Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-341

341. országos ülés május 12. 1871, 3 \ 5 lamtőrténelmének lapjain, hogy daczára annak, hogy nyolez3záz éve létezünk itt, mint önálló, mint alkotmányos állam: még sem tudunk ezen nyolezszáz éves tapasztalatból alkotmányos reformeszme gyanánt mást elővenni, mint a Baeh-korszaknak általunk oly hosszú ideig átkozott és károsnak bizonyult eszméit. De mindezen, t. ház, tul vagyunk. A t. jobboldal tul tette magát mindezeken és elhatározta, hogy igenis ezen elvek szerint fogja Magyarországban a birói szervezést létesíteni. Ugy látszik, hogy önöket a bíróságok rendezésénél, és általában az igazságszolgáltatási ügyeknél is, azon szempont vezérli mindenek fölött, hogy Magyarországnak legelső szüksége az, hogy bírjon egy erősen coneentrált állami hatalommal, kormánynyal; mert önök ebben és nem abban vélik Magyarország fönnmaradásának garantiáját láthatni, hogy e hazának minden népe megnyugvást találjon intézményeiben, és azon állapotban, melyet itt föltalál. Ez azon szempont -=- mondom — mely önöket e téren is vezérli; a központosításnak keresnek önök támaszt az igazságszolgáltatás terén is. Ez és nem az igazságszolgáltatásnak valódi elvei, nem annak va- I lódi kellékei azok, mik önöket a birói szervezet megállapításánál vezérlik. Miután ily jelentékeny az eltérés közöttünk a leglényegesebb alapelvekre nézve; miután fönáll a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvény; miután legkevesebb kilátásunk sem lehet arra, | hogy önök az általuk követett irányról bármi tekintetben egészen vagy részben letérjenek: azt hiszem, tökéletesen hiábavaló törekvés volna egy más, oly javaslatokat előadni, a melyek egészen más alapra lennének fektetve, mint a melyre fektették önök igazságszolgáltatásunk és bíróságainknak szervezését. S azért nem is kívánok részemről, és senki sem kivan azon részről, melyhez tartozni szerencsém van, lényegesen eltérő javaslatot terjeszteni elő a bíróságok szervezetére nézve. Mi elfogadjuk azon tért, melyre önök ez ügyet állították és én is egyedül azon kérdésre fogok szorítkozni, mely jelenleg fölvettetett, hogy t. i. mi volna jobb: a 25-ös bizottság által előterjesztett javaslat, vagy pedig az, a mely a központi bizottság részéről terjesztetett elő ? Én részemről ragaszkodom ahoz, melyet a 25-ös bizottság ajánlott; ragaszkodom pedig azért, mivel annak elfogadásához igen fontos, önálló elvek vannak csatolva. Azon elv ían t. i. hozzácsatolva, hogy az országgyűlés ne adja ki kezéből az intézkedést oly tárgyak fölött, melyek valósággal és csakis kizárólagosan az országgyűlés határozatának tárgyát képezhetik ; hogy ne adjon teljhatalmat miniszternek oly tárgyban, mely fölött magának is van módja intézkedni, és melyet csakis maga intézhet el ezélszerüen. Nem hallottuk ugyan itt e házban, mert mint bátor voltam megjegyezni, önök egyátalában nem tartották legalább még eddig szükségesnek, védelmezni a központi bizottság javaslatát, de hallottuk az osztályokban, hallottuk egyebütt felemlíteni azt, hogy hiszen a bíróságok fölállítása nem is törvényhozási, hanem administrativ dolog. Ha arról volna szó, hogy egyes községeknek, egyes városoknak adassék privilégium : akkor talán lehetne azt mondani, hogy ez nem az országgyűlés elébe való, hogy e fölött intézkedhetik a kormány administrativ utón; de midőn az ország territoriális fölosztásáról van szó, midőn arról van szó, hogy azon fölosztás, mely most a törvénykezés tekintetében fölállittatik: később okvetlenül át fog majd vitetni a közigazgatás terére is; midőn e szerint arról van szó, hogy az ország területe lényeges átalakuláson menjen keresztül: akkor azt mondani, hogy ez administrativ és nem törvényhozási kérdés, hallatlan a parlamentek történetében. Eddig országgyűléseink, midőn nem ily nagymérvű átalakításról, hanem csak egyes községeknek más területhez áttételéről volt szó: mindég elég fontosnak tartották a dolgot arra, hogy róla külön országgyűlési czikkben intézkedjenek. Es most midőn az ország ugy szólva egészen újból fog fölosztatni: azt mondják, hogy ez nem törvényhozási, hanem administrativ kérdés. Hasonló területfelosztási eset volt az, midőn 1848-ban az ország választó kerületekre osztatott föl, és akkor, daczára annak, hogy az országgyűlésnek igen sok teendője volt : még sem jutott senkinek sem eszébe, hogy ne maga az országgyűlés határozza meg a felosztást, és bármi nagy combinatióba és munkába került is, maga határozta meg. Említtetett már előttem, hogy vannak esetek, midőn a törvényhozás ideiglenesen lemond a maga souverain hatalmáról és akár egyesnek, akár a kormánynak, akár bármely általa választott testületnek adja át hatalmát. Van eset dictáturára is; de hogy békés időkben, rendes körülmények között, midőn azt hiszik, hogy az ország népének arra is van ideje, hogy a territoriális változásokkal együtt járandó sok ügyes-bajos dologgal ezen országszerte beállandó valódi hurczolkodással bíbelődjék, lemondjon törvényhozási functiójáról az országgyűlés: ez hallatlan. Ha ezt teszi az országgyűlés, akkor nem tesz egyebet, mint szegénységi bizonyítványt fog kiállítani önmagának, bizalmatlansági vótumot 1 fog adni általában az alkotmányosságnak.