Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.
Ülésnapok - 1869-342
342. országos Ülés május IS. 1871 251 s vajon szivünkre téve kezünket, nem mondhatjuk-e el azt, itt a képviselőházban nem ismerhetjük-e el jóakaratú törekvéseinkre, s a közbejött hibákra nézve mi is a latin költővel: hogy e részben mi is: Hiacos intra, et extra peecamur muros. T. képviselőház ! Két operatum fekszik előttünk, a 25-ös bizottságé és a központi bizottságé. Hallottam vádat emelni a 25-ös bizottság ellenében. Megvallom : én, a ki az utolsó hetekben a 25-ös bizottság üléseiben, mint dilettáns képviselő, mint egyik érdekelt vidék képviselője, folyton ott valék ; én azon meggyőződésben vagyok, hogy a 25-ös bizottság nemes feladatát lelkiismeretesen és hiven teljesítette. E működés és odaadásteljes elismerést érdemel , és én részemről azt merem mondani, hogy működött légyen bárki, bármely más bizottság. oly operatumot nem készíthet, mely minden vidéket, minden képviselőt ki fogott volna elégíteni, az ily feladat physikai lehetetlenséggé fogott volna válni. És e tekintetben bátran merem tolmácsolni egyéni meggyőződésemet, hogy én azon operatumot, melyet a 25-ös bizottság bemutatott, többnek tartom, többnek kívánom egyéni meggyőződésem szerint tekinteni, mint t. barátom Perczel Béla ur tolmácsolta, hogy hasznos adatul fog szolgálhatni. Megvallom, hogy akkor, midőn bizonyos tetekintetben és bizonyos irányban többszöri országos óhaj és kívánat conglomerátumát képezi e javaslat : a végrehajtó közegnek, melynek hivatása lesz érvényesíteni a szervezési törvényjavaslatot, egy kissé, én szerintem más feladata is lesz az operatum irányában : nemcsak adatul fogja használni e munkálatot, hanem ott, hol ellenkezőt az országos justitiális szervezés érdeke nem parancsol, hol ténykörülmények és fontos indokok ellenkezőt nem kívánnak: ott minden esetre lehetőleg respectálandó normativumul is fog szolgálni. Ez egyéni meggyőződésem. A mi most már a két szöveget, mint mó- I dozatot illeti, t. képviselőház, tekintve, hogy a 25-ös bizottság operátuma tovább ment, mint én szerintem is kellett volna mennie, mindenesetre legalább is 13 törvényszékkel és 47 járásbírósággal többet hozott a felszínre, többet proponált, mint a kormány óhajtotta; tekintve, hogy ezen eljárással. — helyzetünkben figyelmet érdemlő kiadás, az én meggyőződésem szerint, veszendőbe megy, évenkint, több, mint egy millió ; tekintve továbbá, hogy ezen több osztályú és tulszámu törvényszékek és járásbíróságok életbeléptetésével igen könnyen anomália fog kifejlődni, nevezetesen az, hogy egyelőre már 115 tőrvényszék és iOI járásbírósághoz fogván, akármily szűk mérvben fog bírói létszám kineveztetni : be fog állani azon körülmény, hogy miután az 1869. IV. törvényezikk szerint a birák örökösök és a bíróság megszüntetése esetében nyugdijazandók, még pedig fél fizetéssel, bizonyosan be fog következni, hogy a fölöslegesen kinevezendő birák igen rövid idő alatt, meglehet, hogy tán az első és második évben fölösleges terhére fognak a státusnak válni; holott a központi bizottság javaslata ezen anomáliát megszünteti; megszünteti pedig azért, mert 102 törvényszéket és 360 járásbíróságot állapit meg s így a kormány csak szűk mérvben, szűk körben fogja a birák számát egyelőre létesíteni, és az országgyűlésnek fönnmarad azon joga és kötelessége, hogy a teendő javaslathoz képest, és a kipuhatolandó ténykörülményekhez képest a létszám a szükséghez képest, emeltethetik, s addiglan kevesebb birák alkalmaztatván, fölösleges számmá nem szaporodhatnak. Itt a különbség a két javaslat közt; azért nyújt biztosabb kulcsot a központi bizottság javaslata, miért én a kormány részéről ahoz csatlakozom. (Helyeslés jobb felől.) A mi elvégre Simonyi Ernő igen tisztelt képviselő urnák módositványát illeti : szabad legyen indokoltan, de csak igen röviden kijelentenem, hogy én ahoz a kormány részéről hozzá nem járulhatok. En szerintem e módositvány elfogadása s életbeléptetése annyi lenne, mint a mostani zavarnak folytatása, mint a privilegiált törvényszékek állandósítása, törvényesítése, a mi pedig a hivatkozott ÍV. törvényczikk alapelveivel homlokegyenest ellenkezik. Ez pedig feladatunk nem lehet. De megvallom, nem látom át annak szükségét, és czélszerüségét sem. Méltóztassanak a létező helyzetre csak egy perczig is figyelmüket fordítani, s mit fognak látni? Nem-e azt, hogy a városokat, megyéket összevéve, több, mint 300 törvényszék van jelenleg is? Nem is az a baj, hogy a megyéket, és városokat összevéve, kevés törvényszékeink volnának : hanem az a baj, hogy nincsenek kellőleg szervezve, s a vidék ós népesség szükségeihez jól beosztva. [Jolh felől: TJgy van!) Méltóztassanak csak Szepesre tekinteni: méltóztassanak visszaemlékezni a nagy népességgel és forgalommal bíró Bihar megyére, mely utóbbinak 3 törvényszéke van, mig amottan azon középszerű megyében 20 — 21 törvényszék találtatik. Már most, miután t. képviselőtársam Simonyi, csakis a jelen törvényhatóságok székhelyein kívánhatja jövendőben is a törvényszékeket megtartatni, és megadja a mellett minden városi, királyi és rendezett tanácsú községnek azon jogot, hogy hasonlóért folyamodlak : a helyzet, a szükséges distributid, ez által változik? Én azt hiszem, hogy nem. 32*
