Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-347

347. országos ülés május 20. 1871 309 esetre nem hogy arra jszolgálna, hogy nem tekintve most a képviselők helyzetét lehetővé tegye, hogy a törvényhatóságok tagjai a közgyűlésen jelen legyenek, de igen sok helyen tetemesen megnehezíti ezt, mert e tekintetben mindenütt irányadó, különböző vidéki körülmények vannak, a melyek szem előtt tartandók. Minden vidéken vannak bizonyos napok, melyeken a gyűlések tartása az érdekeltekre nézve sokkal czélszerübb, mint ugyanazon hét bármely más napja. Vannak más körülmények p. o. vásárok és más helyi esetek, a melyeknél fogva, ha 15-ére tűzetik ki a közgyűlés megtartása, az valamely törvényhatóságnak igen nagy áldozatokba kerül, va^y megnehezíti a résztvevőst, míg ha három négy nappal későbbre tűzetik ki, mindenki a legnagyobb könnyűséggel vehet részt abban. Tanulsága ez annak, hogy miniszteri teljhatalom lehet, de miniszteri mindentudóság nem létezik, mert az egyes vidéknek érdekeit csak önmaguk tudják és tudhatják, és nincs az öszszes 365 nap közt egyetlen egy sem, mely minden vidékre nézve a legczélszerübb volna; de a 15-ike a legnagyobb rósz érdekeit sérti mindenesetre. Igaz, hogy szükséges, hogy ezen gyűlésen, a hol a hivatali létszám, fizetés stb. meg fog állapíttatni : mindenki részt vehessen ; de szükséges az is, hogy oly helyzetben legyen, hogy e fölött meggondoltan, jó belátással, alaposan véleményt alkothasson magának, és határozhasson ; ily helyzetben, mint megmondani, már csak a dolog financiális oldala miatt is egyetlenegy törvényhatóság sem lesz, s ugy látszik a t. pénzügyminiszter ur beszédéből, hogy nem is szándékozik őket ilyenbe helyezni. Az igen t. miniszter urnák a 2-ik pontra adott válasza ellen alig is szólhatok valamit, mert hisz valakinek reményeit vitatni igen bajos. Ö azon reményt fejezte ki, hogy a bíróságok székhelyei és kerületei oly gyorsan meg fognak az igazságügyi minisztériumban állapíttatni, hogy azokat talán már a 15-iki közgyűlésen, de mindenesetre a megalakítandó választmánynyal közölni lehet. E remény igen szép, az emberi kebelnek igen kedves tulajdona, de hogy reményre építeni valamit biztos dolog legyen, még soha sem hallottam. Én, tekintetbe véve azt is, mi, köztudomásúlag épen azon tárezára nézve, melynek ezeket oly gyorsan teljesítenie kellene, folyamatban van, a miniszter urnák ezen reményét nem oszthatom, és igy, mert nem oszthatom, bizom bár jó szándékában, hogy akarni fogja, hogy reménye teljesedjók, e tekintetben is válaszával megnyugtatva nem lehetek. Midőn tehát ezek alapján nyilvánítom, hogy a válaszszal, sem az övével, sem a t. pénzügyminiszter úréval megelégedve nem vagyok: nem kérem, mert sikerét nem remélem, hogy az általam kifejezett óhajtást meggondolni és e tekintetben talán valami kedvezőbbet tenni méltóztassék : hanem egyszerűen beszédem befejezéséül nyilvánítom, hogy ha ezek folytán a megyerendezés akadékosan, roszul, helytelen alapokon fog megtörténni, ne méltóztassanak sem a megyei omnipotentiát, sem a megyei hanyagságot, sem a megyei nemakarást, hanem saját önmagukat vádolni. (Élénk helyeslés bal felöl.) Elnök: Tudomásul veszi a ház ? Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : Én nem jogot igényelve akarok szót emelni, hanem ha megnyugtatás és tájékozás a czél: akkor kérek engedelmet arra, hogy néhány észrevételt tegyek. (Halljuk!) A törvény, melyre a t. képviselő ur hivatkozott, lényeges soraiban a kővetkező: törvényjavaslatot kellett volna benyújtani még a múlt év folytán, a föld- házjövedelmi és személyes kereseti adó oly mérvű leszállításáról, hogy a leszállítás a lehetőségig megfeleljen azon főösszegnek, a melyet az állam a folyó évben közigazgatási czélokra az öszszes törvényhatóságoknak kiszolgáltatott." Ha az ember ezen törvény rendeletének meg akar felelni : mindenekelőtt ki kellett munkálni azon főösszeget, melyet az állam a törvényhatóságoknak a kérdéses ezélra eddig kiszolgáltatott. Mivel össze volt foglalva a megyék, illetőleg a törvényhatóságok törvénykezési és közigazgatási szükséglete : ennek az elválasztása munkát, nagyon részletezett apróra"vett munkát tett szükségessé ; mert az alispántól, a főjegyzőktől és átalában a jegyzőktől kezdve a szolgabirákon keresztül az esküdtekig közigazgatási és egyszersmind törvénykezési is volt azon költség, mely azoknak ezek részére eddig fizettetett. Ezt tehát nagy gonddal el kellett választani. Ez megtörtént, és igy az egyik főmomentum ma már tisztába van hozva. Mennyi az a főösszeg, melynek a lehetőségig meg kell felelni a reductióval: azt ma már megmondhatjuk. De méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ez igen gondos, és igen apróra vett munkát feltételezett, a mi megint időt kivánt. Ha tudjuk azt, hogy mennyi ezen összeg, mely a törvényhatóságoknak a közigazgatás czéljaira átalán ki lett szolgáltatva: akkor egy másik kérdés merül föl, hogy t. i. átalában mennyit jövedelmeznek azon adónemek, melyek a törvény szerint megfelelőleg reducálandók, hogy megtudjuk, minő százalékos reductió lesz engedélyezendő. Ez is tudva van; tudva van, mennyit jövedelmez a ház-, a föld-, a jövedelmi és a személyes kereseti adó. Ha tudva van e két összeg: akkor csak azt kell megállapítani, hogy amaz első összeg