozni, mert azon a vidéken ugy voltunk, mint 868—869-ben Pesten, hol naponként arra ébredtünk, hogy uj vállalatok keletkeztek, ugy ott akkor minden reggel uj vállalatokra ébredt az ember; azt hallottuk, hogy ezt és ezt kirabolták. Engem világos nappal, délután 1 órakor a falutól 500 lépésnyi távolra megállítottak, és az álarezos rablók, ezen lelki betegek, kik dupla fegyverrel és revolverrel erősitik lelki betegségöket, nem számítva a kiállott lelki kint, melyet magam s különösen családom, szenvedtem : elvitték 4 lovamat, és nőm, leányom ékszereit, nem tudom orvosságnak vitték-e el, de bizonyságot tehet mindenki, hogy nem volt nap, hogy ilyesmi ne történt volna; most ennek alig van nyoma, s a közbátorság, különösen azelső években, oly tökéletesen helyre lett ütve, hogy a gazda örzetlenül hagyhatta jószágát, csak az ujabb időkben tapasztalható, hogy a gonosztevők mozognak, a mily mértékben észreveszik, hogy pártfogókra találnak. (Derültség.) A királyi biztosság én előttem sem kedves dolog, mert én is a régi táblabírói korból való vagyok, kik gyűlölték a királyi biztost, mert becsületes egyének politikai véleményért működtek, és azért, a mit azok mondtak, vagy írásban adtak ki, fogatták el őket. De az oly királyi biztost, ki a rablók ellen van kiküldve, és ily eredményt tud fölmutatni: minden időben üdvözlöm. Nem democratia az, uraim, a midőn dicsőíttetik, milyen derék ember az a Ráday, a míg a nadrágtalan emberekkel bánt el, de mikor rá került a sor a kaputos osztályra : (Helyeslés jobb felöl.) akkor előállnak mindenféle kifogásokkal; ez uraim nem democratia, és itt van azon titok, mely ennek kulcsára ve" zet. Nem akarom ellenezni azt, — mert a siker fölbátoríthatja és a királyi biztost elragadhatja,— hogy a belügyminiszter őrszemmel tartsa a királyi biztos működését; hanem azt nem helyeselhetem, ha itt valaki feláll s azt mondja, hogy nála panasz tétetett. Magától az alispántól hallottam, hogy nem volt egy ember, ki azt mondta volna, hogy kínozták, vagy visszavonta volna vallomását. Én azt kívánom, hogy ha van panaszra ok, azt az illetékes helyre adják be, s kívánom, hogy a belügyminiszter azt vizsgálja meg. Röviden kijelentem, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Csiky Sándor: Előttem szólott Madarász József képviselőtársam előadásában rósz néven vétetett, midőn azt állította, hogy a kérdés, mely most tárgyalás alatt van, nem pártkérdés ; mert ha a közbátorság, a személy- és vagyonbiztonság valóban megzavartatott: akkor kell, hogy érdekeljen mindenkit. (Zaj.) Sajnálom, hogy türelmetlenséget kell tapasztalnom a túloldalról, akkor, midőn valaki e kérdéshez más értelemben szól. Ha más értelemben és más oldalról kívánja valaki venni az ügy állását, és nyugtalanság mutatkozik a másik oldalról: ez azt tanúsítja, hogy talán mégis pártkérdési oldala is lehet a szőnyegen fekvő tárgynak. T. ház! A mi a dolog érdemét illeti, ki kell jelentenem , miként azon esetben, hogy ha a személy- és vagyonbátorságnak a hazában valahol oly szörnyű megtámadtatását , és elzsibbasztását tapasztalnánk , azt egyéb módon a rendes törvényes eszközök felhasználása mellett helyreállítani nem lehet, mint rendkívüli módon az e czélra meghatalmazott biztosnak kiküldése által : az esetben én is azt mondom, hogy a személy- és vagyonbátorság első kellék levén a társadalomban, ha a rendes eszközök ezen czélok elérésére nem vezetnek, rendkívüliekhez folyamodni helyes. De t. ház, az a kérdés : vajon a fennforgó esetben ily rendkívüli eszköznek használására, élő tőrvényeinknek elnyomásával, megsemmisítésével egy királyi biztosnak teljhatalommali felruházása mellett, ily terjedelmes activitásba való tételére egy embernek, kit királyi biztosi czimmel ruháztak fel, volt-e, és van-e szükség, vagy nem ? T. ház! Én nem tudom, — a belügyminiszter urnák bizonyosan tudnia kell, — miután hivatalos adatok nem közöltettek velünk, a lapok utján pedig nem lett közzé téve az, hogy azon megyék, melyekre a királyi biztos teljhatalma kiterjesztetik : nincsenek-e oly helyzetben, hogy a megzavart közbátorságot helyreállítsák. Ily jelentés sem lapok utján, sem hivatalos utón nem történt. 43*