Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-344

Mi- országos ölés. május 16. 1871. 2S.3 T. ház! Én nem mondok ítéletet a felett: ha vajon azon munkásoknak igazságos volt-e követelésük, a melyet tettek, vagy nem ? ezt én a mi hatáskörünkhöz tartozónak nem tekintem, én főleg azért hoztam ezen kérdést itt fel, mert először annak orvoslását attól várom, hogy a kormány ily helyen, mint a milyen az országgyűlés, világosan és nyíltan körvonalozza azon határokat, melyek közt a munkásoknak mozgását megengedi, világosan megmondja, hogy hol és mikor kivan közbelépni; egyszersmind alkalmat vesz magának felvilágosítani, földeríteni a nézeteket ugy a munkaadók, mint a munkások részéről, mert ugy egyik, mint másik felől ferde nézetek uralkodnak e kérdésben. Ferde nézet az, hogy a munkások azt hiszik, hogy nekik joguk van reá erőszakolni munkatársaikat a munka elhagyására, s eat egy államban sem tűrik; ferde nézet az, ha ott felmondják a munkát ós ide jönnek a képviselőház elé és nagy plakátumokkal „kenyeret" kérnek. Uraim, kenyeret a henyélőnek nem fog adni senki sem. Ott felhagyni a munkát és ide jönni kenyeret kérni ; ez ferde felfogás és fogalomzavar, mert a ki strickelni akar, annak meg kell tanulni koplalni; (Derültség,) de másrészt térde nézet a munkaadók részéről az, ha azt gondolják, hogy köztük és legényeik közt a vásárt, szerződést, az alkut, a városkapitány fogja kikényszeríteni. (Ugy van ! a szélső bal felől). Ez ép oly fogalomzavar, mint a másik, és erre nézve föl kell világosítani ugy az egyik félt, mint a másikat. Ez uraim, a munkaszabadság kérdése! Azt meg fogja engedni mindenki, hogy a munkaszabadságot semmi más által nem lehet korlátozni, mint azon szabad alkuszerződés által, mely akár írásban, akár fennálló szokás szerint szóval vagy alatta értetődőleg a munkaadó és munkakereső közt köttetett. Az én nézetem e tekintetben az, hogy egy kormánynak sem szabad beavatkozni a munkaadók és munkakeresők közé mindaddig, mig ezen szerződés köztük meg nem köttetett. A kényszermunka rabszolgaság volna: rabszolgaságot pedig a mi törvényeink nem ismernek! Ugy másrészről nem szabad senkinek kényszeríteni munkatársát, hogy ha neki tetszik dolgozni, ezen munkáját mégis elhagyja azért, hogy a többiekkel ^egyenlő módon demonstráljon. Itt kezdődnek nézetem szerint és jelöltetnek ki azon határok, melyek között a hatóságnak és kormánynak beavatkozása van. Ha az mutatkoznék, hogy a befogott munkások közt voltak, kik másokat kényszeríteni, eltiltani akartak fenyegetésekkel vagy más erőszakos módon a munkától, akkor igen is joga volt a rendőrségnek beavatkozni, akkor joga volt a rendőrségnek a közesend és általános béke tekintetéből elfogatásokat is eszközölni. Hogy azonban ez történt volna : ez a miniszter ur válaszából ki nem tetszik, sőt még azzal nem is vádoltatnak, hanem csak általában erőszakos tüntetéssel. Az mondatik, hogy rendzavaró szabó legények voltak. De hogy miképen zavarták meg a rendet, hol történt ezen erőszakos tüntetés: azt egyátalában nem hozta fel a miniszter ur. Itt t. ház, nézetem szerint a munka szabadsága volt megsértve, mert azon régi fogalmat le kell vetkőzni, ha Európához az európai civilisatióhoz akarunk tartozni, hogy erőszakkal rákényszeríttetik valaki, hogy milyen fizetés mellett tartozik munkát végezni. Sajnálom t. ház, hogy oly türelmetlenül méltóztatnak e kéi'dést hallgatni. Majd ha ezea kérdés nagyobbított alakban fog felmerülni és több veszély fog mutatkozni, akkor annak fontosságát felfogni méltóztatnak. Addig engedjék meg, ha azt mondom, hogy azon munkások közt, a kik és a rendőrség által felhívott katonaság közt egyszer vérengző összeütközés történt, azon munkások közt mint mondám, sokan vannak, kik ferde fogalmakkal birnak a dologról, sokan vannak, a kik mások által félrevezettettek. Ezeket uraim föl kellett volna világosítani. (Zaj; felMáltások a jobb oldalon: Hát világosítsa fel!) Nem azt kívánom én, hogy menjen egy miniszteri hivatalnok minden szabóhoz vagy péklegényhez és magyarázza meg nekik a dolgot. Elég az, — így történik az más országokban is, — hogy ha a miniszter kijelenti nézetét és az újságokban megírják, és higyjék el, hogy a szabó legények mind tudnak olvasni, és mind megértik azt, mit a miniszter mondott. Hanem abban uraim, hogy félrevezetett ferde fogalmakkal bíró néhány szegény embernek erőszak által íelingerüljük szenvedélyeit, és azután megmutassuk, hogy mi vagyunk az urak, nem félünk tőletek: méltóztassanak megengedni, de én ebben semmi különös kormányzási bölcsességet nem látok. Nem fogom jelenleg ezen ügy tárgyalását kérni; látom, hogy a t. ház jelenleg nincs azon hangulatban, hogy ezen kérdés tárgyalásával is foglalkozzék; az idő is előhalad s ennélfogva sem lehetséges ez, hanem mindenesetre meg fogom kérdezni a miniszter úrtól a legközelebbi idényben mi lett a vége ezen ügynek ? Elnök: Tudomásul veszi a t. ház a miniszter nyilatkozatát? (Felkiáltások! Tudomásul vesszük!) Ennélfogva tudomásul vétetett. A főrendi ház jegyzője izenetet hozott. Nyáry Gyula báró a főrendiház jegyzője : Méltóságos elnök ur! T. ház! Van szerencsém jelenteni, hogy a telepitvényes községekről szóló törvényjavaslatot a főrendek ér36*