Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.
Ülésnapok - 1869-342
842. országos ülés május 13. 1871. 243 nek berendezése, s ha ott ugy volna is, mint előadta képviselőtársam, oly országban, mint a. mienk, hol a törvénykezési eljárás iránti bizalom nem nagy : ott legalább mindenesetre annyit igényelhet az ország minden állampolgára, hogy lehetőleg olcsón és könnyen juthasson annak kiszolgáltatásához, mit épen a 25-ös bizottságjavaslatának elfogadása által érhetnénk inkább el. Anglia példáját felhozni nem lehet, még kevésbbé Bajorországot és Bádent, mert ezeket alkotmányosság tekintetében mintaképül én legalább el nem fogadhatom. Éber tisztelt képviselő ur igen szép értekezést tartott az egyesbiróságok átalános szervezéséről, és ha beszédének ezen részére most nem terjeszkedem ki: ennek oka csak az, mert ez nem a jelen tárgyalás körébe tartozik, a mennyiben most nem a biróságok szervezéséről, hanem a biróságok számának és székhelyeinek megállapításáról van szó; ha ezeket akkor méltóztatott volna elmondani, midőn a birói hatalomról szóló törvény volt tárgyalás alatt : igen nagy örömmel hallottam volna szavait. Méltóztatott jelen állapotunkat egy oly örököséhez hasonlítani, ki hosszú perlekedés után veszi át elváltoztatott ősi birtokát; nézetem szerint nem egészen találó a példa; a mi állapotunk nem ilyen örököséhez hasonlít: hanem oly örököséhez, kit idegenek neveltek, ki a maga viszonyait nem ismeri, azokat nem is igyekszik ismerni, hanem csak a fiatal éveiben félig-meddig elsajátított idegen eszméket akarja meghonosítani. Ez lenne a találó példa. (Helyeslés bal felől.) igen szép elmélkedést tartott előttünk a tisztelt képviselő ur arról, miképpen kellene ugy szervezni a törvényszékeket, hogy bizalmat érdemeljenek, hogy azok ellenőre a nyilvánosság legyen. Én esak azon csodálkozom, hogy ily elvek mellett hogy szavazhatott mégis mindenkor a miniszteri előterjesztés mellett: holott ez castot alakit a bíróságokból, zárt ajtóknál tanácskozik, s nem akarja, hogy bizalommal, hanem hogy félelemmel viseltessenek iránta. En mondom: nem értem, hogy szavazhat mégis mindig a miniszteri előterjesztések mellett, ezen elveket én is vallom ; de éppen azért, mert ezeket vallom : nem fogadtam el a minisztériumnak a biróságok szervezésére vonatkozó javaslatait. Egyébiránt a legfőbb érvek, melyek a túlsó oldalról ellenünk felhozattak : leginkább oda mennek ki először, hogy ez évben nem lennének életbeléphetők a 25-ös bizottság munkálata szerint a törvényszékek. Én megvallom, ezen érvet átalában nem vagyok képes felfogni. A minisztérium egyik megbízottja Halmossy képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy éppen a 25-ös bizottság munkálata szolgáland alapul a minisztériumnak' a törvényszékek rendezésénél. Ha tehát ezt alapul a minisztérium elfogadja: akkor ugyan miért ne fogadhatná el a tisztelt képviselőház mint törvényt % Hiszen a munkálat készen van, és egyik részről sem tétetett ellene valami nagyszerű ellenmondás. Tán egyes kitűzött székhelyek megváltoztatására nézve lehet, hogy egyes szónokok felszólaltak volna ; de nehezen hiszem, hogy hosszabb tárgyalásra lett volna szükség keresztülvitelére, mint a mostani; sőt azóta a képviselőház valószínűen keresztül is ment volna a munkálaton, s ugy hiszem, a főrendiházban sem lett volna hoszszas vitatkozás felette. Egyébiránt , ha tán egy pár nappal hosszabb időt vett volna is igénybe a 25-ös bizottság munkálatának tárgyalása ; de legalább országos törvényképpen ment volna keresztül a házon. Nem áll tehát azon ellenvetés, hogy a 25ös előterjesztés el nem fogadható; mert ha alapul képes elfogadni a minisztérium a munkálatot : itt sem tehetett volna ellene nagy kifogásokat. A második érv, mely felhozatott, mely látszólag igen fontos: szintén nem állja ki nézetem szerint az erős bírálatot. Az hozatik fel, hogy pénzügyi tekintetekbő! nem lehet ezen munkálatot elfogadni; mert az nagyon terhelő az állampénztárra ; tegnap Tisza Kálmán tisztelt barátom már egészen kimerítő megjegyzéseket tett ez iránt; nem akarok tehát most ujolag ez állítás részleteibe bocsátkozni, csak annyit jegyzek xneg, hogy elismerem ugyan, hogy Magyarország pénzügyei nem igen jó lábon állanak ; de még sem képzelem, hogy az ország annyira el legyen sülyedve, hogy ezen pár százezer forintot, mely a kettő közti különbséget teszi : meg ne bírná, ha egyébre van pénzünk, miért ne lenne a törvénykezés költségeire. Ha milliókról volna szó: akkor érteném az aggodalmat; de magok a miniszteri számitások szerint is, legfelebb 900 ezer frtra mehet évenként e külömbözet, már pedig hogy a magyarországi törvénykezésre ennyivel többet ne lehessen költeni, ha az által tökéletesbithetik: azt elismerni, megvallom, képes nem vagj'ok, különösen ha meggondolom, miként jártunk el kisebb érdekű pénzügyi kiadásainknál, melyeknél nem voltunk annyira aggodalmaskodók. Harmadik azon érv, melyet Éber képviselőtársam felhozott, ki a javaslatot azért fogadja el, mert ez a legideiglenesebb; már hogy ez valami nagyszerű védelem volna a minisztérium részére : azt megvallom, el nem ismerhetem. De én ellenkezőleg éppen azért nem fogadhatnám el, mert legideiglenesebb; mert a praxisból jól tudom, milyen nagy dolog törvénykezésnél és 31*
