Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.
Ülésnapok - 1869-340
840. országos Illés május 10. 1871. J9I ezen törvény végrehajtásában, — és nagyon sajnálom, hogy az igazságügyminiszter nincs itt, hogy megkérdezhetném tőle, vajon ő szintén látja-e ezen akadályokat ? és nem fogja-e azt mondani, hogy ezeket előre nem látta? Igenis, én oly akadályokat látok, melyeknél fogva, azt hiszem, hogy legjobb akarat mellett sem lehet ezen törvényt végrehajtani. 1869-ben, midőn azon első szerencsétlen lépést megtette a törvényhozás, midőn megalkottatott az 1869. IV. törvényezikk : megjósoltam egész határozottan, hogy ezen törvényt nem lehet végrehajtani, és ma ismét azt mondom, tegyen a ház, a törvényhozás azt, ami neki tetszik, és hozza, alkossa meg ezen törvényt, de határozottan mondom, hogy e törvényt végrehajtani nem lehet. (Felkiáltások jobbról: Miért nem !) Méltóztassanak tehát meghallgatni miért? Minden törvényhozásnál, ahol excerptive történik a törvényhozás, akadályok merülnek föl. így történik ez nálunk is ; igy például a bírósági szervezetről szóló törvényjavaslat azon föltétel mellett alkottatott, hogy megalkottatik a békebiróság, megalkottatik a királyi jegyzőkről szóló törvény, és megalkottatik a végrehajtó bíróság. Ugy van alkotva alapszerkezetében eme törvényjavaslat, hogy mielőtt megalkottatnék a békebiróságról szóló törvény, mielőtt megalkottatnék a végrehajtókról szóló törvény: ezen törvényt végrehajtani nem lehet, mert egy egészen üres helyet találunk a törvényjavaslatban; az mondatik abban, hogy a végrehajtó közegekről külön törvény fog rendelkezni, igy tehát e törvényre nézve rendszerint, szabály szerint, habár kivételes esetekben, van végrehajtási közeg: végrehajtó közegek tulaj donképen nem fognak létezni, üres helyet hagy maga után e törvény, midőn megállapítván a járásbíróságok és törvényszékek hatáskörét, bizonyos tért látszott engedni a békebiróságoknak. Már most ha a békebiróságokról szóló törvényjavaslatot a ház, bárminemű oknál fogva, nem fogadja el : ezen üres hely meglesz, Ami polgári perrendtartásunk helyet ad még vásári biróságoknak. Ezen tőrvényjavaslat erről nem gondoskodott; alkalmasint a békebiróságról szóló törvényjavaslatnak tárgyalása alkalmával kívánt arról gondoskodni. E törvényjavaslatban különös intézkedés van a választott bíróságról. Az 1869. esztendei IV. törvényczikk szerint minden birói hatalom a király ő felsége által ő felsége nevében kinevezett bíróságok által gyakoroltatik. Kérdés támad, lesz-e választott bíróság, vagy nem? Legnagyobb akadályt fog csinálni a telekkönyvi rendszer. Sajnos, hogy azon eodifieatoroknak, azon miniszteri repraesentansoknak, kik módosításokat terjesztettek be e javaslathoz, melyek szerint a járásbíróság telekkönyvi hatósággal ruháztassák föl, — tisztelettel legyen mondva, —még csak távolról sincs fogalmuk arról, mi a telekkönyvi hatóság. Győrffy barátom adott be egy módositványt, melyben azt mondja, hogy legyenek a járásbíróságok fölhatalmazva a telekkönyvek vezetésére. Ez egészen más, ebbe még bele lehet nyugodni, mert a telekkönyvek vezetése és telekkönyvi hatóság között óriási különbség van. Perrendtartásunk szerint a telekkönyvi hatóság valóságos birtok-biróság. A telekkönyvi hatóság nemcsak bekebelezést és előjegyzéseket teljesít: a telekkönyvi hatóságot illeti meg minden fontos cselekmény, mely a birtokkal van összekötve, ilyen például az árverés, a sorrend megállapítása, melyen a hitelezők kielégitendők ; ilyen ezen kielégítés következtében a tulajdon átruházása és a terhek feletti intézkedés; ilyen az ingatlan birtok iránt támasztott igényeknek elintézése; ilyen az előjegyzett jogoknak igazolása is, s egyéb igen hosszas s a birtokviszonyokba mélyen beható ügyek. Tegyük fel, hogy egy ilyen járásbíróságnak területén nem csekély birtok, hanem egész uradalom foglal helyet, s ezekre történik előjegyzés, ezt per utján kell igazolni, s akkor ezen ügyben, — mert a törvényjavaslat világosan azt ruházza fel telekkönyvi hatósággal, a járásbíróság fog mint telekkönyvi hatóság Ítélni. Mihelyt ez életbe fog lépni: az igazságügy megakad, mert nem lesz az országban practicus jurista, a ki tudni fogná, hogy emez vagy amaz ügyet hol kell megindítani. Ott van e mellett az 1869. IV. t. ez., melyet oly gond nélkül alkottunk meg, s melyért, mondjuk meg igazán nem birjuk a felelősséget elvállalni a nemzet előtt, mely azt mondja, hogy a biró csupán a törvények alapján keletkezett rendeletek és a törvényes szokás, illetőleg a gyakorlat szerint tartozik Ítélni; ott van a 27. §., mely azt mondja, hogy a kinevezésekkel együtt lép e törvény életbe, már most azt szeretném látni, mit fog azon kinevezett biró csinálni, ki megesküszik arra, hogy csupán a törvények, azok alapján keletkezett rendeletek és törvényes szokás után fog ítélni? Tele van az ország pátensekkel, törvénytelen rendeletekkel, melyekre nem lehet mondani azt, hogy törvények alapján keletkezett rendeletek. Alkotmányos ember az ilyen bírákat inkább elkergeti. hogy sem nekik engedelmeskedjék. (Élénk derültség jobb felől) Ily zavarba fogják önök hozni az országot! Ezen törvényt végrehajtani nem lehet, hacsak a törvényt a jövőben lábbal tiporni nem akarják. (Zaj.)
